Vita:Tétényi Éva

Erre a szócikkre érvényes a Wikipédia:Élő személyek életrajza irányelv. Ebben a legfontosabb, hogy a kortársakra vonatkozó megállapításokat a szerkesztők várakozási idő nélkül távolítják el a cikkből, a vitalapról és a felhasználói lapokról is, amennyiben azokhoz nincsenek megadva a cikk témakörében elfogadható, megbízható források.

(Ezt a sablont valamennyi életrajzi cikk vitalapján elhelyezzük, ha a cikk élő személyről szól. A szerkesztők tájékoztatására szolgál, és önmagában nem jelez hiányt.)

Lásd még a Wikipédia:Ellenőrizhetőség és a Wikipédia:Tüntesd fel forrásaidat! irányelveket.

Az egyes források alkalmazhatóságának szerkesztőségi fóruma: Wikipédia:Kocsmafal (források).

Kapcsolatfelvétel kérése Kit36a-val

Kedves Tétényi Éva ! Többféle médiafelületen találkoztam már tevékenységével és vitakész lelkületével. Öreg építészként szeretnék ezen a felületen kapcsolatba lépni, ugyanis több olyan településpolitikai témája van, ami engem is érint - vagy inkább hirhedtté tesz. Látom, ma könyvbemuttató vitavezetője lesz, sajna, csak most vettem észre. A témához itt küldenék én is egy szöveget. Ha netán érdekli, vagy mentse ki xxx.doc-ra. Szerkesztett anyagból másolva rengeteg rejtett szóközt kellett kivágnom, ez látszik a laptörténeten.Üdvözlettel:

Kiss Tamás (építész)

GONDOLATOK A TELEPÜLÉSRŐL, FEJLŐDÉSÉRŐL ÉS FEJLESZTÉSÉRŐL

• „ Az emberek a történelem során azért tömörültek településekbe, hogy letelepedve, egyéni igényeikből integrált társadalmi szükségleteiket közös tevékenységgel, közös jogokkal és kötelezettségekkel – munkakoncentrálással és munkamegosztással – egyéni lehetőségeiknél magasabb szinten elégíthessék ki. És ez a település lényege.” (A tanulány megjelent: COMITATUS, 1995.8/9. sz. p.:23-36.)

E témafeltáró tanulmány első változatát még 1987-ben fogalmaztam meg. A mostani változat a korábbihoz képest talán stílusában lesz csiszoltabb, s az egyes témacsoportokhoz szerzett tapasztalataim bővültek, mivel az országban azóta bekövetkezett változások – sajnos – meglehetősen bő igazolást adnak szakmai társasági köröm - és jómagam - akkori aggodalmának. Nevezetesen annak, hogy a terület- és településügy - urbanisztika - sem elméleti, sem gyakorlati vonatkozásban nincs felkészülve a társadalmi-gazdasági-politikai átalakulás – akkori szó¬használattal a megújulás - szakmai befogadására. És valóban, a prognosztizálásra és jövőtervezésre orientált szakterület mára talajvesztett történelemkövetővé vált.

Tehát nem csupán a néhány éve botladozva elinduló önkormányzati testületeket és a hatalmi-, funkcionális megosztásban beszűkült (?) hatáskörű kormányszerveket illetheti vád szakterületünk talajvesztettségéért, szétosztottságával demonstrált harmad-többedrendűségéért. Jócskán részes ebben regionális- és településtudományunk is (ha van ilyen egyáltalán a mai Magyarországon).

A fő szakmai kérdések a nyolcvanas évek közepén így merültek fel:

• Szükség van a társadalomban megindult átalakulási folyamatok regionális-, illetve települési értelmezésére és adaptációjára.
• A regionális, illetve településfejlesztés szakmai (technikai, technológiai, tervezési) és hatékonyságjavítása sürgető feladat.

Ezek a fő kérdések/feladatok azóta sem fordultak termőre, sőt a magyar közigazgatás generális átalakulását jelentő önkormányzatiság létrejöttére sem reagált szakterületünk megfelelő érzékenységgel. Helyette tovább folyik a vita és pozícióharc a „fejlesztés-rendezés" mondvacsinált porondján, s ezen oktató, kutató, főhatósági és tervező szervek - és személyek - ádáz egzisztenciaküzdelme dúl.

Ma, amikor az ország társadalmi-gazdasági-politikai körülményeit területi vonatkozásban meghatározó módon a kormányzati és önkormányzati hatalom- és feladatmegosztás határozza meg, az előző szakmai kérdésekhez még a következők társul(ná)nak:

• A településiség értelmezése és alkalmazása a települési önkormányzati struktúra keretei között (önigazgatás és gazdálkodás, fejlesztés, válságkezelés, szabályozás, településpolitizálás stb.).
• A regionalitás értelmezése és alkalmazása a települési önkormányzati rendszer keretei között (szerveződési változások, átrendeződések, újrarendeződések, funkciómegosztások, érdekszövetségek stb.).
• Az ágazatiság értelmezése és gyakorlata a települési önkormányzatiság talaján (ágazati folyamatok területi-települési vetületei, lokális komplexitásuk, fejlesztési, válságkezelési módszerei stb.).
• Az állam szerepe a regionális, illetve településfejlesztésben, az önkormányzati (település) és központi (elsősorban fejlesztés) politika értelmezése és gyakorlata (érdekazonosságok és –különbségek, érdekintegrációk, válság- és elmaradottságkezelés, húzó térségek kérdései stb.).

Napjaink világa az „atomizálódás" bűvkörében él és ez nem csak magyar jelenség. A világ, a nemzetek, a települések és az emberek – kisebb-nagyobb sikerrel - szabadulni akarnak az elmúlt évtizedekben uralkodó makrostruktúrák dresszúrájától, legyenek azok bármilyen politikai-, hatalmi-, közigazgatási-, technikai-, vagy multi-gazdasági formációk is. Ebben még a társadalmi/települési dezorganizáció veszélye sem gátolja a kor emberét. Ez élő valóság. S ekkor mit tehet az, aki a társadalom területi kérdéseinek (a regionalitás, településiség, prognosztika szakterületének) művelője?

• Vagy visszasírja a korábbit, a „felülről vezényelt" terület- és településpolitika korát (számtalan akkori jó kezdeményezés időközben hamvába holt), miközben egzisztenciális biztonsága érdekében eklektizál, lavíroz az örökölt szakmai módszerek és a megváltozott társadalmi játékszín adta új igények közt (egyes regionális politikáról szóló szakfolyóiratbéli cikkek jutnak eszembe).
• Vagy felvállalja a változás tényét, s megkísérli a kialakult körülmények és tények feltárását, értelmezését. Megfelelő elméleti és operációs szisztémával újraépítkezik, integrálódni kezd, újraszerveződik és - taIán - sikerül hasznossá válnia. (Aki elkezdte, az tudja, hogy nem kis dió ez sem.)

Nyilvánvaló realitás az, hogy térségeinkre, településeinkre a társadalmi-gazdasági-politikai megújulás befogadásának igénye vár. Ez elengedhetetlenné teszi a település, illetve annak természeti-, táji-, társadalmi-, technikai-, stb. értelmezését, kodifikálását, továbbá a település életjelenségeinek figyelemmel kísérését, leírását, értelmezését. Településekkel foglalkozó szakember vagyok - tán még urbanista is -, akinek feladata a települések, vagy azok részeinek alakítása, az egyes települési jelenségek „beavatkozás-orientált” figyelemmel kísérése. Ezért érzem szükségét annak, hogy végre megértsem a települést, a településekből integrálódó térséget (régiót, némiként az államot), s ezen belül:

• a településnek mint a társadalom terü¬leti megjelenési formájának értelmezését, célját, működését,
• a településalakító folyamatok értelmezését, s azok sajátosságainak törvényszerűségét és érvényesülését,
• a megindult, s immár ötéves folyamatot jelentő, társadalmi átalakulás településeinken befogadásra váró elemeinek feltárását, meg¬ismerését és értelmezését, működési sajátosságait

Ez a folyóiratcikk méretű tanulmány a komplex témakörnek csupán az első elemét érinti, elsősorban témafeltáró és vitakeltő céllal. A településsel foglalkozik, amely a társadalmi-, gazdasági élet színtere, pontosabban léttere, a fejlődés bázisa, feltétele, befogadója, elviselője és reprezentánsa.

A téma megközelítése és aktualitása

A települések - mint az emberi tevékenység színterei - számtalan igénynek, feladatnak kell, hogy megfeleljenek; a legkülönfélébb - sok esetben egymásnak ellentmondó - hatást kell elviselniük, miközben a társadalmi újratermelés színtereként lakosságuk - és áttételesen az össztársadalom - számára az egyéni és kollektív létfeltételeket biztosítják.

Ezen körülmények és adottságok megismerése, célszerű felhasználása és alakítása alapvető lokálpatrióta igény, a települési önkormányzati képviselők számára pedig megválaszttatásukból származó alapvető kötelezettség. A település önmagában hordozza az állandó változás feltételét és kényszerét. A változás iránya (fejlődés, vagy visszafejlődés), mértéke (dinamizmus, vagy stagnálás), sebessége attól függ, hogy a települések életére ható körülmények (törvényszerűségek) közül milyen mértékben érvényesülnek a fejlődést előidézők és milyen mértékben közömbösülnek, szorulnak hátra a fejlődést gátlók. Azt a tudatos emberi beavatkozást, amellyel a fejlődést keltőket elősegítjük, a fejlődésgátlók érvényesülését visszaszorítjuk, településfejlesztésnek nevezzük. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, ismerni kell településünket, adottságait, értékeit, körülményeit és a velük kapcsolatban jelentkező igényeket.

A település a társadalom területi megjelenési formája. Az ország a települések közigazgatási területeinek összessége, így össztársadalmi terveink megvalósítása oldaláról sem közömbös, hogy településeink egyedi élete miként bonyolódik; gazdaságuk, társadalmuk fejlődő, visszafejlődő, vagy stagnáló állapotban van-e.

A modern társadalmak - települési és össztársadalmi vonatkozásban egyaránt – rendkívül sokrétű, változatos, számtalan érdek, tevékenység, viszonylat stb. körülményei közt élnek, működnek. E működési körülmények szervezése, irányítása a közigazgatás feladata. A hazánkban végbement társadalmi-politikai változások hatására felbomlottak, vagy átalakulóban vannak azok a közigazgatási keretek, amelyek a korábbi településfejlesztési folyamatokat irányították, szabályozták. E korábbi közigazgatási keretek közt folytatott tevékenységek következményei: eredményei, kiváltott ellentmondásai és elindított folyamatai ma is élők. Sok esetben jogi szabályozásaik sem változtak meg. Ezek a folyamatok esetenként ellentmondásba kerülnek a megváltozott társadalmi, igazgatási keretekkel, lelassulnak, vagy elhalnak. Helyüket újakkal kellene pótolni. Mindezekért elengedhetetlenül szükséges a településfejlesztés helyzetének és szabályozásának napirendre tűzése.

TELEPÜLÉSELMÉLETI ALAPOK

A TELEPÜLÉS ÉRTELMEZÉSE, A TELEPÜLÉS LÉNYEGE

A település - falu, város, vagy más, huzamos emberi megtelepedést nyújtó közösségi formáció - rendkívül sokrétű, összetett tartalmat fedő fogalom. Egyéni és kollektív tevékenységek, folyamatok, viszonylatok és állapotok gyűjtője. Ily módon nem véletlen, hogy a településsel különféle szakterület szempontjai szerint foglalkozók fogalom meghatározása a településről eltérő. Ezek részletes felsorolásának - általános használatuk miatt - mellőzésével megállapítható, hogy valójában iga¬zak, de csupán a település valamely - általuk meghatározónak ítélt – jellemzőjének kiemelésével születtek, s nem a település lényegére, alapvető funkciójára adnak magyarázatot.

A település csodálatos dolog. Az emberek a történelem során azért tömörültek településekbe, hogy letelepedve, egyéni igényeikből integrált társadalmi szükségleteiket közös tevékenységgel (munkakoncentrálással és munkamegosztással) - közös jogokkal és kötelezettségekkel - egyéni lehetőségeiknél magasabb szinten elégíthessék ki. És ez a település lényege.

Az előzők közgazdasági értelmezésénél (véleményem szerint a legátfogóbban így lehet a település lényegét kifejteni) abból indulok ki, hogy a település a természet, ember, művi környezet, tevékenységek, viszonylatok stb. gyűjtőedénye. Lényegét tekintve társadalmi kategória; társadalmi produktum és társadalmi folyamatok befogadója.

Pontosabban: a település a társadalom területi megjelenési formája a maga helyi (természeti, technikai, társadalmi, stb.) és regionális (táji, nemzeti, stb.) meghatározottságával. Ebből adódóan a település a társadalom (település-társadalom) újratermelésének - kedvező körülmények közt bővített újratermelésének - színtere és feltétele. A társadalmi újratermelési folyamat során létrejövő településalakító körülmények keretében a településalakító adottságok és a településalakító társadalmi igények konfrontációja következik be. Ezek egymásra hatása során a település létrehozza, kielégíti létigényeit, s az ezeket meghaladó társadalmi produktumból bővíti önmagát (mennyiségben, minőségben), vagy ennek részbeni-egészbeni elvonása révén létében megalapoz más társadalmi formációkat (megye, állam stb.).

A településalakító adottságok és társadalmi igények egymásra hatásának folyamata maga a társadalmi újratermelési (szerencsés esetben bővített) újratermelési folyamat, amelyet - a közgazdaságtan klasszikus megfogalmazásával - termelési, elosztási, felhasználási, felhalmozási szakaszokra bonthatunk. (Úgy gondolom, napjaink tapasztalatai szerint e szak¬szokhoz még hozzá kell számítanunk az újratermelési folyamat melléktermékeinek elhelyezési, semlegesítési szakaszát is). Témánk tárgyalásához azonban nem eme közgazdasági kategorizálást választva, én a következő elemek kiemelését tartom fontosnak:

• a településalakító adottságok;
• a településalakító társadalmi igények;
• az adottságok és igények egymásra hatásának folyamata;
• az újratermelés eredménye, következményei.

Napjaink társadalmi-gazdasági körülményei közt az újratermelés mind hatékonyabb, eredményesebb és zavartalan folyamatára törekszünk, ezzel ellentétes hatásokat kiküszöbölni szándékozunk. Nos, nézzük meg, e szempontból az előzőkben felsorolt újratermelési elemeket!

A településalakító adottságok

A települések - elhelyezkedésükből adódóan - természeti, földrajzi, (táji, geológiai, stb.), továbbá történelmi kialakulásuk szerinti társadalmi-, technikai-, szellemi-, termelési-, infrastrukturális-, stb. adottságokkal rendelkeznek. Ezen adottságok összességét települési adottságoknak mondjuk. Ezen települési adottságok közül azonban nem mind nevezhető településalakítónak.Csak azok, amelykkel kapcsolatban a társadalom valamilyen igényt támaszt.

A települési adottságok egy része a társadalmi (és egyéni) lét alapfeltételét képezik (földfelület, légkör, víz stb.), és ezért ezek minden korban, a társadalom minden fejlettségi szintjén településalakítóknak tekintendők. Mások a társadalom fejlődésének bizonyos szintjén válnak településalakítókká (ilyenek a bányakincsek, közlekedési hálózatok, kooperációs kapcsolatok stb.). Az újratermelési folyamat sikeressége szempontjából ezen adottságokat a következőképpen célszerű csoportosítani:

TELEPÜLÉSI ADOTTSÁGOK:

• ismertek, feltártak, hasznosítottak;
• ismertek, feltártak, hasznosításra várók
• ismertek, feltárásra várók;
• ismeretlenek.

TELEPÜLÉSALAKÍTÓ ADOTTSÁGOK:

• településalakító adottságaikat felismert és felhasznált települési adottságok;
• településalakító adottságaikat felismert, de nem hasznosított települési adottságok.
• településalakító adottságaikat fel nem ismert települési adottságok;
• településalakító tényezővel (adott időben) nem rendelkező települési adottságok.

A társadalmi újratermelés hatékonyságánál és célorientáltságánál fogva a települési és településalakító adottságok mind szélesebb körű és mélyebb ismeretét igényli. A települések életének zavartalansága, fejlődésének töretlensége azt kívánja, hogy a folyamatosan változó - mennyiségében növekvő, összetételében átalakuló - társadalmi igényekkel szemben mindenkor megfelelő mennyiségű és összetételű települési adottságválasztékkal rendelkeznek-e.

Ugyanilyen jelentőségű annak felismerése is, hogy adott időszak(ok)ban mely adottságok tekinthetők településalakítókként.

A TELEPÜLÉSALAKÍTÓ TÁRSADALMI IGÉNYEK

A településalakító társadalmi igények alkotják az újratermelési folyamat - a település élettevékenységének - dinamikus elemét. Míg az előzőkben körvonalazott települési adottságok passzívnak, az igények által mozgásba lendülőnek tekintendők. Nyilvánvaló tehát, hogy ha a települések élettevékenységének, növekedésének, minőségi változásának szempontjából közelítünk, e fogalom kiemelt figyelmet kíván, településelméleti szempontból pedig mélyreható elemzése, kutatása lenne kívánatos. A településekre ható társadalmi igények (egyéni és kollektív igények) azokat a szükségleteket tartalmazzák, amelyek a társadalmi újratermelés mozgatói. Ezen igényforrások:

TERÜLETI JELLEGÜK SZERINT:

• helyileg, településen belül keletkező igények;
• külső, településen kívül keletkező, és a településekre általánosan ható igények;
• külső, csak meghatározott település(ek)re ható igények.

AZ IGÉNYEK IDŐBELISÉGÉRE VONATKOZÓAN:

• permanens, folyamatosan jelentkező és ható igények;
• ciklikusan, kisebb-nagyobb időközök¬ben jelentkező igények;
• meghatározott időpontokhoz (esemé¬nyekhez) kötődő igények;
• esetlegesen jelentkező igények.

AZ IGÉNYEK TÁRSADALMI FORRÁSAI:

• egyéni igények, az egyének összességének igényei (egyes egyének, vagy csoportok igényei);
• kollektív igények, össztársadalmi igények, társadalmi csoportosulás(ok), réteg(ek) igénye(i).

AZ IGÉNYEK FONTOSSÁGA TEKINTETÉBEN:

• alapvető igény(ek), létigény(ek);
• kondicionáló igény(ek);
• fejlődésigény(ek): a bővített újrater¬melés igénye(i).

AZ ÚJRATERMELÉSI FOLYAMAT SZAKASZAI SZERINT:

• termeléscélú igények;
• elosztás-célú igények;
• felhasználáscélú igények;
• felhalmozáscélú igények;
• környezetvédelmi célú igények.

AZ IGÉNYEK ANYAGI JELLEGE SZERINT:

• természeti állapotigények;
• technikai állapotigények;
• szellemi állapotigények;
• szociális állapotigények.

AZ IGÉNYEK FELTÁRTSÁGI FOKA SZERINT:

• ismert, feltárt, kielégíthető igények;
• ismert, feltárt, kielégíthetetlen igények;
• ismert, feltáratlan igények;
• ismeretlen (lappangó) igények.

AZ IGÉNYEK KAPCSOLÓDÁSI MÓDJA SZERINT:

• egyedi igények;
• valamihez kapcsolódó igények;
• valamely más igényt indukáló igények;
• egyes igényeket helyettesítő igények.

Az előző csoportosítási lehetőségek is arra utalnak, hogy rendkívül változatos, sokrétű, az egyes alkotóelemeket több oldalról is figyelembevételre ösztönző fogalomcsoporthoz jutottunk. Ez komoly eligazodó készséget kíván, s nem csoda, hogy ha e vonatkozásban - főként kellő áttekintőkészség (képesség) hiányában - eltévedés, szemlélettévesztés következik be. Ez már a településpolitika szférája, amellyel kapcsolatban a későbbiekben - röviden - ugyancsak felvázolom gondolataimat.

A településalakító társadalmi igények történelmileg kialakult szükségletek, amelyek az egyszerű-, egyéni igényektől a társadalmi lét egyre sokrétűbbé és változatosabbá válásával összhangban ugyancsak mennyiségükben és formájukban egyre bővebbé, minőségükben egyre magasabb szintűvé válnak. A települések autonóm létezéséből egyre nyitottabbá – össztársadalmibbá - válásával a településalakító igények közt is egyre nagyobb mértékben képviseltetik magukat a külső szükségletek. És ezek a társadalom életének szervezési-irányítási módszerei szerint egyrészt egyre inkább eltérhetnek egy-egy település társadalmának igényeitől, igényszintjétől, azokhoz kapcsolódnak, vagy azokat háttérbe szoríthatják. Másrészt a társadalmi élet - az újratermelési folyamat irányítási módjainak megfelelően - az ösztönösen, automatikusan megjelenők mellett egyre nagyobb szerep juthat a kiválasztott, esetleg spekulatív módon felvetett, illetve „deklarált” igényeknek, amelyek a helyileg és történelmileg kialakult igénykollekciót ugyancsak bővíthetik, vagy torzíthatják, „az össztársadalom valós vagy vélt érdekeinek” megfelelően. Ezen igények változása - bővülése és/vagy átalakulása - nagymértékű társadalmi-gazdasági-politikai átalakulások idején a legnagyobb, s ezért az igények helyes feltárása és fontossági sorrendbe rendezése az átalakulást létrehozók és irányítók számára meghatározó jelentőségű.

A településalakító adottságok és –igények egymásra hatása: A település működése

A települések célja évezredek óta alapvetően az, hogy a megtelepedett ember (embercsoport) életfeltételeit biztonságosan - a természeti körülmények (ciklikus) váltakozása, valamint természeti katasztrófa-körülmények közt is - biztosítsa, az emberi lét- és fejlődési igények színterét, feltételét garantálja. Amelyik települési formáció ennek megfelel, az tekinthető állandó településnek, annak lakói kötődnek, társadalmazódnak. Közgazdasági fogalommal jellemezve: a társadalmi újratermelés feltételeit biztosítani tudó formáció nevezhető társadalmi szempontból településnek.

A TELEPÜLÉS VEGETATIV LÉTEZÉSI FORMÁJA

A település alapvető célja és feladata tehát önmaga fenntartása, újratermelése. Újratermeli önmagát, eszközeit, viszonylatait, igényeit, stb. Ezt az alapvető célnak megfelelő állapotot a település vegetatív létezésének nevezzük, ami történelmi összefüggésben fejlettebb a létének folytonosságában állandóan veszélyeztetett állapotban levő, helyhez nem, (vagy a hely adottságaihoz csak ideiglenesen) kötődő, mozgékony társadalmi formáció(k)nál, s a tulajdonképpeni modern települési társadalmak proto-modelljét képviseli. Egy fejlődési stádium ugyan, de sajátos körülmények közt a település fejlettebb formájából is visszaválthat (visszacsúszhat) erre az állapotra.

Ez akkor következik be, amikor a társadalmi újratermelést befolyásoló körülmények hatása alatt a településalakító adottságok és –igények olyan egyensúlyállapota jön létre, amikor egyik elem sem vált ki dinamikus mozgást a másikból. Ez történhet a településalakító adottságok teljes-, vagy részleges kimerülése, beszűkülése, vagy a településalakító igények csökkenése, átrendeződése, megváltozása miatt; de bekövetkezhet az újratermelési folyamat belső körülményei, problémái (az adottságok vagy igények nem kellő ismerete, akcióképtelenség stb.) következtében is. A települések ezen vegetatív létezési formája tulajdonképpen közbenső, labilis állapot, amely vagy az újrafellendülés (bővített újratermelés), vagy a hanyatlás felé fordul (egyszerű újratermelés beszűkülése).

A történelemből számtalan példát lehet a jelenségre említeni. Ide sorolhatók az aranyláz idején - a Klondike folyó mentén – megjelenő, majd elnéptelenedő települések, az országhatárváltoztatás során funkciójukat vesztett városok, a foglalkoztatás-átrendeződés során talajukat vesztett aprófalvak, stb. is.

A településalakító tényezők dinamizmusvesztéséhez, állandósulásához a települések élete esetenként többé-kevésbé hozzárendeződhet. Gondoljunk itt a két világháború közti mezőgazdasági pangás időszakában lelassuló falusi népességszám-növekedésünkre (egyke-korszak, el- és kivándorlás stb.).

A TELEPÜLÉS FEJLŐDÉSE

Az emberek a történelem során azért tö¬mörültek településekbe, hogy letelepedve, egyéni igényeikből integrált társadalmi szükségleteiket közös tevékenységgel egyéni lehetőségeiknél magasabb szinten elégíthessék ki. Tehát a település születésétől fogva magában hordja a fejlődés (mindenkori igények lehető legjobb kielégítésére való törekvés) lehetőségét és kényszerét. A település fejlődése akkor következik be, ha a településalakító adottságok a településalakító társadalmi igényeket felesleggel tudják kielégíteni. Ez a felesleg újabb lehetőségeket, igényeket szül, a keletkező újabb igények újra felesleggel teljesülnek, s ezek többé-kevésbé a település keretein belül felhalmozódnak. Ez a folyamat a település (társadalom) bővített újratermelése. Ennek során a települést (településtársadalmat) alkotó elemek meny- nyiségi és/vagy minőségi változáson mennek át, az adott helyen és adott időben ható természeti-társadalmi törvények tendenciaszerű érvényesülésének hatására.

A megfogalmazásban kiemelést kíván a fejlődéstörvények tendenciaszerű érvényesülésére való hivatkozás. Ez természetes akkor, amikor a települések önfejlődéséről van szó; mint olyan jellemzőről, amely a település lényege. A települések önfejlődése során a településalakító adottságok és a településalakító társadalmi igények polarizálatlan sokrétűsége jelenik meg és gyakorol hatást, s ezen sokirányú, különböző intenzitású, stb. jellemzőjű hatás eredményeként jön létre a településfejlődés, a bővített újratermelés. Számtalan azonos és ellentétes irányú, módosító folyamat érvényesül, melyek némelyike felerősíti, mások csökkentik vagy kioltják egymást; esetleg pályamódosításokat eredményeznek.

A folyamat jellemzőjeként e sokirányú - mondhatnánk, anarchikus – hatások két fontos tulajdonsága emelendő ki:

• A települések önfejlődési folyamata (a különféle helyes és helytelen, progresszív és defenzív, gyorsító és lassító érdekek által mozgatva), igen erős belső konfliktushelyzet, mondhatjuk: harc, amikor is a helyes, előrehaladást eredményező folyamat önmaga is jelentős társadalmi erőforrást emészt fel, s emellett a folyamat időszükséglete is megnő. Számtalan helyes és téves lépés, zsákutca és kudarc kíséri e folyamatot.

• A települések önfejlődési folyamatát alapvetően reális érdekek (még ha ellentétesek is) vezérlik, s ily módon spontán racionalitás-kontroll jön létre. A folyamat állandóan a települési társadalom érdeklődési körében zajlik. Ily módon társadalmilag többé-kevésbé elfogadott és ellenőrzött. A nagyléptékű tévedések kizáródnak. A folyamat általában konzervatív.

Mindkét kiemelt jellegzetesség alapvető jelentőségű a településfejlődés - mondjuk: spontán bővített újratermelés - ezen formájának elemzésekor. Mint látjuk, nincs eredmény, azaz előny hátrány nélkül. Napjainkban, a¬mikor az irányított(?) társadalom (azaz a település)-fejlesztést túlzott ellenőrzöttségéből és központian meghatározottságából kiszabadítani szándékozunk, figyelemmel kell lennünk e törvényszerűségekre, mivel elhatározott céljaink megvalósulásának idejét, a hozzá felhasznált társadalmi erőforrások hatékonyságát, továbbá a megújulási folyamat körülményeit nagymértékben befolyásolhatják. (Gondoljunk csak a kis létszámú településekbe visszatelepített iskolákra, stb.)

A települések bővített újratermelésre történő alkalmassá válása egyúttal megnyitja a lehetőségét, majd a kihasználását is annak, hogy a települések valamely oknál, lehetőségnél, indoknál fogva igényt tarthassanak, illetve megszerezzék más település(ek) többlettermékeit, többletértékeit, s így egyrészt létrejön a települések egy olyanfajta differenciálódása, amely már nemcsak saját településfejlesztési körülményeikből fakad, hanem külső - nem mindig kívánatos - hatásra (lényegében hatalmi befolyásra).

Ez az anyagi javak regionális, vagy össztársadalmi centralizálásához vezet, s létében megalapoz egy, a települések felett álló társadalmi produktumot (államot, régiót, megyét, stb.), olyant, amely már nem a település-társadalom primer újratermelési folyamatának színtere, hanem azok integrálásával létrejövő, s csak az előbbiek fölé emelkedő elvont fogalom, művi elem, amely beavatkozásaival modulálja az egyes településeket, újratermelési folyamataikat, működésüket, sorsukat.

Tehát a település(társadalmi) újratermelésben létrejövő többlettermék megjelenése, annak el-, illetve kisajátítása a települések között ugyanolyan differenciálódási folyamatot indít el, mint az emberek, az egyének közt, amely az osztálytársadalmak tipikus jellemzője, meghatározója. (Gondoljunk a marxi utalásra, a falu/város osztálytársadalmak történetén végighúzódó, antagonisztikus ellentmondására.)

A TELEPÜLÉS FEJLESZTÉSE

A település(-társadalom) fejlődése önmaga is törvényszerűség. A település önmagában hordozza az állandó változás, a fejlődés lehetőségét és kényszerét. A fejlődés mértéke, jellege, gyorsasága attól függ, hogy a település fejlődésére ható törvényszerűségek közül milyen mértékben érvényesülnek a fejlődést elősegítők és milyen mértékben közömbösülnek, szorulnak vissza a fejlődést gátlók.

A település(-társadalom) célorientáltsága, céltudatossága szükségessé teszi a fejlődés mind eredményesebb, gyorsabb, hatékonyabb, zavartalanabb, kiegyensúlyozottabb folyamatának megteremtését. Így megszületik a településfejlődés céltudatos befolyásolásának igénye, majd gyakorlata. És ezt a tevékenységet - vagyis a település(-társadalom) bővített újratermelési folyamatának céltudatos befolyásolását, a fejlődéstörvé¬nyek érvényesülésének elősegítését, a fejlődést gátlók visszaszorítását, megszüntetését nevezzük településfejlesztésnek.

Az a tevékenység, amelynek eredményeként az ember lakó-, életterét fejleszti, vagyis a természeti környezetet saját céljai szerint nemcsak felhasználja, hanem alakítja is, teszi ezt a területi formációt igazán humanizálttá. Ekkor szabadul fel az ember igazából a természet adta körülmények fogságából és lesz környezetének alakítójává, gazdájává, alkotójává.

A szabadság természetesen kétélű eszköz, melynek használata a természeti törvényszerűségek és a társadalmi fejlődéstörvények ismeretét egyaránt megköveteli.

A települések fejlesztése minőségileg magasabb rendű társadalmi tevékenység az önfejlődéshez képest. Alapvető jellemzői a következők:

• A településfejlődés talaján, vagyis a település(-társadalom) bővített újratermelésének körülményei közt kerülhet rá sor. Szükség van olyan, a településen belül maradó, (vagy oda koncentrálódó) többlettermékre (-értékre), amely tervszerű felhasználással a település fejlődéséhez vezethet.
• A fejlesztés, vagyis tudatos emberi beavatkozás az újratermelési folyamatba, eleve feltételezi a település kívánt jövőképének felvázolását, megalkotását, vagyis megtervezését, amelyhez eszközként használja fel a településalakító körülmények meghatározott elemeit, míg másokat elhanyagol. Vagyis szelektál. És e szelekció tulajdonképpen a településfejlesztést mozgató társadalmi érdekek (településalakító igények) szelekcióját is jelenti, vagyis hatalmi pozíció jelenlétét és érvényesülését feltételezi.
• A település fejlesztése célorientált emberi beavatkozás. A helyesen meghatározott cél, eszköz esetén hatalmas energiakoncentrációt képes elérni azzal, hogy a társadalmi feltételeket polarizálja és szelektálja, ezáltal a társadalmi újratermelés belső energiafelhasználását (az egymással ellentétes tendenciák kioltására felhasznált belső energiát) minimalizálja.
• A településfejlesztés tudatos emberi (művi) beavatkozás a település fejlődésébe, így az emberi tudatosság színvonala (helyes cél, a felhasználható adottságok, igények is¬merete stb.) alapvetően befolyásolja a b¬avatkozás végeredményét, ami végső fokon a beavatkozás indokoltságát, előnyös, vagy káros voltát eredményezheti, nemkívánt körülmények megszüntetését, vagy újabb ellentmondások születését segítheti elő.

A TELEPÜLÉSPOLITIKA

A településpolitika fogalmának meghatározását „a település mint a társadalmi újratermelés színtere" oldaláról célszerű közelíteni. Ezek szerint a településpolitika a település(-társadalmi) újratermelési folyamatának célszerű tervezési, szervezési, irányítási, végrehajtási, ellenőrzési, elosztási és újraelosztási stb. tevékenységeinek összessége.

Mint az előzőkben jeleztem, a településpolitikát gyakorta leszűkítik a települések irányítását szolgáló hatalommal, hatalmi berendezkedéssel és a hatalom gyakorlásával kapcsolatos tevékenységekre. Nézetem szerint a településpolitika több ennél, s magába foglalja a települé¬sel, mint a (lokális) társadalommal való foglalkozás minden mozzanatát, például a következő, teljesség igénye nélkül kiragadott tevékenységi köröket is:

TELEPÜLÉS, MINT A TELEPÜLÉSPOLITIKA TÁRGYA OLDALÁRÓL:

• A településalakító adottságok feltárása, megismerése, felhasználási körülményeinek meghatározása.
• A településalakító társadalmi igények feltárása, megismerése, fontossági sorrendbe szervezése, a kielégíthetőség lehetőségeinek elemzése.
• A településfejlesztés stratégiájának kidolgozása (társadalmi-gazdasági prognózis).
• A településfejlesztési stratégia megvalósítás lehetőségeinek – alternatíváinak - kialakítása.
• A településfejlesztés eszköz- és érdekeltségi rendszerének kidolgozása, megteremtése.
• A településfejlesztési tevékenység szervezése, irányítása, ellenőrzése (monitoring-kontroll-esetleges pályamódosítás).
• A településfejlesztés eredményeinek értékelése, hatékonyságelemzése, új településfejlesztési célok kitűzése érdekében.

A TELEPÜLÉSPOLITIKAI ÉRDEKELTSÉG OLDALÁRÓL:

• A településpolitikai érdekviszonyok feltárása és működésük megismerése.
• A településpolitikai érdekközösségek és érdekcsoportosulások feltárása és megismerése.
• A településpolitikai erőviszonyok feltárása, megismerése, érvényesülésének elemzése.
• A településpolitikai érdekegyeztetések, vagy érdekütközések területei¬nek, körének feltárása, elemzése.
• A településpolitikai eszköztár meghatározása és alkalmazása.
• A településpolitikai érdekegyesítési lehetőségek, kompromisszum-lehetőségek fel¬tárása, megismerése és alkalmazása.
• Településpolitikai, településfejlesztési mozgósítási lehetőségek feltárása, alkalmazása.
• Telpüléspolitikai publicitás szervezése, irányítása.

NYILVÁNTARTÁS, KUTATÁS, TERVE¬ZÉS-FEJLESZTÉS OLDALÁRÓL:

• A természeti környezet, a települési adottságok kutatását (termé¬szet¬¬tu¬do¬mány, műszaki tudományok, közgazdaságtudo¬mány).
• A társadalmi környezet kutatását (szo¬ciológia,demográfia, közgaz¬da¬ság, politika, filozófia, stb.)
• A társadalmi újratermelési folyamat sajátosságainak és törvénysze¬rű¬¬sé¬ge¬i¬nek fel¬tárását.
• A tervezés különböző szintjeit és típu¬sait, ezek társadalmi tervezési ke¬retek kö¬zé illesztését.
• A különböző döntés-előkészítési és döntési szinteket.
• A végrehajtás szervezését, irányítását és ellenőrzését (monitoring).
• A megvalósítás feltételrendszerét.
• Az érdekszférákat és hatalmi rend¬szereket.
• Az újratermelési folyamat fizikai és szellemi infrastruktúra-rendszereit, a kultú¬rát, ideológiát stb.

Vagyis tulajdonképpen a nagypolitika területi léptékű és jellegű megvalósulását értem a településpolitikán.

A (lokál-)településpolitika két nagyon lényeges jellemzőjére feltétlenül figyelemmel kell lennünk; nevezetesen arra, hogy ez a regionális, területi, települési politika a nagypolitika frontvonala, s egyúttal területi aktualitásából adódóan komplex. Ágazati elemek területi konfrontációjaként jelenik meg.

A településpolitikát (egyéni- és csoport-) érdekek mozgatják. Ez a politika lényegéből fakad, s ezért ezt tagadni, elkendőzni értelmetlenség. Ezzel a lényegi tulajdonsággal élni kell. Például napjaink önkormányzati gyakorlatában élesen kezdenek elkülönülni a megválasztott képviselők „településrészi-", illetve a „pártlistás" csoportjainak településpolitikai érdekeltsége(i), érdekérvényesítő törekvése(i), s annak – esetenként vitatható - módszere(i).

Az ágazati elemek területi komplex körülményeket alkotnak, komplex tevékenységeket indukálnak. Nagyon komoly dolgok ezek. Gondoljunk csak a gazdasági átalakulási folyamathoz hangsúlyozott termelési struktúraváltás vállalati és települési következményeire (egyrészt a foglalkoztatási átcsoportosításra, másrészt a lakossági létbiztonságot adó vállalatgazdasági és stabilitása problémákra). Vagy a meghirdetett technológiai innováció kapcsán jelentkező igényekre, a korszerű technológiák letelepítési feltételeinek (termelési, társadalmi) kérdéseire. S e témakörökben kell a helyi ágazati - és a mögötte meghúzódó érdekeltségi - konfrontációkban kompromisszumte¬rem¬tő, „településpolitizáló" segítő beavatkozást érvénye¬sí¬teni.

A TELEPÜLÉSPOLITIKAI (TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI) DÖNTÉS

A településpolitizálás célja alapvetően a településfejlesztés valamely meghatározott módjának és irányának megvalósítása. E meghatározott mód és/vagy irány deklarálása településpolitikai döntésben testesül meg. És ez egyúttal településfejlesztési döntést is jelent.

A településfejlesztés, mint fogalom, rendkívül sok, jószerével módszeresen még át sem gondolt tevékenységet fog össze. Témakörünkhöz a településfejlesztési döntést, vagyis azt az eseményt szeretném kiemelni, amely meghatározza a településfejlesztés célját és folyamatát. A településfejlesztés mint céltudatos, tervszerű emberi tevékenység, a település fejlődésének tervszerű befolyásolására törekszik. Mint folyamat, döntés-előkészítésre, döntésre, végrehajtásra, valamint értékelésre bontható. Ezeket egy rendszer - a döntési rendszer - alrendszereinek tekintjük.

• Döntés-előkészítés: előzmények, adottságok, igények, feltételek stb. vizsgálata és rendezése, a szükséges tennivalók tervezése, alternativálás.
• Döntés: a döntés-előkészítésben feldolgozott körülmények ismeretében és értékelésével felelős választás az alternatívák közt; konszen¬zus a döntésre jogosultak közt, vagy hatalmi (csoport-) többség döntése.
• Végrehajtás: a döntés során kiválasztott alternatíva megvalósításának szervezése és a lebonyolítás folyamata (esetleges pályamódosító döntés előkészítése és beillesztése).
• Értékelés: a fejlesztési folyamat végreredményeként a döntés helyességének és a végrehajtás hatékonyságának értékelése a követ-kező döntés(ek) lehetőségeinek körvonalazása.

(ábra) Településfejlettségi helyzetelemzés

(ábra) Településfejlesztési döntés-típusok

(ábra) Harmonikus (pl infrastruktúra) fejlesztési trend-elemzése

A településfejlesztés ezen tevékenységcsoportjai szigorúan meghatározott sorrendet képeznek. Alapvető jelentőségű, hogy időtényező-tartalmuk is van. Folyamatos településfejlesztő gyakorlat a részfeladatok sorrendszerű, periodikus ismétlődése révén jön létre. Egy-egy döntés előkészítése korábbi döntés eredményére épülve jön létre, újabb döntés lehetőségének biztosítására.

Tehát a településpolitikai döntésekre a ciklikusság alapvetően jellemző. Ezzel - a településfejlesztési döntést kiszolgáló - minden tevékenység meghatározásakor és szervezésekor számolni kell.

A településfejlesztés döntési ciklikussága alapvető jelentőségű a településtervezés, illetve az azt megalapozó információszerzés, gyűjtés, -rendezés és értékelés szempontjából, mert a terv döntés-előkészítő dokumentum és mint ilyen, a döntési időpontban megfelelő minőségben rendelkezésre kell állnia. Ellenkező esetben nélküle döntenek.

(ábra) Az 1970-80-as évek magyarországi döntésmodellje

A magyarországi települések fejlesztési döntés-rendszere a korábbi évtizedekben az alapvető politikai berendezkedéshez és az ennek alapján létrehozott politikai-államigazgatási szisztémához igazodott, illetve abba épült be. A társadalom- és településpolitika, illetve annak hatalmi struktúraváltozásai nyilvánvalóan változtató jelleggel hatnak e vonatkozásban is.

A települések fejlesztését maghatározó döntések alapvetően (végeredményben) a települési önkormányzatoknál (korábban a helyi tanácsi-, ma az önkormányzati képviselőtestületi fórumokon) születnek, természetesen számtalan döntést befolyásoló külső és belső hatás érvényesülése mellett.

A tanácsi közigazgatási szervezeti keretek közt meghozott településpolitikai döntést korábban az egypártrendszerhez igazodó településpolitizálás gyakorlata, másrészt az azzal összefüggő többlépcsős döntési ciklusrendszer jellemezte. E korszak megszűntével megszűntek ezen településpolitikai módszerek is, azonban ezzel egy időben még nem alakultak - nem alakulhattak - ki egy új módszer elvi és gyakorlati keretei. Ez a településpolitika aktuális feladata.

A korábbi településpolitikai (településfejlesztési) döntésrendet a következők jellemezték: - A településfejlesztési(-politikai) döntés összefonódott az aktuális politikával, annak felülről vezérelt, de a helyi hatalmi viszonyokat is tükröző változásaival (ötévenkénti pártkongresszusok, illetve helyi pártértekezletek, vezetőségválasztások, irány és személyváltoztatások. - A helyi településfejlesztési döntés hozzáigazodott a népgazdaság ötéves tervezési rendszeréhez, annak helyileg lebontott, adaptált elemévé vált (ötéves tanácsi terv). - A népgazdaság helyi lebontott változatává vált helyi településfejlesztési döntést az is szükségessé tette, hogy a településfejlesztés aktuális - súlyponti - céljainak meghatározója, s az ehhez biztosítható anyagi keretek birtokosa is a népgazdasági terv gazdája, az állam, az állami költségvetés volt(van). Ebből a népgazdasági- és a valós helyi társadalmi igények közt létrejövő aszinkronitás-veszély (eredmény) következett. - A helyi településpolitikai (településfejlesztési) döntést helyi társadalomfejlődési mérlegszámítás, elszámolás és újabb célmeghatározás előzte meg, a pártértekezletek dokumentumaiban. (Bár ennek korrektsége és nyilvánossága vitatható - de legalább volt.)

- A településpolitikai aktus összekapcsolódott az aktuális helyi közigazgatási aktussal, a helyi tanácsválasztással is. - A településpolitikai aktus összekapcsolódott a népgazdasági terv gazdaság- és infrastruktúra-fejlesztési koncepcionálásával.

A felsoroltak keretei közt egy sajátos, a maga nemében célszerű településpolitikai döntési sorozat alakult ki, amelyben a következő aktusok kapcsolódtak össze:

Pártértekezlet (politikai keretek).

- Települési helyzetbeszámolás (helyzetkép, eredmények, hiányok, igények feltárása, meghatározása). - Következő időszak igény- és szükséglet-meghatározása (koncepcionális döntés). - Politikai vezérkar kiválasztása és megválasztása (felelőssé jelölése). - Delegálás az önkormányzatba (tanácsi és vb-testületekbe). - Tanácsválasztás ( településpolitikai és közigazgatási keretek) - Településpolitikai ( közigazgatási) vezérkar megválasztása. - Tanácsi ciklusprogram (településfejlesztési koncepció) kidolgozása és elfogadása. Tanácsi (közigazgatási) keretek hozzárendezése. - Ötéves tanácsi (településfejlesztési) terv. - Helyzet- és szükségletfeltárás (apparátuson belül). - Szükséglet- és feltételmeghatározás (apparátuson belül) - Gazdasági és szervezeti keretek hozzárendelése. - Éves tervek keretében pályamódosítás(ok)

(ábra) A településfejlesztési döntések ciklikussága

A bekövetkezett társadalom- és településpolitikai változások eredményeként megszűntek ezen felsorolt elemek és kapcsolatok, amelyek vitatható eredménnyel ugyan, de mégis valamely logikus településfejlesztési döntésmechanizmust képviseltek. A központosított többpártrendszerű társadalmi berendezkedés megváltozott körülményeket eredményezett a településfejlesztési döntések meghozatalához, a döntések tartalmához, a végrehajtás rendszeréhez is.

Az első-második országgyűlési és helyhatósági választások alapján kialakult körülmények közt első helyen a politikai - hatalmi – struktúra-alakítás dominanciája érződik, míg a telepü¬lések működési, fejlesztési kereteinek alakítása másodrendűnek tű¬nik. Ez - bár szükségszerű – alapvetően zavaró momentum, s várhatóan csak átmeneti jellegű. Ezt nagymértékben befolyásolhatná, ha a helyi önkormány-zatok testületeiben a területileg érintett (választókörzeti, egyéni) és a pártokat (listás) képviselők aránya az előzők javára változtatható lenne, ha a helyhatósági választásokon indulni szándékozó pártoknak településpolitikai (-fejlesztési) programot kellene kidolgozniuk, ha a megválasztott képviselő-testületnek ciklusprogramot kellene kidolgoztatni és jóváhagyni s minderről végül elszámolni.

(Ábra)A fejlesztési döntések Információigénye

Záró (de egyáltalán nem megnyugtató) gondolat Természetes, mindez elmondható igény az országos nagypolitikára is. Mindaddig, amíg ezek ki nem alakulnak, az ország- és településfejlesztést(?) olyan (párt-)politikai döntések fogják irányítani, amelyek a társadalomfejlesztés helyett (ürügyén) „elsősorban és alapvetően” a magyar társadalom jelenlegi hataloméhségét és az ezért folyó harcot reprezentálják.

Veszprém, 1995. május/június

Megjegyzés: Az utólag becsatolt ábrák a témakörben korábban készített elemzésekből és tanulmányokból származnak

Kit36a ^vita 2015. február 17., 09:05 (CET)

Nem érteni wikipedia

Mi a szösszel van tele ez a vitalap? OsvátA ^Palackposta 2015. február 17., 11:36 (CET)

Válasz: Miért zavar ez Téged ? Aki kapja, annak érteni. Szia, üdvözlettel:Kit36a ^vita 2015. február 18., 02:43 (CET)

Az más. OsvátA ^Palackposta 2015. február 19., 16:39 (CET)