A vasorrú bába egy olyan, a boszorkányhoz hasonló lény, akinek vasból van az orra. A népmesékben a leggonoszabb, és ijesztgeti a gyerekeket és a felnőtteket.

Vasorrú bába
Baba-jaga kosztümöt viselő orosz férfi
Baba-jaga kosztümöt viselő orosz férfi

A népmesei vizsgálatok szerint nem csupán a rémisztő külsőt szolgálja az, hogy milyen a külseje a vasorrú bábának, ismerjük, ugyanis legközelebbi nyelvrokonaink, az obi-ugorok időről időre áldozatot mutattak be szellemeiknek: arcukat, szájukat, orrukat bekenték vérrel, hússal, zsírral stb. Hogy az arc ne korhadjon hamar, a báb kiemelkedő orrú faarcát fémlappal fedték (cink, ólom, bádog, réz vagy ezüst).[1]

A sámánhitű népek az elhunyt ősök tiszteletére bábut faragtak a halottaik lelkének lakhelyéül.

A vasorrú bába alakja közkedvelt a modern orosz meseírók által (baba-jaga), valamint az 1990-es évektől megtalálható – az "orosz fantasykben" is. A vasorrú bába (Баба-Яга) főként Andrej Beljanin könyveiben jelenik meg a "Borsó cár titok szolgálata" körben stb. A vasorrú bába gyermek- és fiatalkorát elsőként A. Aliverdiev "Patak" című meséjében írta le ("Lukomorie").

Egy újabb elmélet szerint[2] a Vasorrú (Székelyföldön és Csángóföldön: Vasfogú) Bába eredetileg egyszerűen a kaparást végző, gyermekeltevő bábát (szülésznőt) jelenti, ebben a jelentésben a szó ma is él a Bákó megyei Klézsén. A jelentés kései felbukkanását a tanulmány szerzője azzal magyarázza, hogy mindig is tiltás alá esett a gyermek eltevése, az arról való beszéd büntetést hozott magával.

A Vasorrú vagy Vasfogú Bábá-s mesék szimbolisztikája értelmezhető ezen a primordiális jelentésen keresztül, és áll ez a kelet-európai mitológiák hasonló teremtményeire is, pl. a keleti, északi szláv Baba Jaga, román Baba Cloanta stb. Például a vasorr a kampót jelenti, mellyel a méhbe benyúlnak (oldalból nézve), a vasfog ugyanez szemközti nézetből (vö. délszláv Gvozdenzuba). A Vasorrú Bába a fogaival rágja magát keresztül azon a sűrű erdőn, amely a menekülő fiatalok által hátradobott vakaróból (lóvakaró keféből) keletkezett: a nő fanszőzetén kell keresztülhatolni, hogy el lehessen jutni a magzathoz, hogy el lehessen tüntetni. A tanulmány figyelmeztet arra, hogy Baba Jaga:

– ellopja a gyermeket és megeszi

– egy lelkekkel teli kádja van: meg nem született, születéstől visszatartott magzatok lelke

– csőrével eszi az embereket, mint a madár: (élő vagy halott) magzatot fel kell darabolni, ki kell tépni, mielőtt kivennék a méhből

– készíti a forró vizet, hogy megfőzze benne a gyermeket (a csodálatos hattyúliba meséje): forró vizes magzatelhajtási módszer

– őrzi az élet- és halálvizet (MNL élet- és halálvize): magzatvíz.

A Vasorrú Bába férfi párja a Rézfaszú Bagoly (’gyermekek ijesztgetésére kitalált félelmetes mesebeli lény; rézbagoly’):[3] a bagolynak nevezett tudósorvos, akinek jellemzője, hogy van egy rézszerszáma (képletesen fasza), amivel a nő nemi szervében vájkál, tőle „azért kell félni, mert megreszel”.

A Jászság általánosan ismert ijesztő alakja a rézfaszú bagoly vagy réztökü bagó volt. „Majd gyün érted a rézfaszú bagó, azt elvisz!" [4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 512. o. ISBN 963-05-2443-0  
  2. Sántha Attila: Ő, Akit Babbának Neveznek – a Vasorrú Bábától Babba Máriáig. Székelyföld, 2012/7 (július) [1] Archiválva 2018. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Balázs Géza: A rézfaszú bagoly, Magyar Nyelvőr, 2015. január–március, nyelvor.c3.hu
  4. H. Bathó Edit: Gyermekijesztők a Jászságban, library.hungaricana.hu

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Vasorrú bába témájú médiaállományokat.