Vera Ilona

magyar táncosnő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 24.

Vera Ilona (eredeti neve: Verhás Veronika Ilona) (Budapest, 1911. november 21.Budapest, 1943. április 17.) magyar táncosnő. Férje, Harangozó Gyula táncművész volt.

Vera Ilona
Született1911. november 21.
Budapest
Elhunyt1943. április 17. (31 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaHarangozó Gyula
Foglalkozásabalett-táncos
SírhelyeÓbudai temető (36-1-744)

A Wikimédia Commons tartalmaz Vera Ilona témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Szülei: Verhás Mihály és Zsabka Hermin.[1] A Magyar Állami Operaház balettiskolájának növendéke volt 1917-től, ahol Brada Ede oktatta. 1926–1932 között a karban táncolt. 1932–1943 között operai magántáncosnő volt. 1937-ben tanulmányúton járt a Magyar Operabarátok Egyesületének ösztöndíjasaként. 1938–1943 között az Magyar Állami Operaház szólótáncosnője volt.

Finom mozgású, jól képzett táncos; alakításairól a korabeli sajtó elismerően emlékezett meg.

Sírja az Óbudai temetőben látogatható (36-1-744).

 
Vera Ilona (1911–1943) magyar táncművész síremléke. Gáldi Gyula szobrász alkotása (1972) az Óbudai temetőben található (36-1-744)

Színházi szerepei

szerkesztés
  • Csajkovszkij: Romeo és Julia....Julia
  • Liszt: Szerelmi álmok....Psyche
  • Schumann: Karnevál....Colombina
  • Milhaud: Francia saláta....Rosetta

További információk

szerkesztés
  • Magyar táncművészeti lexikon. Szerkesztette: Dienes Gedeon. Planétás–Magyar Tánctudományi Társaság, Budapest, 2008
  • A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936
  • Mudrák József – Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006
  • Révai új lexikona XVIII. (Tob–Z). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-641-6, ISBN 978-963-955-641-6  
  • Enyedi Sándor: Színészek, színházak, városok. A határon túli magyar színházművészet kislexikona. Budapest–Kolozsvár, Balassi–Polis, 2005
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8