Végh Dezső (lapszerkesztő)
Végh Dezső (Nagyvárad, 1882. november 19. – Debrecen, 1953. március 13.) lapszerkesztő, alpolgármester.
| Végh Dezső | |
| Született | 1882. november 19. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1953. március 13. (70 évesen) Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
21 évesen két év börtönt szabtak ki rá antimilitarista propagandamunka miatt. 1905-ben Nagyváradon belépett a szociáldemokraták pártjába, 2 év múlva pedig már a Batthyány Ervin által vezetett anarchista csoporthoz tartozott. Áchim Liker András lapjának, a Paraszt Újságnak egyik szerkesztője volt, majd 1909-ben Erdélybe költözött, Kolozsvárra, ahol megismerkedett Kun Bélával. 4 év múlva egy pacifista röpirata (Miért kell küzdeni a hadsereg ellen?) miatt, melyet álnéven írt, perbe fogták és félévnyi börtönt szabtak ki rá.
1914-ben a frontra küldték, ahonnan megszökött, és több mint két éven át illegalitásban élt, ez idő alatt szervezte az antimilitarista mozgalmat. 1917-ben lefogták, másfél év börtönt kapott, azonban katonai szolgálatra osztották, ekkor került kapcsolatba a forradalmi szocialistákkal, s az ellenük indított perben vádlott volt. Börtönbüntetésre ítélték, majd az őszirózsás forradalom idején kiszabadították. Novemberben már a KMP szervezésén munkálkodott, ezt követően 1919. februárjában Bihar, illetve Kolozs vármegyében szervezte a párt egyik lapját, a Nagyváradi Vörös Újságot. A kommün idején a nagyváradi direktórium tagja volt, emellett pedig közreműködött a helyi igazságszolgáltatásban; a nagyváradi forradalmi törvényszék vádbiztosa volt, s a bihari vörösezredben megalapította a Bihari Vörös Újságot is.
A bukás után 1920-ban lefogták, három év börtönt kapott. Miután kiengedték, elköltözött Debrecenbe, és a szociáldemokrata mozgalomban működött. 1933-34-ben A Mi Utunk címmel periodikát adott ki, mely az illegálisan működő KMP egyik szócsöve lett. Emiatt ismét elítélték, rendőri felügyelet alá került. A második világháború után alapítója volt a debreceni MKP-nek, s a Debreceni Nemzeti Bizottságnak is tagja lett, továbbá az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is képviselőnek küldték. 1945 márciusától fogva két éven át Debrecen alpolgármestereként működött, majd nyugdíjba vonult, ám tanácstagként megmaradt haláláig.
Művei szerkesztés
- Miért kell küzdeni a hadsereg ellen?; Hervé, Nagyvárad, 1913
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
További információk szerkesztés
- Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. Tanulmányok. Debrecen, 1970