Vándor óriásacsa

rovarfaj

A vándor óriásacsa (Hemianax ephippiger) Afrikában, Dél- és Közép-Ázsiában honos, Európába rendszeresen elkóborló szitakötőfaj.

Vándor óriásacsa
Hím vándor óriásacsa
Hím vándor óriásacsa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Öregcsalád: Karcsú acsafélék (Aeshnoidea)
Család: Karcsú acsák (Aeshnidae)
Nem: Hemianax
Faj: H. ephippiger
Tudományos név
Hemianax ephippiger
(Burmeister, 1839)
Szinonimák
  • Crytosoma ephippiger Burmeister, 1839
  • Anax mediterranea Selys, 1840
  • Anax senegalensis Rambur, 1842
  • Anax ephippiger Brauer, 1866
  • Hemianax ephippiger Selys, 1883
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vándor óriásacsa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándor óriásacsa témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

Nagy-közepes méretű szitakötő, testhossza 61–66 mm, szárnyfesztávolsága 90–105 mm közötti. Tora homoksárga vagy zöldessárga, potroha feketével vagy sötétbarnával mintázott aranybarna; távolabbról fakó színösszeállításúnak tűnik. A felnőtt hímek potrohuk második szelvényén feltűnő kék, nyeregszerű foltot viselnek; ez a nőstényeknél és a fiatal hímeknél barnáslila. Szemeinek felső háromnegyede barna, alul (és a felső rész peremén) sárga. Hosszú szárnyjegye halványbarna-narancsszínű, szárnyerezete világos.

Hasonlíthat hozzá a barna óriásacsa (Anax parthenope), de annak szemei zöldeskékek, a kék folt a potroh 2-3. szelvényére kiterjed, szárnyerezete pedig sötét.

Elterjedése szerkesztés

 

Afrikában, Délnyugat-Ázsiában (Észak-Indiáig) és Közép-Ázsiában honos. Rendkívül jól vándorol, a monszun utáni nemzedék október-decemberben nagy csapatokban kel útra és tavasztól több hullámban egész Európát bekóborolja, még a Feröer-szigetekre is eljut (sőt Izlandon is találtak egy elpusztult példányt). Dél- és Közép-Európában nyáron felnevel egy generációt, télen azonban minden lárvája és petéje elpusztul.

Életmódja szerkesztés

Hazájában a monszunesőzések utáni ideiglenes tavacskákban, pocsolyákban, vádikban lárvája kb. három hónap alatt imágóvá fejlődik. Európában is a sekély, gyorsan átmelegedő kisvizeket kedveli. Március-október között lehet találkozni velük. Az imágók tandem formációban párosodnak, utána a nőstény a víz színén lebegő korhadó növénydarabok vagy az iszap védelmébe helyezi el petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés