Vermes Ágoston

magyar gépész- és repülőmérnök, főiskolai tanár

Vermes Ágoston (Budapest, 1931. január 19. – Budapest, 2019. április 27.) Gábor Dénes-díjas gépész- és repülőmérnök, főiskolai tanár.

Vermes Ágoston
Született1931. január 19.
Budapest[1]
Elhunyt2019. április 27. (88 évesen)[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, majd a BME Hadmérnöki Karának Repülőmérnöki Fakultásán tanult, ahol jeles eredménnyel fejezte be tanulmányait. 1953 decemberében avatták főhadnaggyá és kinevezték a Magyar Néphadsereg Repülőműszaki Főiskolájának tanszékvezető tanárává. A budaörsi főiskola tervezett Szolnokra telepítése miatt leszerelt, kutatómérnöki munkát vállalt, majd családi okból Győrbe költözött, ahol 1957 és 1974 között a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár mérnöke, a gyártmányfejlesztés vezetője lett.

Feladata volt a vasúti járművek konstrukciós fejlesztése és a kapcsolatos kísérleti munkák irányítása. A Rába gyárban személyes kutatási témaként többek között a vasúti járművek futóműveinek fejlesztésével, a hidropneumatikus rugózással, a járművek meleg-levegős fűtésével és légkondicionálásával, könnyű motorkocsik és alumínium szerkezetű mellékkocsik építésével foglalkozott.

1976-ban megbízatást kapott a győri műszaki főiskola járműgyártási képzésének előkészítésére, a tanszék megalakítására. 1991-ben való nyugdíjazásáig vezette a tanszéket, amely a magyar járműipar egyik legfontosabb kutató, fejlesztő bázisaként működött. Kiemelkedő személyes eredményei közé tartozott az autóbuszos légkondicionáló berendezések hazai gyártásának beindítása is.

Munkássága

szerkesztés

Sokrétű munkásságát sikeres ipari termékek, találmányok, hazai és külföldi folyóiratokban közölt szakcikkek fémjelzik. Tíz évig a Gépipari Tudományos Egyesület győri titkára volt, húsz évig a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megyei oktatási tevékenységét vezette. Ez a bizottság kezdeményezte, segítette a győri műszaki főiskola, a Széchenyi István Egyetem jogelődjének megalakítását.

Ipari szakemberként is rendszeresen részt vett a mérnökképzésben. 1974-től 1991-ig volt a győri Széchenyi István Egyetem és annak jogelőd intézményének főállású oktatója, majd óraadóként, szakmai munkák közreműködőjeként számíthattak tudására. Óraadó tanára volt a BME Vasútgépész Tanszékének és a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolának.

Részt vett a RABA-Balaton motorvonat tervezésében, a RABA-MAN motorkocsik tervezésének és gyártásának az irányításában, nagysebességű forgóvázak fejlesztésében és kísérleti vizsgálatában. Tagja volt egy nemzetközi kutató-csoportnak és meghívott előadója a Budapesti Műszaki Egyetemnek. A főiskolán a tanszéki oktató és kutatómunka irányítója és aktív résztvevője, új kutatási témák kezdeményezője volt.

Nevéhez fűződik a veszélyes árukat szállító tartálykocsik fejlesztése, az autóbusz légkondicionáló berendezések hazai gyártásának előkészítése, az ehhez szükséges gyártmányfejlesztés és kutatás-fejlesztés irányítása. Szakértőként részt vett a magyar járműipar európai minőségbiztosítási rendszerének kialakításában. A Gépipari Tudományos Egyesület tisztségviselője, területi szervezetének elnöke volt.

Díjai, kitüntetései

szerkesztés
  • Pattantyús Ábrahám Géza-díj
  • MTESZ-díj
  • Széchenyi István Főiskolai Tudományos Díj
  • Gróf Széchényi Ferenc-díj
  • Gábor Dénes Műszaki Alkotói Díj (1990)