Vita:Apoptózis

Az apoptózis morfológiája és ennek biokémiai háttere

Az apoptózis mind morfológiájában, mind biokémiájában a legjobban jellemzett formája a sejtelhalásnak. Az apoptózis során elpusztuló sejtek fokozatosan elválnak a környező sejtektől, kapcsolatuk az extracelluláris mátrixszal megszűnik. A fokális adhézió létrejöttéért felelős kinázokat (FAK) kaszpázok hasítják, melynek következménye az extracelluláris mátrixtól való elszakadás . A plazmamembránon kitüremkedések (bleb) jelennek meg. A sejtmaganyag kondenzálódása (kariopicnosis) figyelhető meg, mely az apoptózis leglátványosabb jellemzője. A kondenzált sejtmag ezután darabokra esik szét (kariorexis). Az elhaló sejtek sejtmagjában enzimek aktiválódnak, melyek a nukleoszómák között hasítják a DNS-t és ennek eredményeként 200 bázispárnyi nukleoszómális DNS fragmentek keletkeznek . A jelenleg ismert leggyakoribb ilyen kromoszómális DNS-t hasító enzim a CAD (kaszpáz aktivált DNáz), mely akkor válik aktívvá, ha az apoptózis során aktiválódó kaszpáz-3 az ICAD inhibítort elhasítja (Enari 1998). A kromatin kondenzáció ugyancsak kaszpáz aktivált, ún. acinus fehérje közreműködésével zajlik (Ferri 2000). Az endoplazmatikus retikulum szerkezete fellazul, riboszómák szakadnak le róla és aggregálódnak. A mitokondriumokból az apoptózis során fehérje kiáramlás történik (citokróm-c, smac/DIABLO, AIF, Omi, Endonukleáz G) (Twiddy 2004). A citoplazmában vakuólumok jelennek meg. A sejt végül különböző sejtorganellumokat és a fragmentálódott DNS-t magába foglaló, ún. apoptotikus testekre darabolódik. Fiziológiás körülmények között az apoptotikus testeket a környező sejtek fagocitálják, majd lizoszómálisan megemésztik, így az elpusztult sejt anyagai nem áramlanak ki az extracelluláris térbe, és nem okoznak gyulladást (Fadok 1992). Az apoptotikus program lejátszódása során egyes, a plazmamembrán belső oldalán elhelyeszkedő anyagok a külső oldalra kerülnek. Ilyen anyagok az anionos foszfolipidek, mint például a foszfatidil-szerin, bizonyos fehérjék, vagy lipidekhez kapcsolódó cukorkomponensek (Ruff 1998). A fagocitózis folyamatához elengedhetetlenek az elhalt sejt membránjának ezen molekulái, valamint az ezeket felismerő, fagocita sejtek felületén található receptorok. Amennyiben a fagocitózis elmarad, az apoptotikus testek integritása egy idő után megszűnik, és a sejttartalom szekunder nekrózis útján kerül a környezetbe. Az apoptotikus sejtek rendkívül gyors eltávolítása (clearance) oka annak, hogy in vivo aránylag kevés apoptotikus sejtet lehet megfigyelni, ami sokáig a biológiai jelenség jelentőségének alábecsléséhez vezetett. A folyamat az első morfológiai jelek megjelenése után maximum néhány óra alatt lezajlik, emellett a fagocitózis következtében az elhalt sejt eltűnik, nem okoz gyulladást, sem hegképződést.

Nincs forrásanyag megadva. Ez nagy hiba, úgymond alap hiányosság, leginkább ciki.

Böngészés

Közben bukkantam rá a cikkre. Hozzáfogtam átjavítani és beforrásozni. Üdvözlettel:Lji1942 ^vita 2011. december 30., 12:13 (CET)

60 milliárd???!???!??!?

Azt olvastam, hogy csak idegsejtből 86 milliárd van, ami már önmagában több 60 milliárdnál. Tehát 60 billióról van szó. Alfa-ketosav ^vita 2018. június 12., 18:45 (CEST)

Az enwiki több, mint 13 billió testi sejtet említ, keresni kellene rá forrást és javítani. A 60 milliárd nagyságrendileg a napi apoptózissal elpusztuló sejtek száma lehet. Szaszicska ^vita 2018. június 18., 00:54 (CEST)

Programozott sejthalál vs apoptózis

Nem ártana átfogalmazni a cikket, mivel a két fogalom nem ugyanazt jelenti. Az apoptózis a programozott sejthalál egyik típusa. Ezért le is szedem az összevonandó sablont, enwikin is van rá külön cikk. Inkább szét kell válogatni az információkat a két cikkbe, itt részletezve az apoptózist, a másikban csak megemlíteni meg körvonalazni. 𝕴𝖚𝖑𝖎𝖚𝖘 𝕬𝖊𝖌𝖎𝖉𝖎𝖚𝖘 ^✉ 2019. január 14., 20:19 (CET)