Vázsonyi Endre (író)

író, újságíró, műfordító, kritikus

Vázsonyi Endre (Budapest, 1906. január 6. – Bloomington, Indiana, 1986. december 7.) újságíró, műfordító, kritikus, tárcaíró, Dégh Linda etnográfus férje.

Vázsonyi Endre
Született 1906. január 6.[1]
Budapest
Elhunyt 1986. december 7. (80 évesen)[1]
Bloomington
Állampolgársága magyar
Házastársa Dégh Linda
SzüleiVázsonyi Jenő
Foglalkozása

ÉletpályájaSzerkesztés

Budapest VI. kerületében született Vázsonyi Jenő (1864–1940)[2] államvasúti mérnök és Faludi Hermin (1877–1931)[3] gyermekeként zsidó családban.[4] Apai nagyszülei Weiszfeld Adolf és Engel Katalin, anyai nagyszülei Faludi (Waltersdorf) Gábor[5] magánzó és Lőwy Jozefin voltak. Budapesten jogot végzett, majd újságíró lett. 1926–1941 között Az Ujság című napilap színházi kritikusa, tárca- és vezércikkírója volt. 1945-ben rövid ideig a Szabadság című napilap munkatársa volt, majd 1948-ig Budapest Székesfőváros Irodalmi Intézetének igazgatója. 1948-49-ben a Franklin Kiadót vezette. 1954-től 1964-ig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál dolgozott. 1964-ben feleségével együtt az Egyesült Államokban telepedett le. Bloomingtonban az Indiana Egyetemen nyelvészeti tudományos kutató és tanszékvezető-helyettes volt. 1980-tól újra publikált hazai folyóiratokban.

Az ötvenes években francia irodalomból fordított, és több fordításkötete jelent meg.

MűveiSzerkesztés

  • Piroska (kisregény, Budapest, 1955)
  • Az ezeregy nap legszebb meséi (fordítás, Budapest, 1961)
  • Rémusz bácsi meséi (népmesegyűjtemény, fordítás, Budapeset, 1963)
  • Fortélyos mester királysága (meseregény, Budapest, 1964)
  • Cédula a szivarzsebben (emlékek, elbeszélések, Budapest, 1989).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Interjú Vázsonyi Endrével (riporter Veszprémi Miklós, Magyar Nemzet, 1986. július 14.)
  • Zöldi László: Magyar vándor. Meghalt Vázsonyi Endre. (Élet és Irodalom, 1986. 50. sz.)