Varáha Mihira (dévanágari: वराह मिहिर) (505 – 587),[3] más néven Varáha vagy Mihira, Varáhamihira indiai asztrológus, csillagász és polihisztor, aki Uddzsainban (Madhja Prades, India) élt. Kajathában született,[4] az Avanti régióban, amely nagyjából a mai Malva (Madhja Prades része). Egyik saját műve szerint Kapitthakában tanult.[5] Az indiai hagyomány szerint ő az uralkodó Jaszodharman udvarában élő kilenc ékkő (Navaratnák) egyike.[6][7] Ez az állítás azonban először egy jóval későbbi szövegben jelenik meg, bár a tudósok ezt kétségesnek tartják, mivel Varáhamihira nem élt ugyanabban a században, mint a „kilenc ékszer” listáján szereplő néhány más név, például a sokkal idősebb Kalidásza. [8]

Varáha Mihira
Született 505[1]
Uddzsaín[2]
Elhunyt 587 (81-82 évesen)[1]
Uddzsaín
Foglalkozása

Varáha Mihira legjelentősebb művei a Pancsasziddhántika és a Brihat-szamhita[9], utóbbi egy enciklopédia[10] az építészetről, a templomokról, a bolygómozgásokról, a napfogyatkozásról, az időszámításról, az asztrológiáról, az évszakokról, a felhőképződésről, az esőzésről, a mezőgazdaságról, a matematikáról, a gemmológiaról, az illatszerekről és sok más témáról. [11][12][13] Varáha Mihira szerint egyes verseiben csupán összefoglalta a csillagászatról, a Silpa-sasztráról és a templomépítészetről szóló korábbi irodalmat, mégis a különböző elméletek és tervezési modellek bemutatása a legkorábbi fennmaradt szövegek közé tartozik. [14][15] A Brihat-szamhita fejezeteit és Varáha Mihira verseit a perzsa utazó és tudós al-Birúni idézte. [16]

Varáha Mihirának tulajdonítanak több tekintélyes csillagászati és asztrológiai szöveget is. Megtanulta a görög nyelvet, és műveiben dicsérte a görögöket (yavanas), hogy „jól képzettek a tudományokban”, bár rituális értelemben tisztátalanok.[17] Egyes tudósok szerint ő az első, aki értelmezte és bevezette az állatövi jegyeket, a szertartások kedvező kimeneteléhez szükséges jósló- és asztrológiai számításokat. [18][19][20]

MunkáiSzerkesztés

PancsasziddhántikaSzerkesztés

Varáhamihira fő műve a Pancsasziddhántika (IAST:Pañcasiddhāntikā) („Értekezés az öt csillagászati kánonról”) című könyv, amely 575 keltezésű, és amely régebbi, mára elveszett indiai szövegekről ad tájékoztatást. A mű a matematikai csillagászatról szóló értekezés, és öt szerző öt korábbi csillagászati értekezését (sziddhánta[21]) foglalja össze, nevezetesen a Szúrja-sziddhánta, Romaka-sziddhánta, Paulisza-sziddhánta, Vaszistha-sziddhánta és a Pitamaha sziddhánta. A Védanga-dzsjotisa, valamint a hellenisztikus csillagászat (görög, egyiptomi és római elemekkel) kompendiuma. A Pancsasziddhántika („Öt értekezés”), a görög, egyiptomi, római és indiai csillagászat összefoglalása. Varáha Mihira alapos ismeretekkel rendelkezett a nyugati csillagászatról. Monumentális műve 5 szakaszban halad végig az Indiában kifejlődött csillagászati fogalmakon, és a nyugati csillagászatról szóló 2 értekezésében csúcsosodik ki, amelyben görög és az alexandriai számításokon alapuló téziseket mutatja be, sőt teljes ptolemaioszi matematikai táblázatokat és táblákat is közöl.[22] Varáha Mihira volt az első, aki megemlítette, hogy az Ajanámsa, vagyis az eltolódás a nap-éjegyenlőség esetében 50,32 ívmásodperc évenként.

Az indiaiaknak 5 sziddhántájuk van:
  • Szúrja-sziddhánta, a sziddhánta egy szanszkrit nyelvű indiai csillagászati értekezés a 4. század végéről vagy az 5. század elejéről, tizennégy fejezetben. A Szurja-sziddhánta leírja a különböző bolygók és a Hold különböző csillagképekhez viszonyított mozgásának kiszámítására szolgáló szabályokat, a különböző bolygók átmérőjét, és kiszámítja a különböző csillagászati testek pályáját. Régebben azt gondolták, hogy Látadéva írta, de valójában Majaszura, más néven Mamuni Maja írta, ahogy maga a szöveg is állítja.
  • Vaszistha-sziddhánta, a Nagy Medve egyik csillagáról nevezték el így, Visnucsandra komponálta
  • Paulisza-sziddhánta, így nevezik a Paulisza által összeállított művet, több indiai csillagászati értekezésre utal, amelyek közül legalább egy nyugati forráson alapul.
  • Romaka-sziddhánta, („A rómaiak tana”) így nevezték a Szríszena által komponált összeállítást Rúmról.
  • Paitahama-sziddhánta

Brihat-szamhitaSzerkesztés

Varáha Mihira másik fontos műve az enciklopédikus Brihat-szamhita. Bár a könyv főként a jóslásról szól, a jósláson kívüli témák széles skáláját is felöleli. Az emberi érdeklődés széleskörű témáit tárgyalja, beleértve a csillagászatot, a bolygók mozgását, a napfogyatkozásokat, az esőzést, a felhőket, az építészetet, a termés növekedését, az illatszerek előállítását, a házasságot és a családi kapcsolatokat. A kötet kifejti a Garuda puránában található drágakő-értékelési kritériumokat, és részletesen kifejti az ugyanebből a szövegből származó szent „kilenc gyöngy” mibenlétét. A kötet 106 fejezetet tartalmaz, és a „Nagy összeállítás” néven ismert.

AsztrológiárólSzerkesztés

 
Varahamihira Brihajjataka című műve a védikus asztrológia rendszerén alapuló szanszkrit szöveg a jósló asztrológiáról. A fenti kéziratot Nepálban másolták le i.sz. 1399-ben Nepáli írással, és jelenleg a cambridge-i eyetemi könyvtárban található.

A Hora-sasztra vagy Brihadjathaka Mihira egyik legelismertebb asztrológiai műve. Többnyire kódnyelven íródott. Több mint egy tucat kommentár született ehhez a műhöz. A keralai asztrológiai iskola főként a Brihadjathakára épül.

Fia, Prithujaszasz szintén hozzájárult a hindu asztrológiához; könyve, a Hora Szara egy híres horoszkóppal foglakozó könyv. Khána (máshol Lilavati néven is emlegetik), a középkori bengáli költő-asztrológusról úgy tartják, hogy Varáha Mihira menye volt.

A Romaka sziddhánta ("A rómaiak tanítása") és a Paulisza-sziddhánta két nyugati eredetű mű volt, amelyek hatással voltak Varáha Mihira gondolkodására. A Pauliṣza-sziddhántát gyakran tévesen egyetlen műnek tartják, és Alexandriai Pálnak[23] (378 körül) tulajdonítják[24], azonban ezt a felfogást a terület más tudósai elutasítják, nevezetesen David Pingree, aki kijelentette, hogy „. ...Paulus Alexandrinus azonosítása a Pauliṣza-sziddhánta szerzőjével teljesen hamis.”[25] Számos írása mutat hasonlóságot a korábbi szövegekkel, például a Védánga Dzsjotisával.[26]

A Brihat-szaṃhita verse, (adhjája II, slóka 14),:

म्लेच्छा हि यवनास्तेषु सम्यक् शास्त्रमिदं स्थितम् । ऋषिवत् तेऽपि पूज्यन्ते किं पुनर्दैवविद् द्विजः ॥,

Romanizálva:

Mlecchā hi yavanās teṣu samyak śāstram idaṃ sthitam, ṛṣivat te'pi pūjyante kiṃ punar daivavid dvijaḥ. („A yavanák alacsony származásúak. Amikor ez a tudomány (sic) náluk maradt, és amikor az ilyen sásztrákat bölcsekként tisztelik, mennyivel inkább kellene egy kétszeres születésű (dvija)[27] asztrológusnak lennie?”). [28]

Egy kommentár ehhez a vershez, Gargát, egy korábbi csillagászt idézve, azt mondja: „A görögöket, bár barbárok,[29] meg kell becsülnünk, mivel óriási érdeklődést mutattak tudományunk iránt...”

Néhány fontos trigonometrikus eredményeSzerkesztés

 
 
 

KözreműködésekSzerkesztés

Trigonometria

Varahamihira javította Árjabhata szinusz-táblázatainak pontosságát.

Kombinatorika

Ő jegyezte fel az első ismert 4×4-es mágikus négyzetet.

Optika

Varáhamihira hozzájárulása a fizikához többek között az a megállapítása, hogy a visszaverődést a részecskék visszaszóródása okozza, a fénytörést (a fénysugár irányának megváltozását, amikor az egyik közegből egy másikba halad) pedig a részecskék azon képessége, hogy behatolnak az anyag belső tereibe, hasonlóan a porózus tárgyakon keresztül mozgó folyadékokhoz. [30]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Varahamihira (angol nyelven)
  2. http://www.freepressjournal.in/mind-matters/varahamihira-the-ancient-astrologer-astronomer-and-mathematician/676984, 2017. július 28.
  3. Evans, Brian. The Development of Mathematics Throughout the Centuries: A Brief History in a Cultural Context. John Wiley & Sons, 61. o. (2014. február 24.). ISBN 978-111888853979 „Varahamihira, Kr.u. 505 körül született és Kr.u. 587-ben meghalt matematikus, aki a Pascal-háromszöggel kapcsolatos innovációjáról is ismert.” 
  4. Archaeological Excavations in Central India: Madhya Pradesh and Chhattisgarh (en nyelven). New Delhi: Mittal Publication (2003). ISBN 81-7099-874-3 
  5. John J. O'Connor és Edmund F. Robertson. Varáha Mihira a MacTutor archívumban. (angolul)
  6. History of Indian Literature. Motilal Banarsidass Publications, 46. o. (2008. augusztus 1.) 
  7. {Gopal, Ram. Kālidāsa: His Art and Culture. Concept Publishing Company, 15. o. (1984. augusztus 1.) 
  8. Winternitz, Moriz. History of Indian Literature. Motilal Banarsidass, 45-47. o. (1985). ISBN 978-81-208-0056-4 
  9. A szamhita (saṃhitā) szó szerint azt jelenti: "összeállítva, összekötve, egyesítve", "gyűjtemény", és "szövegek vagy versek módszeres, szabályokon alapuló kombinációja". A szaṃhita a Védák legősibb szövegrétegére is utal, amely mantrákból, himnuszokból, imákból, litániákból és áldásokból áll.
  10. Glucklich, Ariel. Vishnu lépései: Hindu Culture in Historical Perspective. Oxford University Press, 10, 123-126. o. (2008). ISBN 978-0-19-971825-2 , idézi: "[...] az új templomokról és az inkonográfiáról, az építészet tudományáról, Varahamihira hatalmas enciklopédiájáról, a Brihat Samhitáról [...]"
  11. Grattan-Guinness, Ivor. Varahamihira. Taylor & Francis, 954-956. o. (2016). ISBN 978-1-134-88832-0 
  12. { google.com/books?id=7VR8iriWmzUC&pg=PA960 Brhat Samhita of Varahamihira. Motilal Banarsidass, 549-561, 737-738, 874-876. o. (1996). ISBN 978-81-208-1060-0 
  13. google.com/books?id=y_c7atbRFDQC Brhat Samhita of Varahamihira, Part 1. Motilal Banarsidass, 1-19. o. (1996). ISBN 978-81-208-1060-0 
  14. Meister, Michael.szerk.: Gudrun Bühnemann: id=kQf2m8VaC_oC Mandalas and Yantras in the Hindu Traditions. BRILL Academic, 251-260. o. (2003). ISBN 90-04-12902-2 
  15. {T. A. Gopinatha Rao. id=MJD-KresBwIC Elements of Hindu Iconography. Motilal Banarsidass, 25, 58-59. o. (1985). ISBN 978-81-208-0878-2 
  16. Brhat Samhita of Varahamihira, Part 2. Motilal Banarsidass, 960-961. o. (1996). ISBN 978-81-208-1060-0 
  17. google.com/books/edition/Asia_Before_Europe/cYY6AAAAAAIAAJ?hl=en&gbpv=1&dq=varahamihira+greeks+impure&pg=PA54&printsec=frontcover Asia Before Europe Economy and Civilisation of the Indian Ocean from the Rise of Islam to 1750. Cambridge University Press, 54. o. (1990. augusztus 1.). ISBN 0521316812 
  18. Winternitz, Moriz. id=ql0BmInD1c4C History of Indian Literature. Motilal Banarsidass, 685-697. o. (1985). ISBN 978-81-208-0056- 4 
  19. Pingree, David (1963). „Astronomy and Astrology in India and Iran” 54, 229-246. o, Kiadó: University of Chicago Press.  
  20. Sarma, K. V..szerk.: Helaine Selin: Varahamihira. Dordrecht: Springer Netherlands, 2184-2185. o.. DOI: 10.1007/978-1-4020-4425-0_9604 (2008). ISBN 978-1-4020-4559-2 
  21. A sziddhánta egy szanszkrit kifejezés, amely az indiai filozófián belül egy adott iskola bevett és elfogadott nézetét jelöli; szó szerint "megállapodott vélemény vagy tanítás, dogma, axióma, elfogadott vagy elismert igazság; bármilyen témában rögzített vagy bevett vagy kanonikus tankönyv" (a sziddha, adj. mfn.- megvalósult, beteljesedett; aki elérte a legmagasabb célt, alaposan képzett vagy jártas).
  22. Varahamihira. Encyclopædia Britannica , 2007
  23. Alexandriai Pál egy asztrológiai szerző volt a késő Római Birodalomból. Fennmaradt műve, az Eisagogika, azaz Bevezető dolgok (vagy Bevezetés), amelyet 378-ban írt, a 4. századi Római Birodalomban gyakorolt asztrológia főbb témáit dolgozza fel.
  24. McEvilley, Thomas. The Shape of Ancient Thought: Comparative Studies in Greek and Indian Philosophies. Allworth Press, 385. o. (2001. november 1.). ISBN 978-1-58115-203-6 
  25. Pingree, David. The Yavanajātaka of Sphujidhvaja, Harvard Oriental Series, 437–438. o. (1978) 
    Pingree, David. The Later Pauliśa Siddhānta. Centaurus 14, 172–241. o. (1969) 
  26. Velandai Gopala Aiyer. The chronology of ancient India: beginning of the Sat Yuga, Dwaper, Treta, and Kali Yuga with date of Mahabharata. Sanjay Prakashan, 63. o. 
  27. Dvija (szanszkritul: द्विज) az ősi indiai szanszkritban "kétszer született". A fogalom azon a hiten alapul, hogy az ember először fizikailag születik meg, és egy későbbi időpontban másodszor is megszületik szellemileg, általában akkor, amikor átesik az átmenet rituáléján, amely beavatja őt egy védikus tanulmányokat folytató iskolába.
  28. Brihat Samhita of Varaha Mihira, archive.org, szanszkrit nyelven Panditabhushana V. Subrahmanya Sastri és Vidwan M. Ramakrishna Bhat angol fordításával. 1946: Bangalore. 19. o.
  29. {Monier-Williams: iencoding=iast&q=म्लेच्छ&lang=sans Definition of म्लेच्छ. Sanskrit Dictionary
  30. Varahamihira. Science, Civilization and Society

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Varāhamihira című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés