Veliko Brdo (Makarska)
Veliko Brdo falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Makarska községhez tartozik.
Veliko Brdo | |
Látkép a Biokovo-hegységgel | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Split-Dalmácia |
Község | Makarska |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 21325 |
Körzethívószám | (+385) 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 492 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 307 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 43° 19′ 12″, k. h. 17° 01′ 16″Koordináták: é. sz. 43° 19′ 12″, k. h. 17° 01′ 16″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Veliko Brdo témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése szerkesztés
Splittől légvonalban 51, közúton 85 km-re délkeletre, Makarska központjától légvonalban 2, közúton 6 km-re északra, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység lejtőin fekszik. Településrészei Veliko Brdo és Žlib.
Története szerkesztés
Veliko Brdo területén már az őskorban éltek emberek. A határában található Bubnjavača-barlangban az újkőkorból származó nyolcezer éves leletek kerültek elő. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A szomszédos Makarskán 4. század elején a rómaiak Inaronia nevű városa állt, melynek maradványait a városközpont több helyén feltárták. A 7. században horvát törzsek telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. A török hódítás idején a 15. század második felében lakossága nagyrészt a tengerpartra és a szigetekre menekült. Első írásos említése a török uralom idején 1571-ben történt. A közeli Zadvarje (Duare) várának felszabadításával együtt 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól, majd a Velencei Köztársaság része lett. A török veszély végével a környező települések újra benépesültek és a település mai lakóinak ősei is ekkor telepedtek itt le. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott. 1735-ig a szomszédos Basttal közös plébániája volt, attól fogva önálló plébánia lett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 212, 1910-ben 418 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. A háború utáni időszaktól az 1980-as évekig a fiatalok kivándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. Ez a folyamat különösen az 1962-es földrengés után erősödött fel, amikor sokan költöztek be Makarskára. Az 1990-es évektől Makarska fejlődése Veliko Brdora is hatással volt és a lakosság száma újra növekedésnek indult. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 408 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
212 | 238 | 255 | 311 | 385 | 418 | 418 | 438 | 391 | 401 | 386 | 276 | 214 | 215 | 335 | 408 |
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Jeromos tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[4] 1745-ben épült, felszentelése 1756. október 24-én volt. Homlokzatán a bejárat felett nyolcágú rózsaablak látható. A homlokzat feletti harangtornyot 1879-ben építették három harang számára. A templomnak gótikus csúcsíves boltozata van. A márvány nagyoltárt 1956-ban emelték és helyezték el rajta Szent Jeromos képét, Gabrijel Jurkić alkotását. A két mellékoltár Szűz Mária és Szent József tiszteletére van szentelve. A diadalív falmélyedéseiben Szent Ferenc és Szent Antal szobrai vannak elhelyezve.
- A Szent Mihály templom[5] a Žlib nevű településrészen áll. Elődje 1745-ig plébániatemplomként működött. Osman aga török felügyelő említi először 1621-ben. 1672-ben Lišnjić püspök is megemlíti a Szentszéknek tett jelentésében. Ebből a régi templomból származik Matteo de Otoni nápolyi festőművész 1684-ben festett Szent Mihály képe, melyet 1844-ben Franjo Kaer restaurált. A templom mellett volt a plébánia temetője is. A régi templomot 1873-ban lebontották és a helyére ekkor épült a mai templom. 1962-ben a földrengés ezt is súlyosan megrongálta és teljesen újjá kellett építeni.
- Határában található a Bubnjavača-barlang az újkőkori ember régészeti lelőhelye.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4867.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4884.
Források szerkesztés
- Makarska város hivatalos oldala (horvátul)
- Makarska város információs portálja (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Veliko Brdo (horvátul)
További információk szerkesztés
- Makarskai tengermellék – városi portál Archiválva 2020. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A Biokovo Natúrpark honlapja (horvátul)