V. Sulmánu-asarídu
V. Sulmánu-asarídu (uralkodott Kr. e. 726 – Kr. e. 722), a bibliai Szalmanasszár[1] az Újasszír Birodalom egyik uralkodója volt, aki apjához, III. Tukulti-apil-ésarrához hasonlóan saját maga foglalta el Babilónia trónját. Itt használt trónneve Ulúlaju volt.
V. Sulmánu-asarídu | |
Asszír király | |
Uralkodási ideje | |
Kr. e. 726 – Kr. e. 722 | |
Elődje | III. Tukulti-apil-ésarra |
Utódja | II. Sarrukín |
Életrajzi adatok | |
Született | nem ismert |
Elhunyt | Kr. e. 722 |
Édesapja | III. Tukulti-apil-ésarra |
Édesanyja | Jaba |
Testvére(i) | II. Sarrukín asszír király |
Gyermekei | nem ismert |
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Sulmánu-asarídu témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rövid uralkodásáról keveset tudunk, mivel nem maradtak ránk évkönyvei. Kr. e. 725-ben ostrom alá vette Szamáriát, mivel az ott uralkodó Hóseás szövetséget próbált kötni Egyiptommal, hogy lerázza az asszír igát. A várost végül Kr. e. 723-ban sikerült elfoglalnia, s ezzel Izrael végképp asszír provincia lett. A történteket megörökítették az Ószövetségben.
Kr. e. 722-ben Tebétu hónap elején megbuktatta egy palotaforradalom – de az is lehet, hogy az azért tört ki, mert Sulmánu-asarídu meghalt Szamaria ostromakor – ami II. Sarrukínt juttatta hatalomra. A részletek homályosak, mindenesetre az új uralkodó felirataiban egy assuri lázadást emleget, amely Sulmánu-asarídu – akit Sarrukín következetesen „a herceg, aki előttem ment” névvel illetett – magas adói miatt tört ki.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Szalmanasszár. lexikon.katolikus.hu
Források
szerkesztés- Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
- A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8
- Erdős Gábor: A Thébába vezető út (ÓKOR, VII. évfolyam 3. szám)
Előző uralkodó: III. Tukulti-apil-ésarra |
Asszíria királya
726 – 722 |
Következő uralkodó: II. Sarrukín |
Előző uralkodó: Púlu |
Babilon királya 726 – 722 |
Következő uralkodó: II. Marduk-apla-iddína |