Vita:Hacsek (jel)
Amennyire emlékszem az ilyesmire, a magyar husziták is bevezették ezeket a jeleket a Biblia magyarra fordításában; még a Károli előtt jóval belefogtak. OsvátA. 2005. szeptember 17., 19:44 (CEST)
- A Magyar nyelvtörténet (Osiris, Bp. 2003) szerint ilyen mellékjeles betűk fordultak elő a magyarban a XV. században: ź, ś, ć, ť (!), ṅ, ľ (!), ǵ, è, ė, o̗, u̇ és v̇ (296. o.). A felkiáltójeles betűkön hacsek szerepel, még ha nem is eredeti alakjában. Ádám ✉ 2007. május 27., 14:15 (CEST)
- Szerintem a XV. sz.-i magyar nyelvemlékek által használt azon jelek, amelyeket most (jobb híján) a ť és ľ betűképekkel adunk vissza, nem hacsekesek (caron mellékjellel ellátottak), hanem ugyanúgy éles ékezetet viselnek, mint a ź, ś, ć stb. A szócikk azon megfogalmazása, miszerint a hacseket a „cseh nyelvbe Husz János vezette be” nem pontos, mert Husz a lágyításra eredetileg pontot használt: ezt őrzi máig a lengyel ż. A hacsek ilyen formán csak az antikva betűtípus XVII–XIX. sz.-i bevezetésekor jelent meg a cseh helyesírásban. Az antikva előtti fraktúra esetén (amelynek használata [főként] egyházi művekben a XX. sz.-ig is eltartott) a Husz által használt egyszeres pontot eredetileg megduplázták és tréma lett belőle. Pontosabban két, csúcsán álló kis négyzet lett az alakja, mert a fraktúrában a pont is négyzet alakú volt. Ez a schwabachi fraktúrában a szlovák evangélikusok között az s̈ esetén a XX. sz.-ig megmaradt. Később a tréma két pontját összekötötték (mert az egymás mellett lévő két négyzet csúcsa egyébként is szinte összeért), és grafikailag a tildével hasonló alakú mellékjel lett. A felülnyúló betűk esetén a tilde második hulláma egybeesett a felső szárral, így csak egy aposztrófszerű vonás maradt meg a betű előtt (tehát nem utána, mint a mostani betűképeknél). Az antikvára való áttérésnél alakult ki a hacsek mai formája (mert a tildének ennél az írástípusnál eltérő hagyománya volt). Az aposztrófszerű változat a ď, ť, ľ betűkön még később stabilizálódott (az írógépszerű betűtípusok esetén máig lehet d̆, t̆, l̆ stílusú betűket írni. LvT vita 2021. június 15., 19:49 (CEST)
- Elragadott a hév. Az eszmefuttatásokból törölni kell a ľ betűt, mert az csak a szlovák nyelvben létező hangot jelöl, így a XIX. sz. közepén alkották meg a ď és ť mintájára a szlovák irodalmi nyelv kodifikálása során. Cseh írástörténeti revelanciája nincs. (Ezért is független a XV. sz.-i magyar ľ ettől a betűtől.) LvT vita 2021. június 15., 21:43 (CEST)
- Szerintem a XV. sz.-i magyar nyelvemlékek által használt azon jelek, amelyeket most (jobb híján) a ť és ľ betűképekkel adunk vissza, nem hacsekesek (caron mellékjellel ellátottak), hanem ugyanúgy éles ékezetet viselnek, mint a ź, ś, ć stb. A szócikk azon megfogalmazása, miszerint a hacseket a „cseh nyelvbe Husz János vezette be” nem pontos, mert Husz a lágyításra eredetileg pontot használt: ezt őrzi máig a lengyel ż. A hacsek ilyen formán csak az antikva betűtípus XVII–XIX. sz.-i bevezetésekor jelent meg a cseh helyesírásban. Az antikva előtti fraktúra esetén (amelynek használata [főként] egyházi művekben a XX. sz.-ig is eltartott) a Husz által használt egyszeres pontot eredetileg megduplázták és tréma lett belőle. Pontosabban két, csúcsán álló kis négyzet lett az alakja, mert a fraktúrában a pont is négyzet alakú volt. Ez a schwabachi fraktúrában a szlovák evangélikusok között az s̈ esetén a XX. sz.-ig megmaradt. Később a tréma két pontját összekötötték (mert az egymás mellett lévő két négyzet csúcsa egyébként is szinte összeért), és grafikailag a tildével hasonló alakú mellékjel lett. A felülnyúló betűk esetén a tilde második hulláma egybeesett a felső szárral, így csak egy aposztrófszerű vonás maradt meg a betű előtt (tehát nem utána, mint a mostani betűképeknél). Az antikvára való áttérésnél alakult ki a hacsek mai formája (mert a tildének ennél az írástípusnál eltérő hagyománya volt). Az aposztrófszerű változat a ď, ť, ľ betűkön még később stabilizálódott (az írógépszerű betűtípusok esetén máig lehet d̆, t̆, l̆ stílusú betűket írni. LvT vita 2021. június 15., 19:49 (CEST)
- A Magyar nyelvtörténet (Osiris, Bp. 2003) szerint ilyen mellékjeles betűk fordultak elő a magyarban a XV. században: ź, ś, ć, ť (!), ṅ, ľ (!), ǵ, è, ė, o̗, u̇ és v̇ (296. o.). A felkiáltójeles betűkön hacsek szerepel, még ha nem is eredeti alakjában. Ádám ✉ 2007. május 27., 14:15 (CEST)
- ezt nem tudom... ellenben van ennek a jelnek vmi normális neve, lehet, hogy annak kéne főcímnek lennie, csak nem tudom, mi az... Alensha * 2005. szeptember 17., 20:26 (CEST)
- Hacsek. A Hacsek és Sajóból. OsvátA. 2005. szeptember 17., 20:34 (CEST)
Itt hátradőlt ékezetnek nevezik, nem tudom, ez mennyire hivatalos. --Tgr 2005. szeptember 19., 16:25 (CEST)
- Tgr: a hátradőlt ékezettel az è betűre utalnak; az és a č ugyanis egy kódon van az ISO-8859-1 ill. ISO-8859-2 kódlapokon.
- – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Ralesk (vitalap | szerkesztései) 2005. október 27., 05:10
Nem lenne jobb "hacsek" néven? szerkesztés
Nem lenne jobb egy olyan cím ehhez a cikkhez, ami rögtön kiolvasható? Aztán minden más lehetséges változatról mehetne átirányítás. Én a hacsek szót javaslom, részben mivel azt ismerem, másrészt mivel itt is az szerepel, márpedig a szerző szerintem eléggé utánajárt a dolognak. Ezenkívül az Osiris-féle Helyesírás szótárában is szerepel ez a szó (átirányítás nélkül bármi másra), valamint a hagyományos Magyar Értelmező Kéziszótárban is. -- Adam78 üzenet 2005. október 16., 14:28 (CEST)
A č miért ide irányít át? Itt nem a č az egyetlen hacsekkel ellátott betű. A ç-cédille esetében jogos, de itt szerintem nem.
Māo zhīzǐQǐn jù 2011. június 21., hétfő, 20:14 (CEST)