Wertheimer Elemér

(1888–1967) színigazgató, színházi vállalkozó

Wertheimer Elemér (Budapest, 1888. október 6.[1]New York, 1967. március 22.) színigazgató, színházi vállalkozó.

Wertheimer Elemér
Született 1888. október 6.
Budapest
Elhunyt 1967. március 22. (78 évesen)
New York
Állampolgársága magyar
Házastársa Gorillovics Zsófia
(h. 1926–1967)
SzüleiWertheimer Lajos
Ringer Ottilia
Foglalkozása színigazgató

CsaládjaSzerkesztés

Apja Wertheimer Lajos (1860–1943)[2] kereskedőként kezdte pályafutását, majd kávés lett. 1886-ban nyitotta meg első orfeumát az Új vásártéren (ma II. János Pál pápa tér). 1906-ban társult Steinhardt Gézával, és vele közösen a Rákóczi úti Nemzetközi Orfeumot igazgatta. 1912-ben megvette a Szerecsen (ma Paulay Ede) utcai Palais de Dance épületét, amely ettől kezdve Kristálypalota néven működött. A józsefvárosi közélet és a Pesti Chevra Kadisa tagja volt.[3] Anyja Ringer Ottilia (1862–1942).[4] Nagyapja Ringer Jakab vendéglős volt, majd a Király-fürdő és a Római fürdő tulajdonosa.

Házastársa Gorillovics Zsófia Janka (1888–1975) volt, akit 1926. február 10-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[5]

ÉleteSzerkesztés

Iskoláit szülővárosában végezte. 1912-ben átvette apjától a Kristálypalota vezetését, amelyet 1919-ben átalakított Revü Színházzá.[6] 1922. július 1-től a margitszigeti Szigeti Színpad, 1923-ban az Apolló Kabaré igazgatója volt. 1925. szeptember 15-én kibérelte az Andrássy úti Színházat. 1911 és 1941 között az intézményeket a Wertheimer Orfeum Részvénytársaság nevű vállalkozás keretében működtette, melyet testvéreivel (Wertheimer Alajos, Aladár, Károly) közösen alapított meg. 1929-ben Marton Sándorral, Heltai Jenővel és Bródy Pállal együtt a Belvárosi Színházat bérelte, 1932-ben pedig a trió megvette a Magyar Színházat, amelyet 1938-ig Wertheimer Elemér és Bródy Pál az Andrássy úti és az Andrássy Színházzal együtt közösen vezetett.[7] 1943-ig megtarthatta igazgatósági tagságát, azonban ez egy évvel később (1944 áprilisában) megszűnt, ahogy zsidó származása miatt a Színészkamara igazgatósági névsorából is törölték.[8] A második világháború után a Színházberendezési Kft. ügyvezetője volt. A korábban általa irányított színházak feletti rendelkezést nem sikerült visszaszereznie. Az 1950-es években feleségével az Egyesült Államokban élő lányukhoz költöztek. Az 1960-as évek elején lehetőséget kapott arra, hogy megrendezze Molnár Ferenc három egyfelvonásos darabját a Broadway egyik színházában.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 2016/1888. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  2. Wertheimer Lajos gyászjelentése (1943. május 19.) Népszava, 71. évfolyam, 112. szám
  3. Pelle János: Józsefváros zsidó múltja (2. rész) (2016) Valóság, 59. évfolyam, 2. szám
  4. Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 171/1884. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  5. Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 152/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  6. Népszabadság - Budapest melléklet (1998. szeptember 8.)
  7. Wertheimer Elemér visszavonul a színigazgatástól (1938. május 28.) Esti Ujság, 3. évfolyam, 120. szám
  8. Kiket zártak ki a Színészkamarából a zsidó tagrevízió során? (1944. április 2.) Függetlenség, 12. évfolyam, 75. szám
  9. Esti Hírlap (1961. május 26.) 6. évfolyam, 122. szám

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
  • Molnár Gál Péter: A pesti mulatók. Előszó egy színháztörténethez. [Bp.], Helikon Kiadó, 2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8