Vita:Tömeg
|
Ez a szócikk témája miatt a Fizikaműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Jól használható | Ez a szócikk jól használható besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nélkülözhetetlen | Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Jzana (vita), értékelés dátuma: 2010. április 29. | |||
| |||
A tömeg fogalmát többféle szempontból értelmezi a fizika. Energia átszámítás esetén tárolt energiaként, mozgások vizsgálatakor tehetetlenségi erő értékként, gravitáció vizsgálatakor gravitáló tömegként, illetve az Ált.Rel. elméletben időlassító tényezőként. Levetve a valóság sokféle 'ruháját' próbáljuk a tömeg központi okát meghatározni. Segítségül hívjunk elő három fizikai eredményt: az egyik az E = mc² összefüggés, a másik a Speciális Relativitás elmélet, végül a fekete lyukak gravitációja.
Elsőként tekintsük az elektron-pozitron párok egyesítésekor felszabaduló elektromágneses energiát. Tudott, hogy az E-P részecskék spinnel rendelkeznek. Azonban nem ismert olyan - elektronon / pozitronon belüli - részecske amelyet belső alkotóként származtatnánk. Ezért származtassuk ezen részecskéket magából a téridőből. Ugyanígy teszünk az elektromágneses hullámok felépítésével is. Tehát az egyesülő E/P párok lebomlásakor tisztán téridőben végigfutó rezgéseket a téridő korábbi áramlási képének felbomlásából eredeztetjük mely az E/P párból szabadult ki. A tömeget is származtathatjuk innen, mivel az elektron–pozitron pár egyben tömeg is. Tehát a tömeg valójában valamely téridő-örvény kölcsönhatás az Univerzummal.
Másodikként a Spec. Rel. elméletet nézőpontjából mozgó rendszerbeli tárgyakat vizsgálunk: a mozgásirányban ezek összehúzódni látszanak és a mozgásirányú idő is lelassulni látszik. Azonban mozgó rendszerből nézve az álló rendszerbeli tárgyak is összehúzódni látszanak. Oldjuk fel a paradoxont: egymáshoz képest mozgó rendszerek között a mozgás irányában kicserélődő fizikai információk a mozgás miatt időkorlátosak (ugyanis helyváltoztatáskor a mozgó tárgy minden egyes részecskéje újra meghatározódik az egész Univerzum összes elemére nézve és ez időt vesz igénybe. Másként mozgó rendszerek közt elvesznek bizonyos térbeli pozíciók vagy "anyaghullámok. Megrövidült - csonka - hullámok jutnak át egyik rendszerből a másikba. Ebből eredhet a látszólagos és kölcsönös téridőbeli rövidülés. De hogyan lesz ebből tehetetlenség? Amikor tárgyakat mozgatunk, másként - egyik vonatkoztatási rendszerből a másikba erőltetjük át azokat, ez esetben ugyancsak újra határozza magát a tárgy minden eleme az Univerzum minden más eleméhez képest (az Univerzum anyagmentes és anyaggal terhelt tartományaival együttesen). Amikor gyorsítjuk a tárgyat, akkor belenyúlunk a jövőbeni legvalószínűbb helyzetébe. A világűrben egyenletesen haladó sziklát egy alkalmas űrjárművel gyorsítani szeretnénk. A szikla jövőbeni helyzete végtelenül kis egymásutáni időintervallumokban előre meghatározott. Mintha egy valószínűségi vívőhullám sodorná egyenletes sebességgel. Tehát annak valószínűsége, hogy a szikla azonos idő alatt azonos távolsággal arrébb bukkan fel a téridőben 100%. Gyorsításkor saját valószínűségi hullámáról átmozgatjuk egy akkor még valószínűtlen állapotba, ahol felbukkanási valószínűsége 0% és 100% között van. A természet dolgaiba invazív módon beavatkozunk. Ez a beavatkozás plusz információt visz be a téridőbe, amelynek ára az ellenálló erő, eredménye pedig a megváltozott mozgási sebesség. Felfogható úgy, hogy a tömeg "elidőzik" saját téridő lokalitásában mely alatt információt cserél az összes többi téralkotóval (a teljes Univerzum térfogatában). Természetesnek vesszük, hogy a magára hagyott test
egyenes téridőbeli vonalon halad egyenletes sebességgel. Ez az Univerzum információ megtartó képessége, amelyre jó
lesz felfigyelnünk! Részecske gyorsítóban gyorsításkor egyre nagyobb energiát kell bevinni, mert a gyorsító
elektromos/mágneses tér helyben marad. Ezért minél gyorsabbak a részecskék, annál kevesebb gyorsító információ éri
el a száguldó részecskéket. Másként - a gyorsítás téridőbeni iránya egyre rosszabb szögben éri a részecskéket.
Harmadik esetben: A fekete lyuk létrejötte előtt anyagrészecskékből származik, pontosabban ezek térbeni
összesűrűsödéséből. Az összeomló anyag alkotóelemei, fent említett téridő örvényekből állnak, ezért ok-okozati
összefüggésből nézve a fekete lyuk úgyszintén örvény, viszont nagyságrendekkel nagyobb. A tömeg energia egyenértéke az itt vázolt téráramlás örvénybe zárt mennyisége. Az anyag tehetetlensége származtatható a tömegnek (mint térörvénynek) a téralkotók többi elemével lejátszódó véges határétékű információ cseréjéből. A tömeg, mint gravitációforrás - zárt hurokban örvénylő téridőként nem okozna gravitációt. Gravitáció kialakulásához nem hurkot, hanem összeomló örvényt kell modelleznünk. Indoklás: gömbszerű tömeghez közelítve a fizikai folyamatok(idő) a távolság négyzetével fordított arányban lassulnak. Tehát a fizikai folyamatok végigviteléhez a tömeghez közei helyeken kevesebb idő áll rendelkezésre. Feltételezzük, hogy valahová eltűnik az időmennyiség, amely anyagmentes térben egyébként ott van. Modellezzük ezt úgy, hogy a teret mintegy töltésként alkotja az idő, mely felhasználódik a fizikai folyamatokhoz. Ilyen folyamat a tömeg puszta létezése (ott van folyamatosan, ha nem mozog akkor is). Hasonlóképp az idő 'eltűnik' a fekete lyukak esemény horizontján, hiszen nem tudunk az oda beeső tárgyakból további információhoz jutni. Szükséges az is a jelenség helyes modellezéséhez, hogy a tömeg helyén 'eltűnő' téridő helyébe a környező téridőből utánpótlás is érkezzen. Ezt az utánpótlási mechanizmust a negatív erőnek nevezett valami okozza, mely a Világegyetem ma ismert gyorsuló tágulásáért a felelős. Ezt i slehet másképp magyarázni: pl. úgy, hogy a tömeg
által eltüntetett idő helyébe azért lép a környező téridő egy-egy eleme, mert a téridő alaptulajdonsága az egyenlő
távolság megtartása a téridő elemek között. Ez pedig a kvantumos összehangolódás lehet, mint téridő alaptulajdonság. A téridő tágulás úgy is tekinthető, mint a fekete lyukak téridő elnyelése (mások szerint nem áramlik a téridő) és a
közönséges anyag szemlélete téridőt elnyelő örvényként. Ebből következik, hogy a téridő ritkul, amelyet tágulásként
észlelhetnek az űrtávcsövek. Ebből eredően a múltban sűrűbb volt a téridő, magasabb rezgésszámon sugározták az egyes
anyagok a rájuk jellemező színképet. Évmilliók elteltével a téridő felhígult, a fénysebesség nőtt. Ez alatt a
éridőben évmilliókig utazó színképeket a földi antennák infravörösen eltolódottnak értelmezték. Ebből pedig téridő
tágulásra következtettek. Valójában téridő hígulás (az Univerzum kvantumszámának csökkenése folyik, amelynek
következménye (Feynmann útintegrál módszere miatt) a fénysebesség folytonos növekedése. Másként fogalmazva, minél
"sűrűbb" a téridő vagyis minél több kvantumszámú, annál keskenyebb (határozottabb) a színkép eloszlás és annál
eltolódottabb az infravörös tartomány felé.
--Amator20 2007. július 29., 16:53 (CEST)
Planck szerkesztés
Szerintem félreéthetően összefolyik az SI a többi egységgel. Javaslom a Planck egységeket önálló szócikkbe átvinni. Van egy honlap Ausztáliában Híperfizika néven, és a NIST-nél is van a Planck egységekről. Nem az elektronvolt szerepel benne, hanem az elektron nyugalmi tömege. MZ/X vita 2010. október 20., 22:28 (CEST)
megjegyzés Van külön Planck-egységek nevű cikk. Szaszicska vita 2010. október 20., 22:51 (CEST)
Képletek szerkesztés
Mit jelöl az F=d/dt(mv) képletben a d? ha deltát, akkor miért van egyedül a számlálóban, ha valamilyen mennyiség, akkor jó lenne tudni milyen, és miért nem egyszerűsített vele rögtön a felíró? – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 2a02:ab88:2e43:580:7cb6:9a98:29fe:ec20 (vitalap | szerkesztései)
Nincs egyedül a d a számlálóban, csak a te általad írt változatban. A számlálóban az (mv) = I mennyiség van. Csigabi
itt a házam 2016. november 22., 19:12 (CET)