Vita:Ingeborg Bachmann
|
Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
In der deutschen Wiki szerkesztés
Alább a német wiki szövegének quasi nyersfordítását adtam, kérek valakit, aki nálam jobban beszél magyarul, hogy dolgozza bele a magyar cikkbe.
Ingeborg Bachmann (* 1926 június 25., Klagenfurt; †1973 október 17. Róma) egyike volt a XX. századi osztrák írónők legjelesebbikeinek. Használta még a Ruth Keller álnevet.
Élete és munkássága szerkesztés
Ingeborg Bachmann Mathias és Olga (szül. Haas) Bachmann első gyermeke. Gyermekkorát és ifjúságát Kärntenben töltötte. A háború utáni években ('45-'50) filozófiát, pszichológiát és germanisztikát (valamint jogot) hallgat az innsbrucki, grazi és bécsi egyetemen. A tanulmányait Heidegger kritikus magyarázatát taglaló doktori disszertációjával zárta. Doktoranduszi témavezetője Victor Kraft (1890-1975) filozófus, tudományfilozófus volt, a nemzetiszocializmus fellépésével az 1930-as években Bécsből elűzött Bécsi Kör utolsó Bécsben élő filozófusa. Egyetemi évi alatt ismerkedett meg Paul Celannal, Ilse Aichingerrel és Kalus Demusszal. Hogy Ingeborg Bachmann és Paul Celan a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején szerelmi viszonyt folytatott, Celan naplói igazolják.
A bécsi Rot-Weiß-Rot rádióadó szerkesztőjeként írta első hangjátékát (Ein Geschäft mit Träumen). Nem sokkal később, a Gruppe 47 egyik felolvasásán az irodalmi áttörését ünnepelhette. Ettől az időtől irodalmi sztárként jegyzik. Ulrike Draesner a német nyelvterület első médiaauktorának nevezte.
1953-ban Ingeborg Bachmann a Die gestundete Zeit [magyar fordítás: Ingeborg Bachmann: A kimért idő, ford.: Adamik Lajos és Márton László, Jelenkor, 2007] verseskötetéért elnyerte a Gruppe 47 irodalmi díját. Ennek következtében 1954 augusztusában a Spiegel német hetimagazin címlapjára kerül. Noha ekkor szűk anyagi keretek közt élt Rómában, ez a címlapszereplés sem segítette további megrendelésekhez.
Hans Werner Henze zszerzővel való együttműködéséből születetett a Die Zikanden c. hangjáték és a Der Idiot balettpantomim szövegkönyve (1955), valamint a Der Prinz von Homburg (1960) és a Der junge Lord (1965) c. operák librettója. 1956-ban hozza látott napvilágot az Anrufung des Großen Bären c. verseskötete, a következő évben elnyerte a Bréma irodalmi díját, és a bajor televízió dramaturgja lett.
1958-tól 1963-ig Ingebor Bachmann viszonyt folytatott Max Frisch-sel; 1958-ban keletkezett a Der gute Gott von Manhattan c. hangjáték, ami 1959-ben elnyerte a jelentős Kriegsblinden-díjat. 1971-ben jelent meg a Malina, a befejezettlen regénytrilógia, a Todesarten első kötete. 1991-ben Werner Schroeter rendező a regény sokat vitatott megfilmesítésére vállalkozott Isabelle Hupperttel Mathieu Carrière-rel és Can Togay-jel Elfriede Jelinek forgatókönyve alapján.
Utolsó éveit a gyógyszerfügősége határozta meg. Az 1973. szeptember 26-ára virradóra éjjel Via Giulia 66 szám alatti lakásán keletkező tűz által (cigarettázás közben feltehetőleg öngyilkossági szándékkal elaludt) súlyos sérüléseket szenvedett, aminek következtében 1973. október 17-én meghalt. 1973 október 25-én a Klagenfurt-Annabichli temetőben temették el. Sírja a temető 25. parcellájában található (a temető végénél levő nyírfasor közelében)
Heinrich Böll a Der Spiegelben (1973/43.) közzétett nekrológusában mint brilliáns intellektusról emlékezik meg, aki poézisében sem az érzékiséget nem vesztette el, sem az absztrakciót nem hanyagolta el.
Kitüntetései szerkesztés
1961-ben adták ki Bachmann elbeszéléskötetét a Das dreißigste Jahr-t. Ezt a kötetet a Berlini Kritikusok díjával honorálták. 1964-ben elnyerte a Georg Büchner-díjat, Bachmann egy évvel később publikálta Die geteilte Stadt c. esszéjét.
1968-ban az Osztrák Köztársaság Ausztria Irodalmi Nagydíjával tüntette ki. 1972-ben jelent meg a Simultan c. elbeszéléskötete, amit az Anton Wildgans-díjjal tüntettek ki.
Az ő tiszteteletére a klagenfurti irodalmi verseny az Ingebor Bachmann-díj nevet viseli. Ezt minden év nyár elején kerül megrendezésre, és a német nyelvterület egyik legjelentősebb irodalmi díjának számít. Klj vita 2008. április 13., 12:42 (CEST)
Megjegyzés szerkesztés
Bachmann feltehetőleg nem sérüléseibe, hanem a kábítószerelvonásba halt bele.Klj vita 2008. április 13., 12:46 (CEST)
Kronológia szerkesztés
Egy elég részletes kronológia [Hans Höller, Ingeborg Bachmann Monographie, Rowohlt Taschenbuch Verlag, 1999; [1]] Ezt sem ártana beledolgozni.
1926 szerkesztés
június 25. Ingeborg Bachmann Klagenfurtban megszületik
1936 szerkesztés
Az Ursulinen-Gymnasium, 38-től lányiskola diákja
1944 szerkesztés
február Érettségizik szeptember Elkezdi a tanítóképzőt, majd a háború befejeztével abbahagyja
1945 szerkesztés
Megkezdi filozófiai tanulmányait az innsbrucki egyetemen
1946 szerkesztés
A nyári szemeszter alatt Grazban folytatja tanulmányait. Megjelent első publikaciója (Die Fähre) a Kärntner Illustrierten c. magazinban. A téli szemesztertől Bécsben folytatja tanulmányait (mellékszakon germanisztikát és pszichológiát hallgat)
1947 szerkesztés
Megismerkedik Hans Weigellel és irodalmi körével a Café Raimundban.
1948 szerkesztés
Első alkalommal jelenik meg költeménye a „Lynkeus” c. folyóiratban. Találkozik Paul Celannal.
1949 szerkesztés
További elbeszélései jellenek meg a Wiener Tageszeitungban. Befejezi doktori disszertációját Viktor Kraft Vezetése alatt.(Die kritische Aufnahme der Existentialphilosophie Martin Heideggers) Filozófiai tanulmányait befejezi, Párizsba és Londonba utazik.
1951 szerkesztés
Visszatér Bécsbe. Az az Ausztriában állomásozó amerikai csapatok titkárságán dolgozik, majd a Rot-Weiß-Rot rádióadó script writere és szerkesztője
1952 szerkesztés
Ein Geschaft mit Träumen c. hangjátékának első közvetítése a Rot-Weiß-Rot rádióadón. Verseiből Hans Weigels közöl „Stimmen der Gegenwart” c. antológiájában. május Bachmann verseit is olvassák a Gruppe 47 keleti-tengerparti niendorfi ülésén. Első olaszországi útja ősszel Isolde testvérével.
1953 szerkesztés
május A Gruppe 47 mainzi ülésén elnyeri a Gruppe 47 díját Későősztől Olaszországban él, Isián, Nápolyban majd Rómában, ahol rövid megszakításokkal 1957 őszéig berendezkedik. A Frankfurter Verlags-Anstaltnál megjelenik első verseskötete, a Die gestundete Zeit.
1954 szerkesztés
Az irodalmi munkája mellett (Ruth Keller álnéven) 1954 júliusától 1955 júniusáig illetőleg szeptemberéig Radio Bremen és a Westdeutsche Allgemeine tudósítója.
1955 szerkesztés
Die Zikaden c. hangjátéka első közvetítése a hamburgi NWDR-ben. Az Akzente c. folyóiratban megjelenik Was ich im Rom sah und hörte c. írása. Nyáron az USA-ba, későősszel Párizsba utazik.
1956 szerkesztés
Februártól augusztusig Hans Werner Henze-nél tartózkodik Nápolyban. Megjelenik második verseskötete, az Anrufun des Großen Bären a Piper Verlagnál. Későősszel Párizsba utazik.
1957 szerkesztés
január Elnyeri Bréma város irodalmi díját. Átköltözik Münchenbe (a Bajor Televízió dramaturgja)Donaueschinger Musiktagenen bemutatják Henze „Nachstücken und Arien” c. (Ingeborg Bergmann verseire írt) darabját.
1958 szerkesztés
május 29. A Der gute Gott von Manhatten c. hangjáték első közvetítése a BR-en és az NDR-en. Társul az „Atomfegyverkezésellenes Bizottsághoz. Találkozik Max Frisch-sel és Zürichbe költözik.
1959 szerkesztés
Elnyeri a Kriegsblinden-díjat (Köszönete a Die Wahrheit ist dem Menschen zumutbar). Ősszel megkezdi egyéves poétika előadását a FrankfurtiEgyetemen (Prebleme zeitgenössischer Dichtung)
1960 szerkesztés
A Hamburgi Staatsoper bemutatja Hans Werner Henze Der Prinz von Homburg c. operáját, melynek szövegkönyvét I. Bachmann írta. Rómában összeköltözik Nax Frisch-sel.
1961 szerkesztés
A Piper Verlagnál megjelenik első elbeszéléskötete a Das dreißigste Jahr. Megnyeri a berlini kritikusok díját. A Suhrkampkiadó kiadja Bachmann Giusepe Ungaretti-fordításait. A Berlini Művészeti Akadémia tagja lesz.
1962 szerkesztés
Az év végén szakít Max Frisch-sel; Zürichben kórházban fekszik.
1963 szerkesztés
Év elején a Ford Foundation meghívja Berlinbe, ahol 1965 végéig marad. Hozzálát a Todesarten-regényhez, amit 1964-től már ciklusnak tekint.
1964 szerkesztés
Prágába, Egyiptomba és Szudánba utazik. október Elnyeri a Georg Büchner-díjat (a köszönet – Deutsche Zufälle – 1965-ben Ein Ort Zufälle címen jelenik meg a Verlag Klaus Wagenbachnál)
1965 szerkesztés
április 7. A berlini Deutsche Operben bemutatják Henze Der junge Lord c. operáját, aminek librettóját Bachmann szerezte. Év végén Rómába költözik.
1966 szerkesztés
március Az NSZK több városában felolvasások a Todesarten regénytervezetből.
1968 szerkesztés
A Kursbuch c. folyóiratban megjelenik 4 költeménye, köztük a Böhmen liegt am Meer. Bachmannt Bécsben kitüntetik az Osztrák Állam Irodalmi Nagydíjával.
1971 szerkesztés
A Suhrkamp Verlagnál megjelenik a Malina c. regénye.
1972 szerkesztés
A Piper Verlag kiadja a Simultan c. elbeszéléskötetét.
1973 szerkesztés
március Meghal az apja. május elején dedikációs turnét tart Lengyelországban; és felkeresi az Auschwitzi koncentrációs tábort.Klj vita 2008. április 14., 21:51 (CEST)