Veninger Ernő (Nagyvázsony, 1854. január 11.Szőny, 1922. október 31.) római katolikus pap, esperes, tanár.

Veninger Ernő
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Tanulmányait Veszprémben és Győrött végezte, majd papnövendékként a Szent Imre-egylet irodalmi kör elnöke. Vezetése alatt fordították le a kispapok Schütz Ignác Lelkipásztorkodástan című munkáját. 1876. december 10-én pappá szentelték. Káplán volt Gyömörén 1876–1877-ben, Győrújváros kórházában 1877–1879-ben[1] és Győr-Belvárosban 1879–1883 között.

1883–1889 között tanár volt a Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben, majd 1891-ig az intézet igazgatója. Plébános volt Szenden 1891–1898 között és Szőnyben 1898–1922 között. A kisbéri kerület esperese lett 1899-től.

Vármegyebizottsági tag és a vármegyei közélet szereplője volt. 1900-1909 között bizonyosan a Komárom-Vármegyei és Városi Muzeum-Egyesület igazgató választmányának tagja volt.

MűveiSzerkesztés

1872-1873-ban Győrött a Kis Jézus Egylet Reménysugár kéziratos hetilapjának szerkesztője, majd az Őrangyal folyóirat szerkesztője 1888-1891 között.

Természetrajzi, gazdasági és ismeretterjesztő cikkeket írt az Egri Népujságba és a Győri Közlönybe, egyházi beszédei a Borromaeus szónoklati folyóiratban jelentek meg.

ForrásokSzerkesztés

  1. Petz Aladár 1929: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. Győr, 418.