Főmenü megnyitása
A Vilmos Császár Kémiai Intézet és a Vilmos Császár Fizikai Kémiai és Elektrokémiai Intézet a Thielalle felől. A két épület közötti mellékutca a Faradayweg. Baloldalt Ernst Beckmann, jobboldalt Fritz Haber villája

A Vilmos Császár Társaságot — teljes nevén: Vilmos Császár Társaság a tudomány és kutatás támogatására (Kaiser Wilhelm-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften) — 1910. október 11-én kelt rendeletével alapította meg II. Vilmos császár annak érdekében, hogy egyfajta gazdasági fedőszerve és koordinálója legyen az állami kutatóintézetek létrehozni kívánt hálózatának. A hálózat létrehozásának célja Wilhelm von Humboldt eszméi alapján az volt, hogy lehetőséget teremtsen a teljesen (ideológiai nyomástól, gazdasági érdekektől és főképp az egyetemektől) független tudományos kutatás számára. A társaság székhelyét a Stadtschloss palotában rendezték be.[1]

Vilmos Császár Társaság a tudomány és kutatás támogatására (Kaiser Wilhelm-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften)
Az 1920-as években, a Schlossplatz felé néző díszes bejárattal (képeslap)
Az 1920-as években, a Schlossplatz felé néző díszes bejárattal (képeslap)
250px

Alapítva 1910. október 11.
Megszűnt 1948. február 26.
Jogutód Max Planck Társaság
Székhely Stadtschloss (Berlin)
Nyelvek német
Vezető
Működési régió Németország
Elhelyezkedése
é. sz. 52° 31′ 03″, k. h. 13° 24′ 10″Koordináták: é. sz. 52° 31′ 03″, k. h. 13° 24′ 10″
A dahlemi botanikus kert
1913. 10. 28-án II. Vilmos császár átadja a Vilmos Császár Kísérleti Terápiás Intézetet Dahlemben. Balról jobbra:
August von Trott zu Solz miniszter (az ingmellét igazgatja)
Carl Neuberg biokémikus (hátul)
Vilmos császár
Friedrich von Ilberg
Adolf von Harnack (cilinderben)

Ezt a szervezetet tekintette Klebelsberg Kuno mintának a független magyar kutatóintézetek általa létrehozni kívánt hálózata számára. Az első ilyen lett a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet jogelődje, amelynek helyét Klebelsberg személyesen jelölte ki Tihanyban.[2]

A társaságot tíz tagú szenátus és a választmány kormányozta. A pénzt egy részét a kormány adta, más részét iparvállalatok adták össze.

Első két intézete a fizikai és a kémiai kutatóintézet volt. Ezeket és a nem sokkal utánuk következőket az akkor még Berlintől délnyugatra található Dahlemben helyezték el; ez ma már a főváros egyik előkelő negyede. A tudományos negyedet az erre a célra átadott királyi birtokon kezdték építeni. Az épületeket Ernst von Ihne császári főépítész tervezte. Az első két intézetet 1912. október 23-án nyitotta meg maga II. Vilmos császár a számuk 1914 végéig hétre nőtt.

A társaság első elnöke a teológus és egyháztörténész Adolf von Harnack, a császár iskoláskori barátja lett.[3] Elnöke 1930–1937 között Max Planck volt.[4]

1948. február 26-ától jogutódja a Max Planck Társaság. A kémiai intézet ma Mainzban van, a fizikai pedig Münchenben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 168 óra: Császári kastélyból a kultúra otthona
  2. Herodek Sándor és Elekes Károly: Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézet története
  3. Richard Rhodes, 1986: Az atombomba története. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013. ISBN 978-963-530-959-7 p. 68–70.
  4. HVG: 150 éve született Max Planck

ForrásokSzerkesztés