Feketehangya

A feketehangya (Lasius) a vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjában a feketehangya-rokonúak (Lasiini) nemzetség névadó neme több mint száz leírt fajjal.

Feketehangya
Kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) Alrendág: Fullánkosok (Aculeata) Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea) Család: Hangyák (Formicidae) Alcsalád: Vöröshangyaformák (Formicinae) Nemzetség: Feketehangya-rokonúak (Lasiini) Nem: Feketehangya (Lasius) L., 1758
Típusnem
Közönséges feketehangya (Lasius niger)'' Roger, 1861
Alnemek
Lasius (Austrolasius) Lasius (Cautolasius) Lasius (Chthonolasius) Lasius (Dendrolasius) Lasius (Lasius)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Feketehangya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Feketehangya témájú kategóriát.

Közönséges feketehangya (Lasius niger) levéltetveket (Cinara tujafilina) csiklandoz egy keleti tuja (Platycladus orientalis) levelén

A fajokat életmódjuk alapján két csoportra osztjuk: a föld felett gyűjtögető (valódi) feketehangyákra és a föld alatt élő, a felszínre csak kivételes esetekben merészkedő borostyánhagyákra. A két csoport ránézésre erősen különbözik, a napfénytől elzárkózó borostyánhagyák ugyanis — amint erre nevük utal — pigmentjük nagy részét elvesztettél, kifakultak.

Származása, elterjedése

A kozmopolita nem fajai zömmel Európában, Ázsiában és Amerikában élnek a trópusoktól a hideg mérsékelt égövig.

Hazai fajok

Magyarországon 21 faja honos (Csathó et al.):

• kövi feketehangya (Lasius alienus)
• pusztai feketehangya (Lasius bombycina)
• rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus)
• vöröstorú feketehangya (Lasius emarginatus)
• kerti feketehangya (Lasius neglectus)
• közönséges feketehangya (Lasius niger)
• erdei feketehangya (Lasius platythorax)
• homoki feketehangya (Lasius psammophilus)
• kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus)
• keleti borostyánhangya (Lasius carniolicus)
• gyakori borostyánhangya (Lasius flavus)
• ligeti borostyánhangya (Lasius myops)
• balkáni borostyánhangya (Lasius balcanicus)
• ritka borostyánhangya (Lasius bicornis)
• citromszagú borostyánhangya (Lasius citrinus)
• déli borostyánhangya (Lasius distinguendus)
• sztyeppi borostyánhangya (Lasius jensi)
• homoki borostyánhangya (Lasius meridionalis)
• északi borostyánhangya (Lasius mixtus)
• bolgár borostyánhangya (Lasius nitidigaster)
• berki borostyánhangya (Lasius umbratus)

A Kárpát-medencében a legközönségesebb hangyák közé tartozik. Különösen gyakori fajai (Tartally) a L. (Lasius) alnemzetségből:

• a közönséges feketehangya,
• a kövi feketehangya és
• a fentebbi felsorolásban nem szereplő Lasius paralienus,

valamint a vörös torú

• vöröstorú feketehangya és
• rozsdáshátú feketehangya (Tartally).

Megjelenése, felépítése

Kis termetűek; a legtöbb faj dolgozói 3–4 mm hosszúak.

A magyarul „feketehangyának” nevezett fajok színe csillogó fekete, a „borostyánhangyák” teste egyenletesen halványsárga. Dolgozók pontszeme többnyire teljesen, összetett szeme részlegesen visszafejlődött (Brehm).

Életmódja, élőhelye

Bolyai jellemzően népesek, több ezer egyeddel.

A felszínen gyűjtögető feketehangyák tápláléka vegyes; az elhullott állatokat, a rovarokat, a mézet, a gyümölcsöket is megeszik. Kedvenc táplálékuk a mézharmat, mivel a legjobban a répacukrot tudják hasznosítani. Emellett kedvelik a mézet is, amire elsősorban a nyomelemek miatt van szükségük (Tartally).

A levéltetveket (Aphidoidea) aktívan védelmezik, így azok a hangyák segítségével elszaporodva érzékenyen károsíthatják tápnövényeiket. A gyűjtögető útján talált táplálékot a dolgozó megeszi (ettől potroha jól láthatóan megduzzad), és a bolyban előemésztett formában öklendezi vissza.

Főleg a

• vöröstorú feketehangya (Lasius emarginatus) és a
• rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus)

portyázói gyakran hatolnak be a házakba, és komolyan megdézsmálhatják a felhalmozott élelmiszereket (Brehm'57).

Idős vagy már kiszáradt fákban, illetve nagyobb fák tövében (Brehm) építik fel — a borostyánhangyák kivételével — a fa összerágott anyagából készített, feketésbarna kartonfészkeiket. A fák tövében épített bolyok építéséhez rendszerint földet is felhasználnak (Brehm). Kolóniái igen nagyra nőhetnek. Sok faj fészkeiben gyakoriak a hangyavendégek, például a hangyabogár (Clavius testaceus).

A borostyánhangyák ritkán jönnek ki a felszínre. Fészkeiket mélyen a földbe, gyakran nagyobb kövek alá építik. Egyes fajok fészkeik fölé jellemzően 30 cm magas és félgömb alakú felépítményt kupacolnak fel a járatokból, kamrákból kitermelt földből. Ezek a hangyák növények gyökerein élősködő levéltetveket tenyésztenek, és gyakorlatilag egyetlen táplálékuk az azok által termelt mézharmat.

A tetvek leggyakrabban:

• a Forda és
• a Paralectus

nem képviselői. A hangyák aktívan gondozzák őket: petéiket összegyűjtik, és kikelésükig vigyáznak rájuk (Brehm).

Fiatal királynőik a rajzás után gyakran megpróbálnak más fészekbe betelepülni. Olyan fészkeket keresnek, amelyeknek nincs királynője (a leggyakrabban azért, mert öregkori végelgyengülésben meghalt). Rokon fajok fészkeibe is hajlamosak betelepedni, így például a kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus) átveszi a berki borostyánhangya (Lasius umbratus) fészkeit, utóbbi viszont:

• a közönséges feketehangya (Lasius niger) és
• a rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus)

fészkeibe települ be. Az átmeneti szakaszban a fészekben együtt dolgoznak a régebben ottlakó és az újonnan betelepült faj dolgozói (Foitzik–Fritsche).

Szaporodása

Fajai nyáron, nagy tömegekben rajzanak — különösen június-július fordulóján, az eső előtti szélcsendes napokon a közönséges feketehangya (Lasius niger).

Őszi lárvái aprók maradnak és bevárják egymást, és ebben az állapotban telelnek át. Ezután tavasszal nagyon gyorsan megnőnek (Tartally).

Források

• Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
• Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. p. 51.
• Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
• Brehm'57: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–IV. Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1957.
• Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól