Vörösnyakú dögbogár

rovarfaj

A vörösnyakú dögbogár vagy vörösnyakú temetőbogár (Oiceoptoma thoracicum) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a dögbogárfélék (Silphidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Vörösnyakú dögbogár
Az imágó
Az imágó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Család: Dögbogárfélék (Silphidae)
Alcsalád: Silphinae
Nemzetség: Silphini
Nem: Oiceoptoma
Faj: O. thoracicum
Tudományos név
Oiceoptoma thoracicum
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörösnyakú dögbogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösnyakú dögbogár témájú médiaállományokat és Vörösnyakú dögbogár témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A vörösnyakú dögbogár egész Európában és Ázsiában megtalálható, Japánig általánosan elterjedt és gyakori.

MegjelenéseSzerkesztés

A vörösnyakú dögbogár 1,5 centiméter hosszú. A faj jellemzője, hogy az előtor háta oldalain erősen kiszélesedett, feltűnő rozsdavörös színű és szőrös. Teste egyébként fekete. Kevés bogár van, amelyet ennyire könnyű meghatározni.

ÉletmódjaSzerkesztés

A vörösnyakú dögbogarak elegyes lomberdők, kertek és parkok lakói, ahol a bogarak mohák, zuzmók között a talajon, rothadó gombákon, állatok hulláin, olykor friss ürüléken élnek. Ez a faj különösen kedveli az erdei szömörcsögöt (Phallus impudicus).

ForrásokSzerkesztés

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: pages 360–361.