Venyera–1

A Venyera–1 a szovjet Venyera-program első űrszondája volt, melyet az NPO Lavocskin fejlesztett ki és épített.

Venyera–1
A Venyera–1 makettje
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	RKK Enyergija
Gyártó	RKK Enyergija
Küldetés típusa	közelrepülés
NSSDC ID	1961-003A
Küldetés
Célégitest	Vénusz
Indítás dátuma	1961. február 12.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta	Molnyija hordozórakéta
Megérkezés	1961. május 19.
Az űrszonda
Tömeg	643,5 kg
Energiaellátás	2 darab napelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–1 témájú médiaállományokat.

Jellemzői

A 650 kg tömegű szondát, amely szerkezetileg megegyezett a Szputnyik–7-tel, 1961. február 12-én egy L végfokozattal ellátott Molnyija hordozórakétával indították Bajkonurból a Vénusz felé. Először föld körüli pályára állították, melynek a földközeli pontja 229 km, a földtávoli pontja 282 km volt. Innen indították a Vénusz felé az L blokk főhajtóművének újraindításával. Egy héttel az indítás után, 2 millió km távolságban a kapcsolat megszakadt. Mivel a szonda KDU–414 típusú pályakorrekciós hajtóművének beindítására a kapcsolat megszakadása miatt nem volt mód, a pályaszámítások szerint az űreszköz mintegy 100 000 km-rel haladt el a Vénusz mellett, majd Nap körüli pályára állt.

A fedélzeten elhelyezett műszerek

• Magnetométer
• Mikrometeorit becsapódás-érzékelő
• Kozmikus sugárzás-mérő
• Ioncsapda

Azonosítók

• USAF Sat Cat: 80
• COSPAR: 1961-Gamma-1

Külső hivatkozások

• Az astronautix.com cikke
• A NASA cikke

Elődje: Szputnyik–7

Venyera–1 1961

Utódja: Venyera–2