Valentin Haüy (Saint-Just-en-Chaussée, Pikárdia, Franciaország 1745. november 13.Párizs, 1822. március 19.) francia hivatalnok, gyógypedagógus, a világ első vakok iskolájának megszervezője (Párizs, 1784).

Valentin Haüy
AduC 181 Hauy (Valentin, 1745-1822).JPG
Született 1745. november 13.[1][2][3]
Saint-Just-en-Chaussée
Elhunyt

Párizs
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái Párizsi Egyetem
Kitüntetései Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
Sírhelye Père-Lachaise temető (60)[6]
A Wikimédia Commons tartalmaz Valentin Haüy témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Nyelvészeti tanulmányokat folytatott Párizsban és mint külügyi alkalmazott dolgozott a minisztériumban. A vakokról két párizsi koncerten (1771-ben koldus vak zenészek emberi méltóságot megalázó utcai mulatságán és 1784-ben Maria Theresia von Paradis művelt vak nő előkelő koncertkörútjának fellépésén) szerzett ellentétes tapasztalatai indították el pályáján. Egy emberbaráti társaság segítségével Denis Diderot 1749-ben megjelent Levél a vakokról… c. műve alapján kezdte meg 1784 májusában tanítási kísérleteit. A vak tanulókat domború nyomású könyvek segítségével írásra, számolásra, nyelvekre, földrajzra, történelemre, zenére, stb. és különböző kézműves foglalkozásokra (pl. aranyhímzés, csipkeverés, könyvkötés, stb.) tanították. Iskolájában elgondolása szerint vak diákjai látó gyermekek osztályait is tanították. 1786-ban jelent meg híres értekezése a vakok neveléséről domború (a látók számára is olvasható fekete betűs) nyomással.

A francia forradalom után a már közismert intézmény nemzeti intézetté minősült. Valentin Haüy több intézkedéssel nem értett egyet, így 1802-ben nyugdíjazták. Újabb sikertelen magánpróbálkozás után elfogadta az orosz cár meghívását. Útközben Berlinben is hatással volt az ottani első vakok intézetének, majd Szentpétervárott 1807-ben a vakok első orosz intézetének megszervezésére. Mégis csalódottan tért vissza 1817-ben Párizsba, mert úgy érezte, hogy műve mindenütt befejezetlenül maradt.

 
Emlékműve Párizsban (1859)

Az utókor elismeréssel tartja számon életművét.

Fő munkájaSzerkesztés

  • Essai sur l'éducation des aveugles. Paris, 1786 (magyarul: Értekezés a vakok neveléséről, in: Magyar Gyógypedagógia, 1911. 65-78.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven)
  4. https://pantheon.world/profile/person/Valentin_Haüy, Valentin Haüy, 2017. október 9.
  5. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  6. Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 411

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Hesse, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches Handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1966. 1258.
  • Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia-történet. I. Egyetemes gyógypedagógia-történet a XX. századig. Budapest, 1962 1 , 1992 20. 114-116.
  • Wanecek, O.: Geschichte der Blindenpädagogik. Berlin, 1969