Vöröstorú feketehangya

A vöröstorú feketehangya (Lasius emarginatus) a a hangyák (Formicidae) állatcsalád vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjában a feketehangya-rokonúak (Lasiini) nemzetség névadó feketehangya (Lasius) nemének egyik faja.

Vöröstorúfeketehangya
Dolgozók a boly bejáratánál
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Alrendág: Fullánkosok (Aculeata) Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea) Család: Hangyák (Formicidae) Alcsalád: Vöröshangyaformák (Formicinae) Nemzetség: Feketehangya-rokonúak (Lasiini) Nem: Feketehangya (Lasius) Alnem: Lasius (Lasius) Faj: Lasius emarginatus Olivier, 1792
Szinonimák
Sárgahátú hangya
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vöröstorúfeketehangya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröstorúfeketehangya témájú kategóriát.

Oldalnézetben

Fölülnézetben

Származása, elterjedése

Alapvetően mediterrán faj, amely Nyugat-Európától és Nagy-Britanniától Dél-Oroszországig, illetve Anatóliáig és a Kaukázusig terjedt el. Egyéb észlelései valószínűleg tévesek.

Megjelenése, felépítése

A királynő 9 mm-es, a dolgozók 3–4 mm hosszúak. Amint ezt magyar nevük is jelzi, a dolgozók tora vörös, a fejük és potrohuk fekete.

50–60 % relatív páratartalom mellett aktív időszakában 21–28°C, a novembertől márciusig tartó pihenőidőben 5–8°C meleget igényel (Hangyafarm).

Életmódja, élőhelye

Közép-Európában a Lasius (Lasius) alnemének egyik leginkább melegkedvelő faja. Szárazságkedvelő, a nedves helyeket kerüli, természetes élőhelyei a szárazabb erdők és gyepek. Közép-Európában különösen a gyér vegetációjú, napsütötte sziklás élőhelyeken gyakori. Változatos helyeken, így sziklák repedéseiben, kövek alatt, kövek alá, a talajba vagy elhalt fában fészkel. Hellyel-közzel a városokba is betelepül; ott fészkei falak repedéseiben, korhadó gerendákban, sőt még az aszfalt alatt is előfordulhatnak (Lőrinczi).

A fészeknek kirágott-kiásott üregeket összerágott famorzsalékból és talajszemcsékből regurgitált mézharmattal összekevert, kartonszerű anyaggal béleli, és abban alakítja ki járatait, kamráit. Ezt a szerkezetet tovább szilárdítják a rajta növekvő gombahifák (Lőrinczi).

Fejlett kolóniái egykirálynősek és népesek; a dolgozók száma élőhelytől függően több száztól néhány tízezerig terjedhet (Lőrinczi). A királynő 5–10 évig él és igen szívós: az átmeneti víz- vagy táplálékhiányt jól tűri (Hangyafarm).

Vegyes étrendű: ragadozó, mézharmat- és nektárfogyasztó. Nemének leggyorsabban mozgó, legjobban tájékozódó és leghatékonyabban gyűjtögető faja; egy-egy boly tápterülete mintegy 40 m sugarú. Más hangyafajokkal meglehetősen agresszív, azoktól tápterületét többnyire aktívan védi (Lőrinczi). Nemcsak a földön gyűjtöget, hanem a sziklákon és fákon is. A rendszeresen felkeresett levéltetvek kolóniáit védelmezi: az ellenségeket erős rágóival megharapja, majd hangyasavat fecskendez rájuk (Hangyafarm).

Szaporodása, egyedfejlődése

Ivaros példányai a szabadban július közepe és augusztus vége között, alkonyat tájékán repül. Petéi hőmérséklettől függően 6–8 hét alatt fejlődnek dolgozóvá. Gyorsan szaporodik, már a kolónia második évében több száz dolgozója munkálkodhat (Hangyafarm).

Források

• Lőrinczi: Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése
• Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.

Hangyafarm: Lasius emarginatus