Veliko Brdo (Makarska)

település Horvátországban

Veliko Brdo falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Makarska községhez tartozik.

Veliko Brdo
Látkép a Biokovo-hegységgel
Látkép a Biokovo-hegységgel
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségMakarska
Jogállásfalu
Irányítószám21325
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség492 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság307 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 19′ 12″, k. h. 17° 01′ 16″Koordináták: é. sz. 43° 19′ 12″, k. h. 17° 01′ 16″
A Wikimédia Commons tartalmaz Veliko Brdo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Splittől légvonalban 51, közúton 85 km-re délkeletre, Makarska központjától légvonalban 2, közúton 6 km-re északra, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység lejtőin fekszik. Településrészei Veliko Brdo és Žlib.

Története szerkesztés

Veliko Brdo területén már az őskorban éltek emberek. A határában található Bubnjavača-barlangban az újkőkorból származó nyolcezer éves leletek kerültek elő. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A szomszédos Makarskán 4. század elején a rómaiak Inaronia nevű városa állt, melynek maradványait a városközpont több helyén feltárták. A 7. században horvát törzsek telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. A török hódítás idején a 15. század második felében lakossága nagyrészt a tengerpartra és a szigetekre menekült. Első írásos említése a török uralom idején 1571-ben történt. A közeli Zadvarje (Duare) várának felszabadításával együtt 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól, majd a Velencei Köztársaság része lett. A török veszély végével a környező települések újra benépesültek és a település mai lakóinak ősei is ekkor telepedtek itt le. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott. 1735-ig a szomszédos Basttal közös plébániája volt, attól fogva önálló plébánia lett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 212, 1910-ben 418 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. A háború utáni időszaktól az 1980-as évekig a fiatalok kivándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. Ez a folyamat különösen az 1962-es földrengés után erősödött fel, amikor sokan költöztek be Makarskára. Az 1990-es évektől Makarska fejlődése Veliko Brdora is hatással volt és a lakosság száma újra növekedésnek indult. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 408 lakosa volt.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
212 238 255 311 385 418 418 438 391 401 386 276 214 215 335 408
 
A Szent Jeromos plébániatemplom

Nevezetességei szerkesztés

  • Szent Jeromos tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] 1745-ben épült, felszentelése 1756. október 24-én volt. Homlokzatán a bejárat felett nyolcágú rózsaablak látható. A homlokzat feletti harangtornyot 1879-ben építették három harang számára. A templomnak gótikus csúcsíves boltozata van. A márvány nagyoltárt 1956-ban emelték és helyezték el rajta Szent Jeromos képét, Gabrijel Jurkić alkotását. A két mellékoltár Szűz Mária és Szent József tiszteletére van szentelve. A diadalív falmélyedéseiben Szent Ferenc és Szent Antal szobrai vannak elhelyezve.
  • A Szent Mihály templom[5] a Žlib nevű településrészen áll. Elődje 1745-ig plébániatemplomként működött. Osman aga török felügyelő említi először 1621-ben. 1672-ben Lišnjić püspök is megemlíti a Szentszéknek tett jelentésében. Ebből a régi templomból származik Matteo de Otoni nápolyi festőművész 1684-ben festett Szent Mihály képe, melyet 1844-ben Franjo Kaer restaurált. A templom mellett volt a plébánia temetője is. A régi templomot 1873-ban lebontották és a helyére ekkor épült a mai templom. 1962-ben a földrengés ezt is súlyosan megrongálta és teljesen újjá kellett építeni.
  • Határában található a Bubnjavača-barlang az újkőkori ember régészeti lelőhelye.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés