Végleskálnok

Végleshutakálnok településrésze, korábban önálló község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 18.

Kálnok (szlovákul: Kalinka) Végleshutakálnok településrésze, 1926 előtt önálló község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban.

Nagyszalatnától 10 km-re délre fekszik, ma Végleshutakálnok északi, központi településrésze.

Története

szerkesztés

Kálnok a 18. században keletkezett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KALINA. vagy Kalinka. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Végles Hutához közel, és annak filiája, határja soványas.[1]

1828-ban 30 háza és 230 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak, de sokan az Eszterházi birtokon vagy a határában lévő kénbányában dolgoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kalinka, Zólyom m. tót falu, Végleshuta mellett: 79 kathol., 151 evang. lak. Sovány-hegyes határ. Birja a kamara. Ut. p. Nagy-Szalatna. Van itt egy igen nevezetes kir. kénkőbánya, melly Schweiczer Gábor főkamaragróf parancsolatjára nyittatott meg. A kénkő érczek apró darabokra zuzatván olvasztó kemenczében olvasztatnak meg. Az olvasztott kén, ismét tüz által megtisztitatik, s midőn a kénkő tisztán vörös szinben folyik; azon részből pedig, melly meg nem sürüdik, kénkővirág lesz. Tizenkét hónap alatt tiszta kén 2220 mázsa állithatik elő, mellynek ára, mázsánként 7 fr. 20 kr.; 16280 p. forint.[2]

A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

1926-ban egyesítették Végleshutával.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 303, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Külső hivatkozások

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés