Wikipédia

Westside Express Service

HÉV-vonal az Oregon állambeli Washington megyében

A Westside Express Service (más néven WES Commuter Rail) helyiérdekű vasútvonal a portlandi agglomerációban, Beaverton és Wilsonville között. A vonatok főleg a 217-es út és az Interstate 5 mentén haladnak. A szolgáltatás 2009 februárjában indult a korábbi, tehervonatok számára kiépített pálya felhasználásával. A járművek tulajdonosa a TriMet, a pálya tulajdonosa és üzembentartója viszont a Portland & Western Railroad végzi. Az öt állomást magában foglaló vonalon dízel motorvonatok közlekednek.

Westside Express Service
Vezérlőkocsi a wilsonville-i járműtelepen
Vezérlőkocsi a wilsonville-i járműtelepen
Típushelyiérdekű vasút
Státuszaktív
HelyWashington megye (Oregon)
Első járat2009. február 2.[1]
Jelenlegi üzemeltetőTriMet
Átlagos utasszámnapi 1800 (2016. második negyedév)[2]
Vonal kezdeteBeaverton, Beaverton pályaudvar
Vonal végeWilsonville, Wilsonville pályaudvar
Állomások száma5
Távolság23,7 km
Utazási idő27 perc
Járatsűrűség30 perc
Nyomtáv1435 mm
Sebesség60
Pálya tulajdonosaPortland & Western Railroad[3]
Jelmagyarázat
Metropolitan Area Express
     Kék és      piros vonalak
Beaverton
Hall/Nimbus
Tigard
Tualatin folyó
Tualatin
Wilsonville
A Westside Express Service weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Westside Express Service témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A vonal elindításához[4] tizenhárom évre és 166 millió dollárra volt szükség.[5]

Történet szerkesztés

A járat útvonala két, eredetileg különálló vonalon épült ki.

A Greton–Wilsonville útvonalon az Oregon Electric Railway 1908 óta üzemeltetett vonatokat; Gretonnál a vonal északkeleti irányban, Portland felé folytatódott. Ezen szakasz forgalmát az 1930-as évek közepén megszüntették. Az 1930-as évek végén a teljes vonalon felhagytak a személyszállítással, majd dízelvontatású tehervonatokat üzemeltettek, ezek észak felé Beavertonba és Portlandbe, dél felé pedig Salembe, Albanybe és Eugene-ba jártak.

A Gretontól Beavertonig tartó szakasz a Southern Pacific Railroad partnere által épült ki; a munkák 1906-ban kezdődtek, a forgalmat pedig 1910-ben indították be.[6] Ez a szekció két korábbi pályarészt kötött össze: a cég korábbi, nyugat-keleti irányú vonalát, ami Beaverton és Hillsboro felé futott; illetve egy második, Tigard és Cook felé futó szakaszt. Ez utóbbi egy csomópont volt Lake Oswego és McMinville felé. 1914-ben a Southern Pacific Railroad az Oregon Electric Railwayjel való versenyben a Red Electric fantázianevű járat elindításához ezeket a szekciókat villamosította. 1929-ben befejezték a villanymozdonyokkal végzett személyszállítást; először visszatértek a gőzmozdonyokhoz, majd ezeket dízel motorvonatokra cserélték; végül teljesen felhagytak a vasúttal, és helyette buszokat indítottak.

Mind a Southern Pacific Railroad, mind az Oregon Electric Railroad (illetve annak jogutódja, a Burlington Northern Railroad) kisvasúttal foglalkozó cégeknek adta bérbe vonalait. A két vonalnak végül egy üzemeltetője lett, a Portland and Western Railroad; az Southern Pacific Railroad 1995 augusztusában, a Burlington Northern Railroad pedig ugyanezen év októberében adta bérbe az üzemeltetés jogát,[7] így ez volt az első eset, hogy a két vonal egy kézbe került.

Az 1996-ban kezdődő tervezést Washington megye vezette. A hivatalnokok Beaverton, Tigard, Tualatin és Sherwood városokkal, valamint közlekedési cégekkel együtt dolgoztak együtt azon, hogy lehetne a létező pályát személyvonatok számára használhatóvá tenni.[4] 2002-től a TriMet volt a tervezés vezetője.[8] A finanszírozás hiánya miatt az előkészületek leálltak, de 2004 májusában a közlekedési hatóság kedvező döntését követően a költségek felének megtérítéséről döntöttek.[9]

Építés szerkesztés

Az építkezés 2006. október 23-án kezdődött meg Wilsonville-ben, az alapkőletétel pedig két nappal később, Tigardban volt;[10] habár eddigre a projekt elindult, de még nem végeztek semmiféle munkálatokat.

A tervezés és a kivitelezés korai szakaszaiban a projektet Washington County Commuter Railnek,[11] illetve Wilsonville to Beaverton Commuter Railnek[12][13] hívták (mivel Wilsonville nagyobb része Clackamas megyében található). A TriMet névadó kampányt hirdetett, majd 2007 novemberében bejelentették, hogy a vonalat Westside Express Service-nek fogják hívni. Ez év decemberében a pálya háromnegyede készen állt; eddig az időpontig felújítottak 23 km-nyi pályát és 14 közúti átjárót, valamint építettek öt hidat, kettőt pedig helyreállítottak. A Hall/Nimbus, illetve a tigardi és tualatini megállókban egymás mellé több sínpárt fektettek, hogy a szélesebb tehervonatok biztonságosan kikerülhessék a peronokat.[14]

2008 júniusában már 90%-nál jártak a munkálatok, ekkorra a vasúti pálya teljes hosszban elkészült, ezután nem sokkal kezdődtek a járművek próbafutásai.[3] Az első, utasokat is szállító vonat 2009. január 22-én közlekedett, amikor közjogi méltóságok és újságírók próbálhatták ki azt. A nagyközönség először 30-án vehette igénybe a járatot, a hivatalos átadó pedig február másodikán volt.

Késések és problémák a Colorado Railcarral szerkesztés

A vonalat eredetileg 2008 szeptemberében nyitották volna meg, de technikai- és egyéb problémák miatt ez közel fél évet csúszott. A késéseket főképp a Colorado Railcar okozta.[15] A fél év csúszás a TriMetnek hárommillió dollárjába került,[16] valamint a kocsik leszállítása érdekében ők fizették a vállalat költségeit, például bérleti díjakat, telefon- és villanyszámlákat egészen addig, amíg a vasúti kocsik szállításra kerültek.[17]

Hosszabbítás Salem felé szerkesztés

2010-ben az állami közlekedési hatóság vasúti osztálya közzétette egy lehetséges Wilsonville–Salem szakasz megvalósíthatósági tanulmányát. A 47 kilométeres bővítéssel három új megállót (Woodburn, Keizer és Észak- vagy Dél-Salem) hoztak volna létre.[18] A várható alacsony utasszám miatt a tervet határozatlan időre elhalasztották,[19] de a jogalkotók később újra megpróbálkoztak a megvalósítással.[20] 2022-ben Wilsonville városa több, a vasutat is érintő fejlesztési tervet tett közzé.[21]

Átlagos utasszám szerkesztés

Év Heti utasszám[22]
2009 1175
2010 1200
2011 1449
2012 1639
2013 1739
2014 2008
2015 1869
2016 1779

Működés szerkesztés

A vonatok a reggeli és délutáni csúcsidőben félóránként közlekednek Wilsonville és Beaverton között;[23] az út 27 percig tart. Az első 3,5 évben a 3. díjzónában volt, viszont az utazáshoz az összes körzetre érvényes jegy volt szükséges. Ezt 2012-ben orvosolták azzal, hogy megszüntették a zónákat, így a díjak egységesek lettek. A járatok üzemeltetője a Portland & Western Railroad.[24]

Állomások szerkesztés

Megállóhelyek
 
Beaverton
 
Hall/Nimbus
 
Tigard
 
Tualatin
 
Wilsonville
Westside Express Service (Beaverton pályaudvar◄►Wilsonville)
Perc (↓) Megállóhely Perc (↑) Átszállási kapcsolatok
0 Beaverton
végállomás 		27 MAX      kék és      piros vonalak
  20, 52, 53, 54, 57, 58, 61, 76, 78, 88
7 Hall/Nimbus 22   76, 78
P+R, B+R
11 Tigard 18   12, 45, 64, 76, 78, 94, YCTA (44, 44X)
P+R, B+R
17 Tualatin 10   76, 97
P+R, B+R
27 Wilsonville
végállomás 		0   SMART, Cherriots
P+R, B+R

A 23,7 km hosszú vonalon kettő állomás és három megállóhely van; ebből kettő (Beaverton pályaudvar és Hall/Nimbus) Beavertonban, a többi pedig az azonos nevű városokban található. Az északi, beavertoni végállomás átszállási kapcsolatot nyújt a Metropolitan Area Express kék (Hillsboro–Gresham között közlekedő) és piros (a repülőtér irányába haladó) vonalaira. Az állomás továbbá 11 autóbuszvonal megállója is. A Hall/Nimbus megállóhelyen a 76-os és 78-as buszokra lehet átszállni, valamint parkolójában 50 járműnek jut hely; az északi végállomáson nincs megállási lehetőség. A megállótól gyaloglási távolságba esik a Washington Square Mall és a Nimbus Business Park.

A Tigard pályaudvar korábban is létezett, itt hat buszvonal találkozott. A belvárosban található pályaudvar 100 P+R parkolóval rendelkezik.[24] Tualatin megállóhely a település központjában, a 141-es út (Boones Ferry Road) mentén, a Tualatin és Sherwood utak kereszteződésében található. A megállót a 76-os busz érinti; parkolójában 130 jármű állhat meg, illetve egy megállónyi távolságra található egy 24 helyes létesítmény is.[25]

A déli, wilsonville-i végállomáson 400 jármű parkolhat. A város helyi közlekedést biztosító cége (South Metro Area Regional Transit) 2009 januárjában saját állomást nyitott SMART Central néven.[26] A HÉV-végállomást buszjáratok kötik össze a város többi részével.[27] A SMART és Salem-Keizer Transit (Cherriots) vállalatok a vasútvonal és a főváros, Salem között expresszjáratokat üzemeltetnek.[3] A délkeletre található Canby saját cége (Canby Area Transit) is buszokat járat városuk és a végállomás között,[28] valamint a kapacitások tervezésében Aurora, Donald, Lake Oswego és Woodburn lakosait is a várhatóan itt felszállók közé számolták.[29][30]

Járművek szerkesztés

 
Karbantartóbázis

A szerelvények három dízel motorkocsiból és egy vezérlőkocsiból állnak. A vezérlőkocsi mind vontató, mind vontatott üzemmódban használható. A motorkocsi 74, míg a vezérlő 80 ülőhellyel rendelkezik. Előbbiek ezenfelül képesek még két kerekesszék, két kerékpár és 139 álló utas szállítására is.[31] A motorkocsik számozása 1001–1003 közötti, míg a vezérlőkocsi a 2001-es pályaszámot kapta; ezek egyenként négymillió dollárba kerültek. Kétkocsis szerelvény esetén a vonat átjárható;[32] mindkét kocsiban magasított háttámlás, kék huzatú ülések kaptak helyet.[33]

 
Az 1002-es kocsi beltere

A vonatokat 60 km/h óra sebességre tervezték; maximális sebességük 97 km/h.[23] A dízelkocsik két, egyenként 600 lóerős Detroit Diesel Series 60 12.7L motorral rendelkeznek. A Colorado Railcar kocsijait a szövetségi támogatás feltételei miatt vásárolták meg; ez kimondja, hogy csak USA-beli, a vasútügyi hatóság által elismert járművek vásárolhatóak meg.[34] A személy- és tehervonatok közös pályát használnak, amelyet jelenleg jelzőrendszer biztosít, de folyamatban van egy új vonatbefolyásoló rendszer kiépítése.[35] A déli, wilsonville-i végállomás mellett van a TriMet hat főt foglalkoztató karbantartóépülete, ahol a kocsik szervizelését végzik;[31] a kocsik tárolására az átellenes oldalú tárolóudvar szolgál.[24]

Az indulás után egy hónappal a kürtök máris cserére szorultak. Az Egyesült Államok vonatkozó szabályzata előírja, hogy közúti átjáróhoz közeledve a nagyvasúti szerelvények kürtjei legalább 15 másodpercen keresztül 96 decibellel (100 láb, azaz 30,48 méter távolságból mérve) kell, hogy szóljanak. Ez a WES esetében azt jelenti, hogy hetente több, mint ezer alkalommal szólalnak meg a kürtök, először 5:30-kor. Lakossági panaszok következtében a tulajdonos a 150 dB-es Nathan kürtöket 75 dB-es Leslie-re cserélte, ami ötezer dolláros költséggel járt. A vonal mentén élők továbbra sem voltak elégedettek, így a TriMet 80 decibeles, a MAX villamosokon is használt kürtöket telepített volna, amelyet 60 decibeles csengő kísérne.[36] Ezt a tervet a hatóság biztonsági okokra hivatkozva nem támogatta.[37]

A Colorado Railcar Aero vonatok gyakori meghibásodása miatt egyre többször kellett pótlóbuszokat üzembe helyezni. A helyzet orvoslására 2009-ben a TriMet az Alaska Railroadtól két Budd szerelvényt vásárolt, amelyet a flotta kiesése esetén indítanának el. Az 1952–53-ban gyártott, majd 2008-ban félreállított kocsikat a cég felújította, és 2011. január 24-én üzembe állította.[38][39]

2014-ben a Sonoma–Marin Area Rail Transit és a Nippon Sharyo közötti megállapodás[40] részeként fontolóra vették egy kétkocsis motorvonat megvásárlását, de nem tudtak megegyezni az árról. A US Railcar (a Colorado Railcar jogutódja) darabonként ötmillió dollárért eladásra kínált két kocsit,[41] de végül a TriMet a vermonti Allearth Railtől másfélmillió dollárért vásárolt járműveket.[42] A kocsikat a Dallas Area Rapid Transit 2016-ban árverésre bocsátotta, ahol a TriMet is licitált, de a járműveket az Allearth Rail vásárolta meg, amely egy év múlva továbbértékesítette őket.[43] A kocsik 2017-ben érkeztek meg a járműtelepre.[42] Honosítást követően 2018 őszén álltak volna forgalomba, de ezt először 2021-ig,[44] majd határozatlan időre elhalasztották.

Pályaszám Típus Gyártás éve Üzembe helyezés éve Megjegyzések Kép
1001–1003 Colorado Railcar Aero[39] 2008 2009 Dízel motorkocsik  
2001 Vezérlőkocsi
1702 Budd RDC-3[39] 1953 2011 korábban: Alaska Railroad 702-es kocsi
eredetileg: New York, New Haven and Hartford Railroad 129-es kocsi 		 
1711 Budd RDC-2[39] 1952 korábban: Alaska Railroad 711-es kocsi
eredetileg: New York, New Haven and Hartford Railroad 121-es kocsi
2007 Budd RDC-1[42] 1957 – korábban: Trinity Railway Exress 2007-es kocsi
eredetileg: Via Rail 		 
2011 korábban: Trinity Railway Exress 2011-es kocsi
eredetileg: Via Rail

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Leah Weismann: 'WES' first day — 'I plan on using it every day (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. február 4. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  2. ↑ Transit Ridership Record (angol nyelven). American Public Transportation Association. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  3. ↑ a b c WES rail car debuts in Wilsonville (angol nyelven). Pamplin Media Group. [2008. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  4. ↑ a b Don Hamilton: Cities take another look at passenger trains. (angolul) The Oregonian, (1996. július 18.)
  5. ↑ Justin Carinci: State studying WES possibilities (angol nyelven). DJC Oregon, 2009. július 7. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  6. ↑ Ed Austin, Tom Dill: The Southern Pacific in Oregon. (angolul) Edmonds (Washington): Pacific Fast Mail. ISBN 978-0915713141 Hozzáférés: 2017. június 11.  
  7. ↑ Brian McCamish: Portland & Western Railroad (angol nyelven). Brian McCamish, 2005. december 7. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  8. ↑ Laura Gunderson: TriMet takes over lead on commuter rail. (angolul) The Oregonian, (2002. szeptember 26.) B2–B3. o.
  9. ↑ Wilsonville–Beaverton commuter train OK'd. (angolul) The Oregonian, (2004. május 11.) C1. o.
  10. ↑ TriMet Breaks Ground for Commuter Rail Line (angol nyelven). American Public Transportation Association, 2006. november 6. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  11. ↑ Washington County Commuter Rail Project (angol nyelven). City of Beaverton. [2007. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  12. ↑ Gordon H. Smith: Smith Announces FTA Approval of Wilsonville to Beaverton Commuter Rail (angol nyelven). United States Senate, 2004. május 10. [2004. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  13. ↑ John Rosenberger: Wilsonville to Beaverton Commuter Rail (angol nyelven). Washington County. [2002. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  14. ↑ Name the Train (angol nyelven). City of Tigard, 2007. november 21. [2008. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  15. ↑ Les Zaitz: Company behind TriMet WES railcars fails (angol nyelven). The Oregonian, 2008. december 30. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  16. ↑ Tyler Graf: TriMet’s WES is delayed (angol nyelven). DJC Oregon, 2008. október 9. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  17. ↑ Les Zaitz: Westside Express deal cost TriMet millions (angol nyelven). The Oregonian, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  18. ↑ Wilsonville to Salem Commuter Rail Assessment (angol nyelven). Parsons Brinckerhoff Team, 2010. április. [2022. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  19. ↑ Peter Wong: Three of four top priorities identified by TriMet GM affect Washington County (angol nyelven). Portland Tribune, 2017. február 23. [2017. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  20. ↑ Kevin L. Harder: Lawmakers (again) consider sending WES on a longer ride (angol nyelven). Portland Tribune, 2015. január 31. [2018. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  21. ↑ Kaelyn Cassidy: Wilsonville backs four legislative concepts ahead of 2023 legislative session (angol nyelven). Wilsonville Spokesman, 2022. október 5. [2022. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  22. ↑ TriMet Service and Ridership Information (angol nyelven). TriMet, 2016. szeptember 26. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  23. ↑ a b Partnership brings Oregon's first commuter rail line closer to reality (angol nyelven). TriMet, 2008. október. [2009. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  24. ↑ a b c Rail Maintenance Facilities (angol nyelven). TriMet, 2016. július. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  25. ↑ Park & Ride Locations (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  26. ↑ About SMART (angol nyelven). South Metro Area Regional Transit. [2017. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  27. ↑ P811 Replacing P&W Tracks. (angolul) The Trainmaster, (2007. január) 4. o. Hozzáférés: 2017. június 12.
  28. ↑ WES Route Map & Stations (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  29. ↑ Dana Tims: Shaping Wilsonville’s center. (angolul) The Oregonian, (2001. június 28.)
  30. ↑ Dana Tims: Commute rail line closer. (angolul) The Oregonian, (2001. augusztus 2.)
  31. ↑ a b John Foyston: It's training day for TriMet. (angolul) The Oregonian, (2008. augusztus 21.) Metro West Neighbors., 10. o.
  32. ↑ TriMet’s Rail Vehicle Fleet (angol nyelven). TriMet, 2010. március. [2012. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  33. ↑ John Foyston: Thumbs-up on new railcars. (angolul) The Oregonian, (2008. június 20.)
  34. ↑ Nick Christensen: Train problems delays launch of Westside Express (angol nyelven). The Oregonian, 2003. október 3. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  35. ↑ Mary Fetsch: TriMet adopts budget that expands service, improves system reliability and adds 77 new buses (angol nyelven). TriMet, 2015. május 27. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  36. ↑ Stover E Harger III: TriMet takes another run at turning down the WES horn (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. július 8. [2017. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  37. ↑ Brad Schmidt: Feds cite safety as they deny quieter horns for WES (angol nyelven). The Oregonian, 2010. április 7. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  38. ↑ Oregon commuters get first ride on historic RDCs (angol nyelven). Trains, 2011. január 24. [2017. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  39. ↑ a b c d Alexander Craghead: Time Travel in Oregon? TriMet Turns to the Veterane Budd RDC (angol nyelven). Railfan & Railroad Magazine, 2011. március. [2017. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  40. ↑ [https://web.archive.org/web/20161001200442/http://trimet.org/pdfs/meetings/board/2014-4-9/wes-dmu-presentation-4-9-14.pdf WES Ridership and Fleet Requirements] (angol nyelven). TriMet, 2014. április 9. [2016. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  41. ↑ Elliot Njus: TriMet wants to buy used trains from Dallas to bolster WES service (angol nyelven). The Oregonian, 2016. május 23. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  42. ↑ a b c Worldwide Review. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2017. október) 394. o. ISSN 1460-8324
  43. ↑ Memo (angol nyelven). TriMet, 2017. március 26. [2020. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  44. ↑ Making History (angol nyelven). TriMet, 2019. (Hozzáférés: 2023. május 4.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a WES Commuter Rail című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Westside_Express_Service&oldid=27004806”