Vörös buldoghangya

A vörös buldoghangya (Myrmecia) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe sorolt hangyák (Formicidae) közt a buldoghangyaformák (Myrmeciinae) alcsalád névadó neme.

Vörös buldoghangya
Myrmecia gulosa
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Alrendág: Fullánkosok (Aculeata) Öregcsalád: Redősszárnyú-darázs alkatúak (Vespoidea) Család: Hangyák (Formicidae) Alcsalád: Myrmeciinae Nemzetség: Myrmeciini Emery, 1877 Nem: Myrmecia Fabricius, 1804
Elterjedés
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vörös buldoghangya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös buldoghangya témájú médiaállományokat és Vörös buldoghangya témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

A legtöbb buldoghangya Ausztrália és a szomszédos szigetek sűrű erdőiben él, különösen a partokhoz közel. A különböző fajokat nem fenyegeti veszély, a jövőben azonban élőhelyük rombolása miatt állományaik csökkenhetnek.

Megjelenése, felépítése

A királynő hossza 27–29 milliméter, a dolgozóé 14–26 milliméter és a hímé 17–21 milliméter. Testszíne sárgásvörös, a potroh csúcsa fekete, alul rövid, sárga szőrszálak fedik. Csak a hímnek és a szűz királynőnek van szárnya. Széles fején helyezkednek el erős állkapocsizmai. A két csuklós, harapófogóra emlékeztető rágó csukott állapotban a csúcsán fedi egymást. A hangyák rágójuk élesen fogazott belső oldalával biztosan megragadják, majd széttépik zsákmányukat. A hímnek kisebb az állkapcsa. A hosszú, ízekből álló tapogatókon az első íz végén egy ízület van. Szemük nagy és összetett. Látásuk nagyon fejlett, talán a legfejlettebb a hangyák között, ezek segítségével ismerik fel zsákmányukat. A fullánk a potroh csúcsán helyezkedik el. A hangyák először rágóikkal megragadják zsákmányaikat, majd altestüket előretolják, hogy megszúrják.

Életmódja, élőhelye

Dolgozói magányosan vadásznak, főleg kisebb rovarokra. A kolónia 500–1000 egyedből áll.

Szaporodása

A kolóniában csak a királynő rak petét. A párzás utln a hím elpusztul. Az első termékeny egyedek a kolónia első vagy második évében jelennek meg.

Fajai

Myrmecia aberrans Forel, 1900 Myrmecia acuta Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia analis Mayr, 1862 Myrmecia apicalis Emery, 1883 Myrmecia arnoldi Clark, 1951 Myrmecia athertonensis Forel, 1915 Myrmecia auriventris Mayr, 1870 Myrmecia borealis Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia brevinoda Forel, 1910 Myrmecia browningi Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia callima (Clark, 1943) Myrmecia cephalotes (Clark, 1943) Myrmecia chasei Forel, 1894 Myrmecia chrysogaster (Clark, 1943) Myrmecia clarki Crawley, 1922 Myrmecia comata Clark, 1951 Myrmecia croslandi Taylor, 1991 Myrmecia cydista (Clark, 1943) Myrmecia desertorum Wheeler, 1915 Myrmecia dichospila Clark, 1938 Myrmecia dimidiata Clark, 1951 Myrmecia dispar (Clark, 1951) Myrmecia elegans (Clark, 1943) Myrmecia erecta Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia esuriens Fabricius, 1804 Myrmecia eungellensis Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia exigua (Clark, 1943) Myrmecia fabricii Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia ferruginea Mayr, 1876 Myrmecia flammicollis Brown, 1953 Myrmecia flavicoma Roger, 1861 Myrmecia forceps Roger, 1861 Myrmecia forficata (Fabricius, 1787) Myrmecia formosa Wheeler, 1933 Myrmecia froggatti Forel, 1910 Myrmecia fucosa Clark, 1934 Myrmecia fulgida Clark, 1951 Myrmecia fulviculis Forel, 1913 Myrmecia fulvipes Roger, 1861 Myrmecia fuscipes Clark, 1951 Myrmecia gilberti Forel, 1910 Myrmecia gratiosa Clark, 1951 Myrmecia gulosa (Fabricius, 1775) Myrmecia harderi Forel, 1910 Myrmecia hilli (Clark, 1943)

Myrmecia hirsuta Clark, 1951 Myrmecia infima Forel, 1900 Myrmecia inquilina Douglas & Brown, 1959 Myrmecia loweryi Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia ludlowi Crawley, 1922 Myrmecia luteiforceps Wheeler, 1933 Myrmecia mandibularis Smith, 1858 Myrmecia maura Wheeler, 1933 Myrmecia maxima Moore, 1842 Myrmecia michaelseni Forel, 1907 Myrmecia midas Clark, 1951 Myrmecia minuscula Forel, 1915 Myrmecia mjobergi Forel, 1915 Myrmecia nigra Forel, 1907 Myrmecia nigriceps Mayr, 1862 Myrmecia nigriscapa Roger, 1861 Myrmecia nigrocincta Smith, 1858 Myrmecia nobilis (Clark, 1943) Myrmecia occidentalis (Clark, 1943) Myrmecia pavida Clark, 1951 Myrmecia petiolata Emery, 1895 Myrmecia picta Smith, 1858 Myrmecia picticeps Clark, 1951 Myrmecia piliventris Smith, 1858 Myrmecia pilosula Smith, 1858 Myrmecia potteri (Clark, 1951) Myrmecia pulchra Clark, 1929 Myrmecia pyriformis Smith, 1858 Myrmecia queenslandica Forel, 1915 Myrmecia regularis Crawley, 1925 Myrmecia rowlandi Forel, 1910 Myrmecia rubicunda (Clark, 1943) Myrmecia rubripes Clark, 1951 Myrmecia rufinodis Smith, 1858 Myrmecia rugosa Wheeler, 1933 Myrmecia simillima Smith, 1858 Myrmecia subfasciata Viehmeyer, 1924 Myrmecia swalei Crawley, 1922 Myrmecia tarsata Smith, 1858 Myrmecia tepperi Emery, 1898 Myrmecia testaceipes (Clark, 1943) Myrmecia tridentata Ogata & Taylor, 1991 Myrmecia urens Lowne, 1865 Myrmecia varians Mayr, 1876 Myrmecia vindex Smith, 1858

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Ogata, K.; Taylor, R.W. 1991: Ants of the genus Myrmecia Fabricius: a preliminary review and key to the named species (Hymenoptera: Formicidae: Myrmeciinae). Journal of natural history, 25(6): 1623-1673. doi: 10.1080/00222939100771021 Full article (PDF) reference page
• Taylor, R.W. 2015: Ants with attitude: Australian jack-jumpers of the Myrmecia pilosula species complex, with descriptions of four new species (Hymenoptera: Formicidae: Myrmeciinae). Zootaxa, 3911(4): 493-520. doi: 10.11646/zootaxa.3911.4.2 reference page