Vidos József

(1805-1849) '48-as kormánybiztos, evangélikus egyházkerületi felügyelő

Koltai Vidos József (Kemenesmihályfa, 1805. április 18. – Kemenesmihályfa, 1849. augusztus 3.) az 1848–49-es szabadságharcban nemzetőrparancsnok, kormánybiztos, evangélikus egyházkerületi felügyelő.

Vidos József
Született1805. április 18.
Kemenesmihályfa magyar
Elhunyt1849. augusztus 3. (44 évesen)
Kemenesmihályfa magyar
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanemzetőrparancsnok, kormánybiztos, evangélikus egyházkerületi felügyelő
Tisztségemagyar országgyűlési követ (1847–)
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Korai évei

szerkesztés

A 13. században V. Istvántól nemességet kapott koltai Vidos családban született; az ő ága a családnak evangélikus felekezetű volt. Apja, koltai Vidos Zsigmond (17681828), földbirtokos, anyja, nagyalásonyi Barcza Eszter (17751837) volt. Apai nagyszülei koltai Vidos Zsigmond, ügyvéd, földbirtokos, és mesterházi Nagy Julianna (17381804) voltak; anyai nagyszülei nagyalásonyi Barcza János, földbirtokos, és muzsaji Vitnyédy Zsuzsanna (17551822) voltak. Egyetlenegy fivére, koltai Vidos Dániel (18011872), Vas vármegye alispánja, Vas vármegye követe, földbirtokos volt.[1]

Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus líceumban folytatta. Jogi tanulmányok után szülőföldjén megyei szolgálatba lépett. 1836-tól Vas vármegye főjegyzője, majd 1838 és 1842 között kétszer is alispánja volt. Jó viszonyt ápolt Széchenyi Istvánnal. Az utolsó rendi országgyűlésen Vas megye egyik ellenzéki követeként vett részt.

Nemzetőrként

szerkesztés

Tagja volt annak a küldöttségnek, amely 1848. március 15-én a Kossuth-féle feliratot vitte Bécsbe. Júniusban őt bízták meg megyéje nemzetőrségének parancsnokságával, de katonai rangot nem kapott. Jellasics szeptemberi támadásáig csapataival a drávai magyar hadseregben szolgált. Jellasics támadása után Batthyány Lajos terve az volt, hogy a dunántúli népfelkelés és nemzetőrség a bán háta mögött benyomul Horvátországba. A terv végrehajtásával Vidost bízta meg, akinek egyúttal parancsnoksága alá rendelte Veszprém, Győr, Sopron, Zala, Moson és Somogy megye nemzetőrségét is. A terv végül nem valósult meg, de Vidos a mintegy tizenháromezer fős seregével október 3-án felszabadította a horvát megszállás alól Nagykanizsát, elvágva ezzel Jellasics hadseregének egyik fő utánpótlási vonalát. Csapataival részt vett ezután a Kuzman Todorović tábornok hadoszlopa elleni hadműveletekben, majd betegségére hivatkozva kérte katonai megbízatása alóli felmentését. Az 1848-as év folyamán a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei egyházkerületi felügyelőnek választották, ezt a magas tisztséget haláláig töltötte be. 1849 januárjáig Vas megye kormánybiztosaként működött, jelentős szerepet játszva az ottani honvédtoborzás és hadianyag-ellátás szervezésében.

Miután a császári csapatok megszállták a megyét, bujdosásra kényszerült. 1849 nyarán kolerában megbetegedett és rövidesen meghalt. Edvi Illés Pál evangélikus lelkész temette el. A családi kripta Merseváton található.

  1. Szluha Márton (2012). Vasvármegye nemes családjai. II kötet. Heraldika kiadó. 814.o.