V. Sesonk

egyiptomi fáraó

V. Sesonk (uralkodói nevén Aaheperré) az ókori egyiptomi XXII. dinasztia egyik uralkodója volt.

V. Sesonk
előd
egyiptomi fáraó
utód
Pami
XXII. dinasztia
IV. Oszorkon vagy II. Pedubaszt

A sztélén V. Sesonk egy Ápisz-bika előtt, a 37. uralkodási évben
A sztélén V. Sesonk egy Ápisz-bika előtt, a 37. uralkodási évben

Uralkodása i. e. 767–730 körül
Prenomen
<
N5O29VL1
>

ˁ3-ḫpr-rˁ
Aaheperré
megjelenése hatalmas”[1]
Nomen
<
M8
M8
W24
N29
>

ššnq
Sesonk
Apja Pami
Főfelesége III. Tadibaszt
Gyermekei IV. Oszorkon (?)
II. Pedubaszt (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Sesonk témájú médiaállományokat.

UralkodásaSzerkesztés

Egy szerapeumi sztélé szerint, melyet 11. uralkodási évére datáltak, Sesonk Pami fia és örököse volt.[2] I. e. 767 körül lépett trónra,[3] és, bár életéről kevés információ maradt fenn, számos helyen említik, bár kizárólag a Nílus-delta keleti részén, melyre uralma kiterjedt; Thébából egyetlen említése sem került elő.[4] Úgy tűnik, uralkodása alatt fokozatosan elvesztette uralmát Memphisz városa és a birodalom nyugati része fölött is, ahol a líbiai törzsfők, köztük Oszorkon, majd végül a szaiszi Tefnaht vették át a hatalmat.[5][6] Hosszú, valószínűleg a 38 évet is elérő uralkodása végére uralma nem nagyon terjedt tovább Tanisz és Bubasztisz környékénél.[7]

IV. Sesonk létezésének felfedezése előtt a ma V. Sesonkként számozott uralkodót gyakran nevezték IV. Sesonknak.[8][9]

EmlítéseiSzerkesztés

 
V. Sesonk Hórusz-neve Nehbet és Uadzset fölött. Fekete bazaltoszlop talapzatának töredéke, Fajjúmból. London, British Museum
 
A szerapeumi sztélé V. Sesonk 11. évéből

Sesonk 11. uralkodási évét feljegyezték Memphiszben a Pami 2. évében beiktatott Ápisz-bika halálával, temetésével és utódja megtalálásával kapcsolatban. Említik Sesonk 8.,[10] 15. (vagy 17.),[11] 19,[12] 30.,[13] és 37. évét is,[14] különféle libu törzsfők – Niumateped, Titaru, Ker, Rudamon és Anhhór – donációs sztéléin. Neve szerepel egy Atfihban talált sztélén is, melyet Sesonk 22. évében állítottak Hathor tiszteletére.[9][15]

Taniszban elrendelte egy templom építését a thébai triász tiszteletére, különös hangsúllyal Honszu istenen. Valószínűleg 30. évében megünnepelte szed-ünnepét is, és jubileumi kápolnával bővíttette az előbb említett templomot.[16][17][18] Ezeket az épületeket később lebontották és egy szent tavat alakítottak ki helyükön, az épületek maradványaiból azonban tudni, hogy Sesonk azzal ünnepelte jubileumát, hogy új Hórusz-, Nebti- és Arany Hórusz-nevet vett fel, uralkodói és személynevét pedig bővítette. Ezek a nevek éles ellentétben álltak az emlékművein használt egyszerű titulatúrával,[19] amellyel archaikus hatást tükrözött. Tell el-Jahudijában is kerültek elő emlékei, dátum nélkül.[20]

Uralkodása 37. évében a 11. évben beiktatott Ápisz-bika elpusztult és eltemették. Erről számos, a Szerapeumban felállított sztélé számol be, ezek közül a leghíresebb a Paszenhór-sztélé, amely egyben fontos genealógiai információval is szolgál a XXII. dinasztia elejéről és az uralkodócsalád líbiai származásáról.[2][17] Az új bika túlélte Sesonkot, és a XXIV. dinasztiához tartozó Bakenranef ötödik uralkodási évében pusztult el.[21]

V. Sesonk legmagasabb uralkodási dátuma a 38., amely egy Butóban fennmaradt donációs sztélén szerepel. A sztélét Tefnaht állíttatta, aki számos címét felsorolja, de a fáraóit még nem. A királyt nem említi a sztélé, de csak V. Sesonkról lehet szó, mert Tefnaht az ő uralkodása vége felé élt. A sztélé szövege, melyen mindössze az áll, hogy „A 38. uralkodási évben őfelsége, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, a Két Föld ura [üres], Ré fia, [üres]”, lehet, hogy azt mutatja, hogy Tefnaht hatalma már ekkoriban is egyre növekedett a Delta nyugati részén, Sesonk rovására, akinek nevét lehagyták róla. Ugyanez mondható el egy másik, hasonló sztéléről, melyet szintén Tefnaht állíttatott, egy szintén meg nem nevezett, de Sesonkkal minden bizonnyal azonos uralkodó 36. évében.[22]

A trónutódlásSzerkesztés

Sesonk valószínűleg i. e. 730-ban halt meg. Azon kívül, hogy Pami volt az apja, családi kapcsolatai nem teljesen tisztázottak, de feltételezhető, hogy IV. Oszorkon követte a trónon, aki a fia lehetett.[18] Tudjuk, hogy Oszorkon anyja III. Tadibaszt királyné volt, aki így Sesonk felesége lehetett.[23] Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy létezett egy kevéssé ismert, II. Pedubaszt nevű uralkodó is, és lehet, hogy ő volt Sesonk utóda.[24]

Név, titulatúraSzerkesztés

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név
 
 
 
     
 
k3-nḫt wsr-pḥtỉ ḫˁỉ-m-w3s.t
Kanaht Uszerpehti Haemuaszet
„Az erős bika, a nagy erejű, aki felragyog Thébában”[25]
Nebti-név
 
   
 
wsr-pḥtỉ
Uszerpehti
„Nagy erejű”
Arany Hórusz-név
 
   
 
wsr-pḥtỉ
Uszerpehti
„Nagy erejű”
Felső‑  és Alsó‑Egyiptom királya
  
 
   
 
ˁ3-ḫpr-rˁ
Aaheperré
megjelenése hatalmas”
Ré fia
  
 
 
 
 
 
 
 
ššnq
Sesonk

IrodalomSzerkesztés

  • Edwards, I.E.S.. Egypt: from the Twenty-second to the Twenty-fourth Dynasty, The Cambridge Ancient History (2nd ed.), vol. III, part 1. Cambridge University Press, 534–580. o. (1982. január 4.). ISBN 0 521 22496 9 
  • Kitchen, Kenneth A.. The Third Intermediate Period in Egypt (1100–650 BC). Warminster: Aris & Phillips Limited, 608. o. (1996. január 4.). ISBN 0-85668-298-5 

ForrásSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Shoshenq V című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Clayton, Peter. Chronicle of the Pharaohs. Thames & Hudson Ltd (1994. január 4.) , p. 185
  2. a b Kitchen, §§ 84-85
  3. Kitchen, revised Table 3
  4. Kitchen, § 103
  5. Kitchen, §§ 311; 316
  6. Edwards, pp. 571-572
  7. Kitchen, § 92
  8. Gardiner, Alan. Egypt of the Pharaohs: an introduction. Oxford University Press (1961. január 4.) , p. 326
  9. a b Peet, T.E. (1920). „A Stela of the Reign of Sheshonk IV”. Journal of Egyptian Archaeology 6, 56–57. o.  
  10. Spiegelberg, Wilhelm (1920). „Neue Schenkungsstelen uber Landstiftungen an Tempel”. Zeitschrift für Ägyptische Sprache und Altertumskunde 56.  , pp 57–58
  11. Brooklyn Museum 67.119
  12. Müller, Wilhelm Max. Egyptological Researches, vol. I. Carnegie Institution of Washington (1906. január 4.) , pl. 88
  13. Berlandini, Jocelyne (1978). „Une stèlae de donation du dynaste libyen Roudamon”. BIFAO 78, 147–153. o.  
  14. Kitchen, revised Table 21A
  15. Kitchen, §§ 310-311; 521
  16. Kitchen, §§ 315; 396
  17. a b Edwards, p. 569
  18. a b Grimal, Nicolas. A History of Ancient Egypt. Oxford: Blackwell Books, 512. o. (1992. január 4.). ISBN 9780631174721 , pp. 330-331
  19. von Beckerath, Jürgen. Handbuch der Ägyptischen Königsnamen. Mainz (1999. január 4.). ISBN 3 8053 2591 6 , pp. 190-191
  20. Kitchen, §§ 309; 315
  21. Kitchen, § 147
  22. Kitchen, §§ 84; 112; 316
  23. Berlandini, Jocelyne. Petits monuments royaux de la XXIe à la XXVe dynastie, Hommages à la mémoire de Serge Sauneron, vol. I, Egypte pharaonique. Cairo, Imprimerie de l'Institut d'Archeologie Orientale, 89–114. o. (1979. január 4.) , pp. 100-101
  24. von Beckerath, Jürgen. Chronologie des pharaonischen Ägyptens. Mainz am Rhein: Münchner Ägyptologische Studien 46 (1997. január 4.) , p. 99
  25. Kitchen, § 309