Főmenü megnyitása

Veres János (költő)

költő, író, műfordító, helytörténész

Veres János (eredeti teljes neve: Vörös Zoltán János; Tornalja, 1930. február 28.Rimaszombat, 1999. augusztus 5.) költő, író, műfordító, helytörténész.

Veres János
Veres János költő emléktáblája Tornalján
Veres János költő emléktáblája Tornalján
Született 1930. február 28.
Tornalja
Elhunyt 1999. augusztus 5. (69 évesen)
Rimaszombat
Foglalkozása

PályafutásaSzerkesztés

Az általános iskolát Tornalján végezte, majd 1940-től a jászóvári premontrei kanonokrend Takács Menyhért Gimnáziumában tanult, ahol a szemináriumban lakott. Miután szüleivel 11 éves korában Rimaszombatra költöztek, a helyei Egyesült Protestáns Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Amikor az ötödik osztályt kezdte, a háborús események miatt az iskolát bezárták, így csupán az első négy osztályból szerezte meg bizonyítványát. Már diákként foglalkozott versírással. 1949-ben tüdőbajt kapott, ezért nem tudta letenni az érettségi vizsgát, később érettségizett magántanulóként. A Magas-Tátrába vitték gyógykezelésre. Megismerkedett Fábry Zoltánnal, ő fedezte fel költői tehetségét. A szanatóriumban folytatta a tanulást, sokat olvasott. 1957-ben lett munkaképes. A rimaszombati kórház hivatalnokaként kezdett dolgozni, majd az Új Szóhoz került, ahol külső riporterként dolgozott. 1962-ben megalapította a rimaszombati Tompa Mihály Klubot, majd létrehozta és évekig vezette Mács Zoltánnal és Horváth Júliával közösen a Fáklya Irodalmi Színpadot. 1966-tól 1970-ig a rimaszombati Járási Művelődési Ház szakelőadója és népművelőjeként dolgozott. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának is tagja volt, valamint 1968-69-ben a Csemadok járási elnökségének tagja és a népművelési szakbizottság titkára. A gömöri magyarság jogaiért kiállt, emiatt meghurcolták. 1970-ben súlyosan megbetegedett. majd a kórházi kezelése után rokkantnyugdíjasnak nyilvánították. A hatalom nem engedte, hogy publikálhasson, 1989 után rehabilitálta a Járási Hivatal. A salgótarjáni Palócföld című folyóiratban jelenhettek meg versei és műfordításai. Barátságban állt Ján Smrekkel, s számos szlovák író és költő műveit fordította le magyar nyelvre.

CsaládjaSzerkesztés

Szülei Vörös Cirill István fogtechnikus és Lemák Etelka háztartásbeli. Felesége Vörösné Habán Ilona tanárnő, akivel 1959. december 19-én kötött házasságot. Fia Attila agrármérnök, szerkesztő, Csemadok tv titkára, cserkészparancsnok, a TMK elnöke. Unokái Előd János és Ádám Ákos operatőrök.

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Csemadok-díj
  • Blaha Lujza Plakett
  • Madách-díj (1990) költői munkásságáért, műfordításaiért, a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok gyarapításáért
  • Pro Gömör díj (1997)

MűveiSzerkesztés

  • Három fiatal költő. Török Elemér, Ozsvald Árpád, Veres János versei; Magyar Kiadó, Bratislava, 1954
  • Ifjú szívem szerelmével (1955)
  • Tüzek és virágok (1961)
  • Földrengés után (1966)
  • Fehér szarvas (1967)
  • Homokvirág (1972)
  • Mikrovilág (1979)
  • Életút (1989)
  • Széttekintés a rimaszombati járásban. Honismereti kislexikon; Tompa Mihály Klub–Tompa Mihály Emlékbizottság–Herman Ottó Múzeum, Rimaszombat–Kelemér-Gömörszőlős–Miskolc, 1992 (Gömöri műhely)
  • Jéghegy (1998)
  • Fekete május. Versek, 1947-1951; posztumusz kiad.; Madách-Posonium, Pozsony, 2006
  • A basa sípja; Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, Gömörszőlős, 2013 (Alkotók és alkotások); színdarab, ősbemutatója 1998-ban Putnokon volt.

ForrásokSzerkesztés