Vita:Raguzai költők listája

Ez a szócikk témája miatt az Irodalmi műhelyek érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Jól használható Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Misibacsi (vita), értékelés dátuma: 2009. november 22.

Irodalmi témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Kérdésem az lenne, hogy a horvát költők nevét hogyan írjuk helyesen magyarul:

• Horvát vezetéknév + magyarosított keresztnév
• magyarosított keresztnév + horvát vezetéknév
• horvát vezetéknév + horvát keresztnév (szóközzel, vagy vesszővel)
• horvát keresztnév + horvát vezetéknév
• horvát név átírása magyar betűkkel (č-->cs , dž-->dzs stb..)

? Bár ez csak egy lista, szerintem szükséges lenne az elejére egy bevezető a Raguzai költőkről általánosságban, amitől megérdemelnek egy külön listát, szemben mondjuk a horvát költők listájában való felsorolással. Amennyiben ez megvalósítható, úgy szerintem semmiképpen nem kell törölni (bár nincs külön szócikke, a horvát wikin történik említés róluk, mint humanista és renszánsz költőkről (és egyben dubrovniki petrarkista költőkről) itt , illetve az angol wikin rákeresve a dubrovniki költőkre nagyjából ezek a nevek jönnek ki, és bár nem néztem át egyesével a Raguzai Köztársaság szócikkben is fel vannak sorolva, mint híres polgárok).--Dami 2006. augusztus 27., 19:56 (CEST)

Én nem értek hozzá, ha tudsz valami szép bevezetőt írni, maradhat. Én mindenképpen a horvátos alakot támogatom a neveknél, de jó lenne, ha más is beleszólna, mert ilyen ügyben viták szoktak lenni... - Gaja ✉ 2006. augusztus 27., 21:23 (CEST)

Az irodalomhoz én se értek, talán a szócikk eredeti készítője olvassa ezt, és megcsinálja, addig is áttanyulmányozom, mit ír a horvát szócikk és megnézem össze tudok-e hozni egy bevezetőt, ha másról nem a Raguzai Köztársaságról. --Dami 2006. augusztus 27., 21:32 (CEST)

Nevek

Szerintem ahogy az angol wikipédiában is Siege of Belgrad szerepel Nándorfehérvár ostroma helyett, mi is a mi neveink szerint írjuk le a neves költők neveit.

Kit36a-tól:

Ez itt a Raguzai Köztársaságban tevékenykedő költők listája, az általatok felsoroltak tartalmi kibővítésével. Tördeljétek be megfelelően.

Az első dubrovniki petrarkista költők a XV. század második felében jelentek meg, verseik legtöbbje az 1507-ben kezdett Nikše Ranjine kódexben maradt fenn. –Elbeszélő költemények vallási témában, például Szent Judith.

MARULIĆ MÁRK (MARINO MARULIC 1450-1524)

Latin nyelvű moralizáló művekkel kezdte irodalmi pályafutását a spalatói születésű, humanista műveltségű költő . Élete horvát nyelvű főművében, a Juditban kora lelkiismeretét ébresztgette a népet és a városát követlen pusztulással fenyegető török veszedelem ellen. Ez a figyelmeztetés allegorikus volt, de kortársai olyannyira megértették; hogy műve egymás után három kiadást ért meg. (Az első 1521-ben, Velencében). A szülővárosát, Bethuliát pusztulástól megmentő, bibliai Judit történetét dolgozta fel az eposz. Latin nyelvű fő¬művét, a De institutione bene vivendi, először 1506-ban nyom¬tattak ki, hamarosan Európa-szerte harmincöt kiadást ért meg. (A mellékelt kis verse magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

SVAKI DAN ISTICE SUNCE (Reggel a nap felkel)

Reggel a nap felkel, estére meg leszáll,

így fut időnk is el, s a vénség ránk talál.

Ki most ép, s ifjú vagy, legyen igyekvésed,

hogy nyerjél irgalmat; nem halsz meg, úgy véled?

A virág kinyílik, de csak kis időre,

a gyümölcs megérik s lehullik a földre.

S te fejed felszeged; tán csak nem reméled,

hogy elérd az eget - nem halsz meg, úgy véled? .........

MENCETIĆ ZSIGMOND (VLADISLAV MENCETIC, 1600 körül-1666)

A földrajzi és gazdasági helyzetéből adódóan a törökkel békés együttélésre törekvő Dubrovnikban csupán egy kardforgató költő akadt, aki hadvezéri képességgel is rendelkezett, s aki - mint északi kortársai, a Zrínyiek - kardot és tollat is egyaránt ügyesen forgatta. Ezért nem véletlen, hogy már öregkorában írt legfőbb költői műve, a Szláv harsona (Trub ja slovenska, Ancona, 1665), nagy példa¬képéről, az „északi csillagról", Zrínyi Péter horvát bán és had¬vezérről, a szigetvári hős unokájáról, a mi Zrínyi Miklósunk testvéréről szól. A dubrovniki katonaköltővel akkor issmerkedett meg, amikor Zrínyi Péter 1654-ben járt a cattarói (kotori) öbölben. Tőle várta a szláv népek felszabadítását. Nem sejthette, hogy a bécsújhelyi vérpad - hősének végzete - mi¬lyen közel van. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

TRUBLJA SLOVENSKA

(Szláv harsona – részlet)

…...

Észak felől a Dicsőség

délre szállt a napszekérrel,

híre szárnyra kapta hősét,

s egész Dubrovnikig ért el.

Dicséretét minden ország

zengi méltó ámulattal,

Zrínyi bánt és fényes harcát

emlegetik szép szavakkal.

Minden népek dicsőítik

a végeknek nagy vitézét,

s hangos szóval fölemlítik

elsők között elsőségét.

...........

DRŽIĆ GYÖRGY (DŽ0RE DRŽIĆ, 1461-1501)

Menćetic' mellett a legrégibb, anyanyelvén verselő dubrovniki költő. Líráján a a horvát-szerb népköltés hatása érződik a korabeli olasz költészet hatásán kívül. Ver¬selése gazdag és bensőséges. A helyi irodalomtörténet „nyelvünk első fényességének" nevezi. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

O, VRIME CESTITO...

(Ó, szerencsés idő…)

Ó, szerencsés idő, melly igen forgandó,

nyár helyébe ősz jő, s minden oly mulandó.

Hol sugár ragyogott, s élt a nap világa,

most sötét honol ott, s szívemen homálya.

Ó, vígságos idő, csupa friss vidámság,

hová lett veszendő, egykor derűs orcád?

Véget ért mosolya, meghalt a víg ének,

helyette mostoha jajszavak közt élek.

....

LUCIĆ HANNIBAL (HANIBAL LUĆIĆ, 1485-1553)

Költészetére elsősorban Petrarca és Ariosto hatott, de érezhető benne a horvát népköltészet is. Horvát főnemesi családból származott, Hvar szigetén élt, amíg ezt az idillikus csendet a parasztháborúk odáig érő hullámai megzavarták (1510 és 1514). A főúri költő Splitbe és Trogirba menekült. 1519-ben verseit 22 költemény kivételével el¬égette, csupán ennyit hagyott meg. Ovidiust, Petrarcát és Ariostót fordította. A Dubrovnik dicséretére íratt versében a városköztársaság arisztokráciáját dicsőítette. Ez a cél vezérelte drámájának, A rabnő-nek (Bobinja) megírásában is. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

JUR NIJEDNA NA SVIT VILA

(Nincs más tündér a világon)

Nincs más tündér a világon,

olyan szép nincs, bizony egy se,

hogy azzal versenybe szálljon,

aki szívem megmérgezte.

Nem volt s nem lesz hét határon,

aki vele versenyezne,

olyan szép nincs, bizony egy se,

nincs más tündér a világon.

.............

CAVCIĆ MÓR (Ide nem találtam) Lírikus költő, mindamellett a Robinja (A rabnő) dráma szerzője. Misztériumai közül az Ábrahám áldozata, Krisztus feltámadása a legkiemelkedőbbek. Legnagyobb költeményei a Remeta (Az eremita), Putnik (A vándor) és az Italija.

HEKTOROVIĆ PÉTER (PETAR HEKTOROVIĆ,1487-1572)

Hvar szigetén született, s ott is halt meg; hosszú életében sok megpróbáltatáson ment át. A török betörésekor (1539) öreg édesanyjával hajón me¬nekült Itáliába; a 98 napig tartó tengeri utat örökíti meg episztolájában, melynek egy részletét adjuk. Édesapja Hvar egyik leggazdagabb patríciusa volt, aki Velence segítségét kérte a felkelő nép ellen. Fia, a költő egész életében végig őrizte elfogulatlanságát és a nép iránti szeretetét, s ez különösen Halászat (Ribanje i ribarsko prigovaranje, 1566) című eposzában nyilvánul meg. Az egész művet a maga osztályhelyzetéhez és korához ké¬pest demokratikus szellem lengi át, a mű egyszerű, természetes és életteljes. A halászat apró részleteit megörökítő költői leírás legfőbb értéke, hogy Hektorovic elsőnek jegyezte fel és iktatta művébe, dallamukkal együtt, a nép lírai és balladaszerű énekeit, melyeket a halászoktól hallott. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

ODLOMAK IZ POSLENICA PETRU NAJLESKOVICU (A költő menekülése Itáliába - részlet)

El sem ült még bennem a sok baj és bánat,

hogy elveszítettem javaim s hazámat,

török elől futva ide menekültem,

de vajon ki tudja, mi maradt mögöttem;

tűzben, hadban, vészben, elmém minden gondja

ott van a háznéppel s anyámmal megosztva:

minket kínnal teli keserűség jár át,

míg hajónk átszeli a tenger kék síkját,

melyen átszenvedtünk bút s rosszat eleget,

sírtunk, keseregtünk, tűrvén vad szeleket.

…………………….

== CUBRANOVIĆ ENDRE: == (Ide nem találtam) A helyi költészet korának új fejezetének úttörője, kit legjobban a Jedjupka (A cigánynő) munkája tett ismertté.

== NALJESKOVIĆ MIKLÓS == (Ide nem találtam) Komédia- és pásztorjáték-költő

DRŽIC MARINO (MARIN DRŽIC,1508 körül -1567)

A pásztorjátékok legnagyobb mestere és elsősorban vígjátékíróként tarja számon az irodalomtörténet, így ismerik nálunk is, amióta nagy sikerű vígjátékát, a Dundo Marojét a Nemzeti Színházban bemutatták. Irodalmi pályafutását versekkel, paszto¬rálék írásával kezdte. Lírai verseit 1551-ben adta ki, első drámai műveivel, a Tirena és a Vénusz és Adonisz története című pász¬torjátékkal, valamint a Sztanac története című parasztkomédiával együtt. Kalandos, változatos élete volt; örök diák és bohém, harmincéves, amikor a sienai egyetemen tanulni kezd, negyven felé közeledik, amikor hazatér Dubrovnikba. Ifjúkora óta klerikus, de csak élete vége felé szentelik fel pappá, s ekkor sem kap papi stallumot. Csaknem négy évig dolgozik a dubrovniki „sóhivatalban", ahol a sze¬nátus az anyagi csődbe jutott embereket foglalkoztatja. Végűl mint népbarát író az arisztokratikus oligarchia, a nemesi önkényuralom ellen támad, s arra kényszerül, hogy utolsó éveiben elhagyja hazáját, Velencében telepedjék le, s ott is halt meg, önkéntes száműzetésben, mint a velencei pát¬riárka káplánja. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

(JAOH, PLAMEN LJUBENI RASĆINI ŽIVOT MOJI)

(Jaj, szrelerelem lángja rontja életemet! – részlet)

Jaj, szerelem lángja rontja életemet,

úrnőm nem kívánja hinni szerelmemet.

Csupa könnyben ázom, egyre sóhajtozom,

s hiába fohászom, hogy már meghallgasson.

Égő pillantása szívemet felsebzi,

pirosló orcája nyugalmam kikezdi.

Vélem nem törődik, bár mindenki sajnál,

csak piperészkedik, tükre előtt ott áll

Külső hivatkozások

Keressétek a Marin Drzic House honlapját. Bőséges adatot tartalmaz (mdc.hr/dubrovnik/eng/index.html (a múzeum honlapján keresztül). További sok sikert kit36aKit36a ^vita 2008. január 8., 13:09 (CET)

.............

== RANJINA DINKO ==(ide nem találtam)

Szerelmi dalokat, vígjátékokat, tankölteményeket és idillek szerzője.

== ZLATARIĆ DINKO == (ide nem találtam)Tanköltemény írás jeles képviselője.

GUNDULIĆ JÁNOS (IVAN GUNDULIĆ, 1589-1638)

A raguzai költészet gyöngyszeme és legnagyobb alakja. Dubrovnik gazdagon áradó barokk korszakának legnagyobb költője volt, s bár patrícius származásánál fogva a közéletben is részt vett, tehetsége kora ifjüságától a költészethez vonzotta. Művészetét a keresztény mo¬ralista világnézet és a nemzeti érzéz kettőssége jellemzi. Legkiválóbb művét, a Dubravkát, ezt az allegorikus pásztorjátékot először 1628-ban mutatták be Dubrovnikban, századunkban pedig szinte újjászületett; ma is szívesen és gyakran játsszák. A pásztorjáték külsőségei mögött sú¬lyosabb mondanivaló rejtőzik; a nép szabadságának dicsőítése. Másik két nagyobb műve A tékozló fiú könnyei és az Oszmán. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

DUBRAVKA

(részlet a 3. felvonásból)

SZERZETES:

Pásztorok, miután szóban s cselekvésben

szertartásunk immár bevégeztük szépen,

hogy ünnepnapunkat illőn befejezzük,

színhelyét a szabad égbolt alá tesszük.

Csendüljön ajkunkról egyetlen zengésben,

s ujjongva áradjon dalunk az estében:

Ó, gyönyörűséges, édes szent szabadság,

melyben az égiek kincsek kincsét adták,

minden dicsőségünk egyetlen forrása,

Dubrovnikunk ékes, legszebb koronája,

nincsen az az arany, ezüst, emberélet,

amely pótolhatná szeplőtlen szépséged !

KAR:

Ó, gyönyörűséges, édes, szent szabadság,

melyben az égiek kincsek kincsét adták!...

............

== PALMOTIĆ- DIONORIĆ JAKAB (== Ide nem találtam)

A város hanyatlása idejéből való költő, a Dubrovnik obnovljen (Az újáépült Raguza) címmel örökítette meg a földrengés utáni hanyatlást.

== DJORDJIĆ IGNÁC == (ide nem találtam)

Főleg tan- és vallási költeményeket írt.

KACIĆ MIOSIĆ ANDRÁS (ANDRIJA KACIĆ-MILOSIƬ 1704-1760)

Ferences rendi szerzetes volt; Dalmáciában született, de a ferencesek budai főiskolájában tanult filozófiát és hittudományt (1721-1727). Hazájába visszatérve felismerte a népdalok széjségét, s főművében, A szláv nemzet kellemetes társalkodásá- ban (Razgovor ugodni naroda slovinskoga, 1756), fel is használta őket. Könyve a délszláv népek tejes történelmét felöleli, de legrészletesebben a törökkel folytatott harcait írja le. A „szegényeknek, parasztoknak, pásztoroknak" írt könnyed, érthető hangú krónika hamarosan két kiadást ért meg. Halála is jelkép: a nyomorgó lakosságnak gyűjtött búzát, nagy eső érte utol, és tüdőgyulla¬dásban halt meg. Ő a régi dalmát és az új horvát-szerb irodalom közti átmenet költője. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

BITKA

(A csata – részlet A Szláv nermzet kellemetes társalkodásá- ból)

A LEPANTÓ TENGERI CSATA

Kürtök, dobok harsogása támad

roppant ágyúk mennydörgő zúgása

golyók, kardok füttyös suhanása,

könnyű gályák kettéroppanása,

a tengeren hősök jajgatása.

Mikor aztán török s latin gályák

összegyűltek, egymásnak futottak,

vélnéd, hogy az egek is harsogtak

és a hegyek tengerbe omoltak.

..........

DJAN DZORA PALMOTIC (DJAN DZORA PALMOTIC, 16O6-1657)

Nevét kora szelleméhez igazodó romantikus lovagi is mitológiai tárgyú melodrámái tették híressé, ő maga Kristiada című költői elbeszélését tar¬totta legjobbnak, amelyen haláláig csiszolgatott, s mely csak halála után jelent meg 1670-ben, Rómában. Pavlimir című drámájában a dukjai pap krónikája alapján megírta Dubrovnik keletkezését, és dicsőséges jövőt jósolt neki. Főhőse a száműzött Pavlimir. E műben több szép leírás is van a tengerről. (A mellékelt kis vers-részlet magyarul „Az Adriai Tengernek Múzsája” c. kötetben jelent meg, 1976-ban)

(OHOLO SE PLAHO MORE)

Kevélykedik a vad tenger – részlet a Pavlimir-ből)

Kevélyedik a vad tenger, csapkod, forog,

hánykolódik, magasra hág velünk szemben,

tajtékot túr, széjjelporzik.

Az égbolt száz villámot vet,

mennydörögve szórja lángját,

széttárul a vad hullámhegy,

s ránk tátja mély szakadékát.

Nincs az a szív, bátorságos,

féltében mely meg nem dermed,

minduntalan a hullámok

elnyeléssel fenyegetnek:

...............

Üdv: Kit36a -korábban kit36, vagy egyszerűen kit