Vicarius Filii Dei (latin: Isten Fiának helytartója avagy képviselője) egy olyan kifejezés, amelyet első alkalommal a középkori hamisítványban, a Constantinusi adománylevélben használtak, amelyben Szent Péterre, a korai keresztények vezetőjére, illetve a Katolikus Egyház időben elsőnek tekintett pápájára utalt.[1] Értelmezése az elmúlt négy évszázad során olykor vitákat eredményezett.

A cím eredete és felhasználásai szerkesztés

A Vicarius Filii Dei kifejezés legkorábbi ismert előfordulása a Constantinusi adománylevélben található, amelyet ma a Kr. u. nyolcadik és kilencedik század közötti időkre datálnak.

A Catholic Encyclopedia szerint „a dokumentum [ti. a Constantinusi adománylevél] legújabb kritikai vizsgálatai közül több Rómába helyezi az elkészítését, egy egyházi személynek tulajdonítva a hamisítást, arra a feltételezésre épített érvvel, mely szerint ez a hamis irat a Római Egyház pápái érdekének szolgálatában született, ezért hát elsősorban maga Róma kellett, hogy érdekelt legyen egy ilyen világos céllal rendelkező hamisításban.”[2]

A szöveg mindenesetre így folytatódik: „Grauert, aki szerint a hamisító egy frank alattvaló, Hergenröther nézetét osztja, ti. hogy a hamisító az újdonsült Nyugati Birodalom bizánci támadásokkal szembeni védelmét tartotta szem előtt. Így hát rendkívül fontos volt számára, hogy megalapozza az újonnan megalapított birodalom legitimitását, és ezt a célkitűzést különösen segítették mindazok az állítások, amelyeket az irat a pápa felemelésével kapcsolatosan tesz.”[3]

Gratianus kihagyta „Decretum”-ából; később mint „Palea” lett hozzáadva. Bekerült néhány görög kánonjogi gyűjteménybe is. Mint hamisítvány, jelenleg semmilyen dogmatikai vagy kánonjogi tekintéllyel nem bír, habár korábban több száz évig így volt használatban.[3]

A „Vicarius Filii Dei” titulus az Our Sunday Visitor, egy katolikus újság hasábjain tűnt fel újból, amelynek 1915. április 18-i számában a következő kérdés és felelet szerepel:

Mik a pápa koronáján található betűk és mit jelentenek, ha jelentenek valamit?
A betűk a pápa koronáján ezek: Vicarius Filii Dei, ami latinul Isten Fiának Helytartóját jelenti.
 
Egy pápai tiara. Egyes állításokkal szemben egyetlen tiarán sem található a Vicarius Filii Dei felirat.[4]

Ezt bizonyos csoportok bizonyítékként használták annak az állításnak alátámasztására, hogy a kifejezés szerepel a pápai tiarán (ld. alább). Ennek ellenére a cikkíró később visszavonta állításait. A lap egyik 1922-es kiadásában cáfolat is megjelent: „A pápa ugyan valóban azt állítja, hogy Isten Fiának helytartója, ám az ezt jelölő latin szavak nincsenek a pápa tiarájára írva, mint azt némely antikatolikusok állítják.”

Protestáns nézet szerkesztés

Különböző felekezetekhez tartozó protestáns személyiségek a pápát antikrisztusnak vagy ahhoz hasonlónak tekintik. A protestánsok között ez egykor közhiedelem volt, és még ma is része néhány protestáns egyház hitvallásának, mint például a konfesszionális lutheránusok között néhánynak.[5] Néhány hetednapi adventista csoport a Római Pápaságot sokat vitatottan A jelenések könyvében szereplő „vadállat számával” (666) azonosítja, és hiszi, hogy a Vicarius Filii Dei szókapcsolat, ha a benne szereplő római számoknak megfelelő betűket összegezzük, 666-ot ad ki, ahol is az 'U'-t 'V'-nek kell számítani (a latinban két 'v' alak alakult ki, melyek egyaránt használatosak voltak a korábbi 'u' és a mai 'v' jelölésére). Hogy 666-ot kapjunk, az összeadás a következőképpen néz ki: VICARIVS FILII DEI = 5+1+100+1+5+1+50+1+1+500+1 = 666.

A legkorábbi emlék arról, hogy egy protestáns szerző ezzel a témával foglalkozva megemlíti a Vicarius Filii Dei kifejezést, Andreas Helwig 1612-es írása.[6] Antichristus Romanus című munkájában tizenöt héber, görög és latin nyelvű titulust tett vizsgálat tárgyává, és ezeknek az adott nyelven megfelelő számértéküket kiszámítva jutott el a Jelenések könyvében említett 666-os számhoz. Mindezen címek közül legnagyobb előszeretettel a Constantinusi adománylevélben használt Vicarius Filii Dei-t emelte ki, azon okból kifolyólag, hogy ez „minden olyan feltételnek megfelelt, amelyet Bellarmin bíboros olyannyira követelt”. Amellett ugyanis, hogy latinul van, a cím „nem sértő vagy rosszindulatú”, hanem nagyon is „tiszteletteljes rá nézvést”.

Helwig emlékeztetett, hogy a feltételezett titulus inkább a történelmi Vicarius Christi cím kiterjesztése, semmint maguk a pápák által használt hivatali cím. Értelmezése a Francia forradalom idejéig nem vált elterjedtté.[7]

Néhány későbbi protestáns személyiség azt állította, hogy a Vicarius Filii Dei a pápa hivatali címe volt, néhányan közülük pedig azt, hogy megjelent a pápai tiarán és/vagy egy pápai mitrán is.

Hetednapi adventista nézetek szerkesztés

1866-ban Uriah Smith volt az első, aki ezt az értelmezést javasolta a Hetednapi Adventista Egyház számára.[8] (Lásd még a Review and Herald 1866. november 20-i számát.) The United States in the Light of Prophecy (Az Egyesült Államok a prófécia fényében) című művében ezt írta: „A pápa pontifexi koronáján ékes betűkkel kiverve viseli e címet: „Vicarius Filii Dei”, azaz „Isten Fiának Helytartója”, amelynek számértéke hatszázhatvanhat. A legelfogadhatóbb feltevés, amelyet ezzel kapcsolatban eddig láttunk, hogy itt találjuk meg a szóban forgó számot. Ez a vadállat száma, a pápaságé; ez a nevének száma, minthogy megkülönböztető címeként fogadja el; az ember száma, mivel aki viseli, az "a bűn embere"”[9] A kiemelkedő adventista tudós, J. N. Andrews szintén magáévá tette ezt a nézetet.[10] Uriah Smith fenntartotta ezt az értelmezést Thoughts on Daniel and the Revelation (Gondolatok Dánielről és a Jelenések könyvéről) című művében, amely egyházában befolyásos volt.[8] A 666-ot illetően, Ellen G. White kijelentette: „Láttam, hogy mindazok, „akik nem vették homlokukra vagy kezeikre a Fenevad és Képmása jelét”, nem vehettek és nem adhattak el. Láttam, hogy a Fenevad Képmásának száma (666) elkészült; és hogy a Fenevad volt az, aki megváltoztatta a szombatot, a Fenevad Képmása pedig később követte, és nem Isten, hanem a pápa szombatját tartotta meg. És amit mindnyájunktól megköveteltek, az volt, hogy hagyjuk el Isten szombatját, és a pápáét tartsuk meg helyette, és akkor rajtunk lesz a Fenevad és Képmásának jele.”[11]

Katolikus válasz szerkesztés

Katolikus apologéták azzal felelnek a protestánsok állításaira, hogy megerősítik, miszerint a „Vicarius Filii Dei” kifejezést sosem használták hivatalos pápai címként.[12] Úgy érvelnek továbbá, hogy még ha ez egy pápai cím is lett volna, ez nem volna elégséges ahhoz, hogy a pápát a vadállat számával azonosítsák, minthogy például az Ellen Gould White név is manipulálható ilyen módszerrel, hogy ugyanezt a számot adja ki (ELLen GoVLD VVhIte 50+50+5+50+500+5+5+1=666).[12][13] Úgyszintén hasonló elképzelést foglal magában a Barney, a CVte pVrpLe DInosaVr (Barney, az aranyos bíborszínű dinoszaurusz), amely az ún. Anti-Barney humor (Barney-ellenes humor) fő nyersanyaga.[14]

Azon állításokra, melyek szerint a „Vicarius Filii Dei” egy pápai tiarára van írva, azt felelik, hogy csupán a több mint 20 még létező pápai tiarát végignézve – beleértve azokat is, amelyek 1866-ban, IX. Pius pápa uralma alatt voltak használatban, amikor Uriah Smith közzétette állítását – világosan megmutatja, hogy ilyen felirat egyiken sem szerepel, és semmi bizonyíték nincs arra nézvést sem, hogy bármely korábbi, az 1798-ban betörő francia csapatok által elpusztított pápai tiarán szerepelt volna.[12]

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. St. Peter. Saints and Angels. Catholic Online. (Hozzáférés: 2013. augusztus 4.)
  2.   Donation of Constantine. In Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. 1913.  
  3. a b http://www.newadvent.org/cathen/05118a.htm
  4. Our Sunday Visitor, 11, No. 14, July 23, 1922
  5. A Treatise on the Power and Primacy of the Pope Archiválva 2008. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, a Lutheran Confession in the Book of Concord
  6. Antichristus Romanus, in proprio suo nomine, numerum illum Apocalypticum (DCLXVI) continente proditus (Wittenberg, 1612)
  7. See Leroy Edwin Froom, Prophetic Faith of Our Fathers, vol. 2, pp. 605-608.
  8. a b Seventh-day Adventist Bible Commentary, 223
  9. Uriah Smith, The United States in the Light of Prophecy.
  10. The Three Angels of Revelation XIV. 6-12, p.109. 1877 reprint.
  11. A Word To The Little Flock (Szózat a Kicsiny Nyájhoz), 19. o., Ellen G. White
  12. a b c "Pope Fiction" by Patrick Madrid, Envoy magazine, March/April 1998
  13. http://www.biblicalperspectives.com/endtimeissues/et_139.htm Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Samuele Bacchiocchi, Ph. D., ENDTIME ISSUES NEWSLETTER No. 139
  14. Simanek, Donald E.; Holden, John C.. Science Askew. CRC Press, 115. o. (2001). ISBN 9780750307147. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 3.