Vándorhangyaformák
A vándorhangyaformák (Ecitoninae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik alcsaládja két nemzetség öt nemével. Egyes rendszerezők ezeket a nemeket a nomádhangyaformák (Dorylinae) közé sorolják; az ő rendszereikben ez az alcsalád nem szerepel. E tisztázatlanságból adódóan négy bizonytalan rendszertani helyzetű nemet (a névadó vándorhangya kivételével mindegyik ittenit) mindkét alcsaládnál feltüntettünk.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges vándorhangya (Eciton burchellii) oldalnézetben
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Típusnem | ||||||||||||||||||||||||||
| Vándorhangya (Eciton)'' Fabricius, 1782 | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vándorhangyaformák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorhangyaformák témájú kategóriát. |
Származásuk, elterjedésük szerkesztés
A legtöbb fajuk Dél-Amerika trópusi tájain él (Brehm).
Megjelenésük, felépítésük szerkesztés
Életmódjuknak megfelelően a kolóniában nem csak ivaros hímek és nőstények, valamint ivartalan dolgozók élnek, de a dolgozókhoz hasonlóan elkorcsosult nőivarú katonák is. Ezek rágói (mandibulái) a dolgozók rágóiénál nagyobbak.
A legtöbb faj dolgozói vakok, a szemük egészen elcsenevészedett. Potrohnyelük egy- vagy kétízű, homloklécük közelálló, csápnyelük tövét nem fedi be. Nőstényeik szárnyatlanok. A nőstények és a szárnyas hímek is sokkal nagyobbak a dolgozóknál; testhosszuk nem egyszer megközelíti a 6 cm-t (Brehm). Pygidiális mirigyük nyomjelző anyagokat termel.[1]
Életmódjuk, élőhelyük szerkesztés
Ragadozók. Valamennyi fajuk trópusi (szubtrópusi); hűvösebb égtájakon nem fordulnak elő (Foitzik–Fritsche, p.17.).
Amint ezt magyar nevük is jelzi, nem építenek állandó bolyt. A kolóniát rendszeresen (Brehm szerint nagyjából havonta) új helyre költöztetik, és út közben felfalnak minden ehetőt.
Feltételesen idesorolt nemek szerkesztés
- vadászhangya Neivamyrmex)
- kalózhangya (Nomamyrmex)
- vándorhangya (Eciton)
- Cheliomyrmex
- Labidus
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.