Valentin Wagner

(1510k–1557) erdélyi szász nyomdász, evangélikus lelkész

Valentin Wagner, magyaros névalakban Wagner Bálint (Brassó, 1510-1520 között – 1557. szeptember 2.) bölcseleti doktor, evangélikus lelkész.

Valentin Wagner
Született15101520 között
Brassó
Elhunyt1557. szeptember 2.
Brassó[1]
Állampolgárságaerdélyi
Foglalkozásalelkész
Tisztségerektor (1544–, Johannes Honterus Líceum)
SablonWikidataSegítség

Tanult Krakkóban (?); ezután rövid ideig Brassóban lelkész volt. 1542. április 13-án beiratkozott a wittenbergi egyetemre, ahol megismerkedett Philipp Melanchthonnal és tantételeivel, és mesteri fokot nyert. Még 1542-ben visszatért Brassóba. 1542. december 1-jén az újonnan megnyitott brassói főiskolához hívták meg igazgatónak. 1546 áprilisban nagyszebeni iskolaigazgató és városi tanácsos lett. Mint brassói lelkész 1549. január 29-én lépett szolgálatba; 1555-től a Honterus-féle könyvnyomda tulajdonosa lett.

  • Compendium Grammatices Graecae. Coronae, 1535. (2. kiadás 1549., 3. k. 1562., 4. k. 1569., 5. k. 1630. Coronae.) [görög nyelvtan, alaktani rész]
  • Praecepta vitae Christianae.... Coronae, 1544. (Újabb kiadása. Coronae, 1554.) [verses bölcs mondások]
  • Amnon incestuosus. Tragoedia. Coronae, 1549. [iskoladráma]
  • ΚΑΤΗΧΗΣΙΣ... Coronae, 1550. [evangélikus katekizmus görög nyelven]
  • Prima Rudimenta Christianae Religionis. In usum pueritiae Coronensis. Coronae, 1554. [evangélikus vallásoktató könyv]
  • Novum Testamentum Graece et Latine iuxta postremam D. Erasmi Rot. translationem... Coronae, 1557. [az Újszövetség görög és latin nyelven]
  • Imagines mortis selectiores.... Coronae, (1557). [verses elmélkedés]
  • Odium Calvinianorum (Coronae, 1554–1557). [evangélikus vitairat]

Latin nyelvű verses ajánlásai több Honterus-kiadványban megtalálhatóak. Korábban neki tulajdonították a Medicina Animae tam iis qui firmia, quam qui adversa corporis valetudine praediti sunt, in Mortis agone & extremis his periculosissimis temporibus maxime necessaria (Coronae, 1557) című elmélkedéskötetet is, de utóbb kiderült, hogy ennek szerzője Urbanus Rhegius német protestáns teológus.

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2024. április 23., PIM179732