Valerij Alekszejevics Legaszov

Valerij Alekszejevics Legaszov (oroszul: Валерий Алексеевич Легасов; Tula, 1936. szeptember 1.Moszkva, 1988. április 26.) szovjet atomfizikus és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja volt. A csernobili katasztrófát vizsgáló bizottság vezetője.

Valerij Alekszejevics Legaszov
(Валерий Алексеевич Легасов)
Legasov.jpg
Született 1936. szeptember 1.[1]
Tula, Szovjetunió
Elhunyt (51 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Állampolgársága szovjet
Nemzetisége szovjet
Házastársa Margarita Legaszova (?-1988)
Gyermekei

két gyermek:
Inga Legaszova

Alekszej Valerievics
SzüleiAlekszej Legaszov
Foglalkozása Nukleáris kémia
Iskolái D.I. Mengyelejev orosz vegyipari technológiai egyetem
Kitüntetései

Orosz Föderáció hőse (posztumusz) Lenin-rend

A Vörös Zászló Érdemrend
Halál okaöngyilkosság (akasztás)
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Alekszejevics Legaszov témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1936.szeptember 1-én született a szovjetunióbeli Tula városában polgári munkások családjában. Középiskolába Kurszkban járt. 1949 és 1954 között Moszkvában az 56-os számú iskolába járt, és aranyéremmel végzett. Az iskola azóta a nevét viseli, bronz mellszobra pedig a bejáratnál áll. Felesége Margarita Mihajlovna Legaszova, akitől két gyermeke született: Inga Legaszova és Alekszej Valerjevics.

1961-ben a moszkvai Mengyelejev Vegyipari és Technológiai egyetem fizikai-kémiai mérnöki karán végzett. 1962-ben csatlakozott a Kurcsatov Atomenergetikai Intézet Molekuláris Fizika Tanszékének posztgraduális iskolájához először mint vezető kutató, végül a laboratórium vezetője. 1967-ben a Kurcsatov Intézetben, Iszaak Kikoin témavezetője mellett védte meg tézisét a nemesgáz-vegyületek szintéziséről és tulajdonságainak tanulmányozásáról. 1967-ben megszerezte a jelölt diplomát, 1972 -ben pedig kémiai doktorátust szerzett. 1976-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagjává választották.

1978 és 1983 között a moszkvai Fizikai és Technológiai Intézet professzora volt.

1981-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, a Szervetlen Anyagok Fizikai Kémiai és Technológiai Tanszékének teljes jogú tagja lett.

1983-tól haláláig a Moszkvai Állami Egyetem Kémiai Karának Radiokémiai és Kémiai Technológiai Tanszékének elnöke volt. 1983-ban a Kurcsatov Atomenergia Intézet tudományos igazgatói munkájának első igazgatóhelyettese lett.

Legaszov a magas oxidációs állapotú elemekkel rendelkező új vegyületek szintézisének módszereit és tulajdonságait tanulmányozta; nukleáris és plazma technológia; energiatakarékos technológia és hidrogén energia. Az ő vezetésével tudományos iskola jött létre a szervetlen kémia legújabb részében - a nemesgázok kémiájában.

Legaszov már a csernobili katasztrófa előtt is hangsúlyozta, hogy új biztonsági módszerekre van szükség a nagy katasztrófák megelőzése érdekében.

Csernobili katasztrófaSzerkesztés

Bővebben: Csernobili atomerőmű-baleset

Az 1986.április 26-i csernobili katasztrófa idején Legaszov volt a Kurcsatov Atomenergia Intézet első igazgatóhelyettese. A katasztrófa okainak kivizsgálására és annak következményeinek enyhítésére irányuló kormánybizottság kulcsfontosságú tagja lett. Sok fontos intézkedést tett, hogy elkerülje az ismétlődő baleseteket, és tájékoztatta a kormányt a katasztrófahelyzet helyzetéről. Nem habozott beszélni tudós társaival és a sajtóval a megsemmisített üzem biztonsági kockázatairól, és ragaszkodott a közeli Pripjaty város teljes lakosságának azonnali evakuálásához. 1986 augusztusában a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) bécsi rendkívüli ülésén ismertette a szovjet delegáció jelentését. Jelentése mély elemzést mutatott a tragédia mértékének és következményeinek megvitatásakor. Legaszov öt hangfelvételt rögzített, ahol kifejtette álláspontját a Csernobilban történt eseményekről. Az utolsó kazettát Alesz Adamoviccsal rögzítették egy cikk interjújaként.

HalálaSzerkesztés

Napra pontosan két évvel a baleset után 1988. április 26-án önkezével vetett véget életének 51 éves korában. Miután nyilvánosságra hozta a katasztrófához vezető okok vizsgálatának eredményeit, (ami szembement azzal a jelentéssel, amit a bécsi konferencián adott elő) eltávolították a Kurcsatov Intézet éléről. Legaszov felakasztotta magát moszkvai lakásának lépcsőházában (bár egyes források szerint a lakásán, mások szerint az irodájában). A moszkvai Novogyevicsi temetőben temették el.

Öngyilkosságának tényét illetve az utolsó, kazettára rögzített feljegyzéseit (amiben többek között Gyatlovot jelöli meg az egyik fő felelősként, de arról is szót ejt, hogy a további okok a kormányzatban keresendők) nem hagyhatták figyelmen kívül. Így megkezdődtek az általa kezdeményezett átalakítások az RBMK reaktorokban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 28.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az angol Valery Legasov Wikipédia szócikk fordítása. Az eredeti szócikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.