Vörösfejű lile

madárfaj

A vörösfejű lile (Charadrius ruficapillus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Vörösfejű lile
Charadrius ruficapillus - Stockton Sandspit.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Lilefélék (Charadriidae)
Alcsalád: Lileformák (Charadriinae)
Nem: Charadrius
Faj: C. ruficapillus
Tudományos név
Charadrius ruficapillus
Temminck, 1821
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörösfejű lile témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösfejű lile témájú médiaállományokat és Vörösfejű lile témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1821-ben.[2] Egyes szervezetek az Ochthodromus nembe sorolják Ochthodromus ruficapillus néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Ausztrália, Tasmania, Indonézia, Kelet-Timor és Új-Zéland területén honos. Természetes élőhelyei a sziklás és homokos tengerpartok, szikes mocsarak. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Átlagos testhossza 16 centiméter, szárnyfesztávolsága 27–34 centiméter, testtömege 27-54 gramm.[5] Teste tömzsi, nyaka és csőre rövid, lába hosszú, szeme nagy. Hasi oldala és a homloka fehér színű; a háta szürkésbarna. A felnőtt hímnek élénk rőt gesztenyebarna fejtetője (fejtető közepe lehet szürkésbarna) és nyakszirtje van, valamint szürkésbarna dolmánya. Fekete, nem folyamatos sáv húzódik a fejtetőtől a mell oldalsó részéig, és egy fekete vonal a csőrtől a szemig. A lábak és a keskeny csőr fekete színűek. Repülés közben láthatóvá válik a fehér szárnycsík és a szintén fehér szélső faroktollak. A felnőtt tojók színezete egyhangúbb, halványabb vörös színűek, szürkésbarnával és csíkokkal vegyítve. A fiatal egyedek a kifejlett példányokhoz hasonlatosak, de a színeik fakóbbak. A vörösfejű lile hasonló a tibeti lile, a széki lile és a maori lile fiatal, még nem költő példányaihoz.

 
Hím
 
és a tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

FészkelőterületeSzerkesztés

Tengerparti tölcsértorkolatok, sós lagúnák, homokfövenyek, iszapos lapályok madara.

KöltéseSzerkesztés

A fészek egy sekély talajmélyedés a parton vagy köves területen, majdnem mindig vízközelben. Néha növényi részekkel vagy némi szeméttel béleli ki. A fészek körüli teendőket a tojó és a hím megosztja egymás között. Ha a fészket veszély fenyegeti, a ragadozókat igyekeznek elcsalni, elterelő módszereket alkalmazva. Mondjuk sérülést tettetnek, például szárnyukat vonszolják.

A tojásrakás a júliustól májusig tartó időszakban zajlik. A fészekalj 2 halvány sárgásbarna tojásból áll, amelyek feketével pöttyözöttek. A tojások általában jól álcázottak. Az inkubáció időszaka 31 nap. Főleg a tojó kotlik a tojásokon. A fiókák általában 34 napot töltenek a fészekben.

 
Tojásai
 
és csibéje

TáplálkozásaSzerkesztés

Főleg puhatestűekkel, kisebb héjas állatokkal, férgekkel táplálkozik. Gyakran keresi táplálékát iszapos lapályon, homokos parton, sós mocsárban.

VonulásaSzerkesztés

Fészkelő madár, nem vonuló. Nem jellemző az elvándorlása, legfeljebb a partvidék és a belső területek között mozog.

HangjaSzerkesztés

Gyakran ismétlődő 'tik' hangot bocsát ki.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  3. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Schenk Jakab: Madarak, II.: veréb-szerű madarak, szalakóta-szerű, kakuk-szerű, lile-szerű madarak. Bp. : Kassák, 1995. ISBN 963-7765-70-0 (Alfed Edmund Brehm: Az állatok világa. Bp. : Kassák, 1992- , 9. köt.)

További információkSzerkesztés