Vita:Tarján Imre (biofizikus)

Életrajzi cikkeink nem ilyenek

Nem ilyenek. A cikkből az életét akarjuk megismerni. Ilyen terjedelmes idézetek nem helyettesítik az életrajz tényeit.

Kivágva:

„	„Úgy véltem egyetemi éveim után, hogy én egy diák voltam a sok száz közül, akire nem emlékszik, miért is emlékeznék, egy olyan sokoldalúan terhelt professzor, mint pl. Fejér Lipót vagy Rybár István. Nem köszöntem nekik, amikor egyikkel, vagy másikkal néhány év után az utcán összetalálkoztam. Nagyon meglepõdtem, amikor egy alkalommal Fejér Lipót azt mondta Gyulai Zoltánnak, hogy emlékszik rám. Rybár Istvánnal kapcsolatban pedig az történt, hogy õ köszönt nekem. Ma is rosszul érzem magam, ha eszembe jutnak ezek az udvariatlanságok. Márpedig sokszor gondolok neveletlenségeimre, hiszen én is összetalálkozom volt hallgatóimmal, és én is megismerem egyiket-másikat, de õk nyilván úgy gondolkodnak, mint én annak idején: úgysem ismer meg az öreg, minek köszönjek neki. Pedig nagyon örülök mindig, ha egy egykori hallgató rám köszön, pláne ha valaki egy fogadáson, vagy egy ünnepségen odajön hozzám és elmondja, hogy valamikor diákom volt.”	”
– Tarján Imre

Halálával egy kiváló emberrel lett szegényebb a világ.

„	„A nevelés kulcsszereplõje a tanító. Mindig megélhetési gondokkal küzdött. De olyan idõszak is volt a közelmúlt évtizedeiben, amikor a felsõbb állami és politikai szervek részérõl a pedagógus még bizalmat sem érzett maga körül. A kollegiális környezethez és a szülõkhöz való viszonya sem volt egyértelmû, átszõtte azt is a bizalmatlanság, az óvatoskodás, a politika. Többet és észrevehetõbben kell törõdni a pedagógustársadalommal annál, ami az elmúlt idõszakban történt. Kormányzatunk mindmáig nem tanult a múlt példáiból. Pedig már Bismarck tudta, hogy a nemzet olyan lesz, amilyenné tanítói nevelik. A finn Mannerheim is vallotta ezt. A történelem igazolta õket. Újabban az ázsiai „kis tigrisek” követték lényegében ugyanezt a gondolatot. Vonzó egyéniség és példakép legyen a pedagógus, vonzóvá, megbecsültté kell tenni a pedagógiai pályát, nemcsak anyagilag, de társadalmilag is. […] Gazdagok nem leszünk egyik napról a másikra. Az anyagi jólét önmagában különben sem elegendõ. Életvitelünkön, káros szokásainkon, habitusunk kellemetlen vonásain sem tudunk változtatni. De elkezdhetünk valamit. A nevelést nem tartom mindenhatónak, de ostobaság nem élni lehetõségeivel. Meg kell ismertetni felnõttel és gyerekkel egyaránt a szebb, jobb, egészségesebb igazabb életmódot, és erre minden eszközt fel kell használni. Egy átgondolt programot kell kialakítani, ami felhasználja az iskola, a sport, a katonáskodás, az irodalom és a művészetek, a média stb. nyújtotta nevelési lehetõségeket. Mindezt okosan, mértékkel kell csinálni, jóból is megárt a sok.”	”
– Tarján Imre

--Linkoman ^vita 2011. június 16., 10:23 (CEST)