Venyera–12
A Venyera–12 (oroszul: Венера–12) egy szovjet űrszonda, amelyet a Venyera-programban indítottak.
Venyera–12 | |
Ország | Szovjetunió |
Űrügynökség | A Szovjetunió Tudományos Akadémiája |
Küldetés típusa | leszállás |
Küldetés | |
Célégitest | Vénusz |
Indítás dátuma | 1978. szeptember 12. |
Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás |
Hordozórakéta | Proton-K |
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–12 témájú médiaállományokat. |
Küldetés
szerkesztés1978. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtérről, Proton hordozórakéta segítségével, három nappal később indították a Vénusz további kutatására, mint a Venyera–11-et. A Vénusz közelében kettévált, a szállító/keringő egység mesterséges holddá vált, segítve az adattovábbítást, műszereinek segítségével a Vénusz környezetének vizsgálatát. A leszállóegység megkezdte tudományos munkáját.
Jellemzői
szerkesztésMéretét, szerkezetét és feladatát tekintve megegyezik a Venyera–11-gyel. Külső felépítése, műszerezettsége azonos a Venyera–10-zel. Tömege a kedvezőbb indítási ablak miatt 800 kilogrammal kevesebb, 4200 kilogramm. Műszerezettségét az elődökhöz képest továbbfejlesztették, hangérzékelőkkel látták el, hogy a feltételezett villámlásokat kísérő hangjelenségeket rögzíteni tudják. A kísérlet jól sikerült, az űrszonda valóban észlelt elektromos kisüléseket a légkörben. A leszállóegység hétféle műszert szállított. Simán elérte a felszínt, két órán át közvetítette méréseinek adatait.
Források
szerkesztés- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5