Wikipédia

TriMet

közlekedésszervező a portlandi agglomerációban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 5.

A TriMet (teljes nevén Tri-County Metropolitan Transportation District of Oregon) az Oregon állambeli Portland agglomerációjának tömegközlekedését látja el. A vállalatot 1969-ben hozta létre az állami törvényhozás öt korábbi buszos cég összeolvasztásával; ezek Multnomah, Washington és Clackamas megyékben működtek.

TriMet
Adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
HelyszínPortlandi agglomeráció
Típusautóbusz
tram-train
helyiérdekű vasút
HálózatMetropolitan Area Express
Westside Express Service
Átadás1969. december 1.[3]
Vonal hosszaMAX: 97 km
WES: 23,7
Vonalak számaBusz: 81[1]
Tram-train: 5
HÉV: 1
Állomások/megállók számaMAX: 97
WES: 5
Járművek számaBusz: 713
Tram-train: 145
HÉV: 6[2]
Áramellátásegyenáram
Napi forgalom312 000 (2016 Q4)[4]
Éves forgalom312 000
Üzemeltető
Dolgozók száma2500
TriMet (Egyesült Államok)
TriMet
TriMet
Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 45° 30′, ny. h. 122° 39′45.500000°N 122.650000°WKoordináták: é. sz. 45° 30′, ny. h. 122° 39′45.500000°N 122.650000°W
A TriMet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz TriMet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

1986-ban indult a Metropolitan Area Express tram-train, amely mára 5 vonalon, 96,1 kilométer hosszan szállít utasokat. 2009-ben indult a Westside Express Service helyiérdekű vasútvonal, valamint a Portland Streetcar karbantartását, illetve részleges üzemeltetését is a TriMet végzi.

A vasút mellett a cégnek 81 buszvonala is van, összesen pedig 713, ezeken a vonalakon bevethető járművel rendelkezik; emellett a LIFT mozgáskorlátozottakat szállító szolgáltatást speciális kisbuszokkal működtetik. A 2013-as üzleti évben a napi átlagos utasszám 316 700 fő volt, a buszok pedig 5:00 és 2:00 között közlekedtek. A 2014-es üzleti évben a vállalat 489 millió dolláros költségvetésből gazdálkodhat, amelynek több mint fele a környező cégek által fizetett munkáltatói adóból folyik be.[5] A TriMetet egy hét főből álló bizottság felügyeli, amelynek tagjait Oregon állam kormányzója jelöli ki. A cégnek 2014-ben körülbelül 2500 alkalmazottja volt.[6]

Történet

szerkesztés
A Portland Transit Mall kijelzői
 
1977 és 1988 között üzemelő monokróm monitor
 
Új, színes kijelző

A TriMet Oregon állam fennhatósága alá tartozik; a céget felruházták rendőri- és adóügyi jogkörökkel, valamint részvényeket is bocsáthat ki. A vállalatot egy hét főből álló bizottság felügyeli, aminek tagjait Oregon kormányzója jelöli ki.[7] Szolgáltatási területe 1380 km², ebbe Multnomah, Washington és Clackamas megyék tartoznak. A terület kelet–nyugati irányban Troutdale-től Forest Grove-ig, észak–déli irányban pedig a Sauvie-szigettől Oregon Cityig és Estecadaig.

2002-ig a vállalatot Tri-Metnek hívták, de az arculatváltáskor a kötőjelet törölték a névből, illetve új színösszeállítást kaptak a járművek, valamint a weboldal és a telefonos ügyfélszolgálat menürendszere is megújult.[8]

A TriMetet 1969-ben, a Rose City Transit Companyvel, a belvárosi buszok akkori üzemeltetőjével folyó vita következtében hozta létre a portlandi önkormányzat. Az ugyanezen évi állami rendelet keretében a magáncég összes járműve december 1-jével a TriMethez került.[9] A külvárosok közlekedését négy, a Blue Bus lines csoportot alkotó vállalat (Portland Stages, Tualatin Valley Buses, Intercity Buses és Estacada-Molalla Stages) látta el, ezek 88 busza[10] 1970. szeptember 6-án került át a közszolgáltatóhoz,[11] de ezek rossz állapota miatt rövidesen újakat kellett beszerezni.[12]

2017 júliusában a szervezetnek 81 vonalon 713 autóbusza, 5 vonalon 145 tram-trainje, hat HÉV-kocsija és 268 mozgáskorlátozottak szállítására is alkalmas kisbusza van.[2] A MAX vonalai és 12 autóbuszjárat a „Frequent Service” kategóriába esik, ezek 15 percenként vagy gyakrabban közlekednek (kora reggel és késő este ritkábban).[13]

 
Az első színterv

A TriMet járatairól az alábbi hálózatokra lehet átszállni:[14]

Ezeken kívül több más szolgáltatáshoz is kapcsolatot nyújtanak, ezek a következők: a Bankst, Gastont, King City-t és North Plainst kiszolgáló Ride Connection, a Swan Island Transportation Management Association, a Tualatin Transportation Management Association, a Portland Aerial Tram, valamint az Intelhez, Nike-hoz és az egészségtudományi egyetemhez induló járatok.

A hosszútávú tervezés az agglomerációs vezetés feladata, akiknek megvan a joguk, hogy átvegyék az üzemeltetést is, de erre eddig nem került sor, mert a témában készült tanulmányok szerint ez túl problémás lenne.[15]

Fontosabb események

szerkesztés
  • 1969: a csődközelben lévő, naponta 65 000 utast szállító Rose City Transit Company 175 busza a Tri-Methez kerül
  • 1970: a vállalat bekebelezi a Blue Bus lines csoport 4 cégét; ezek Portland külvárosában és a környező településeken nyújtottak szolgáltatást, így további 88 busszal gazdagodik a flotta[12]
  • 1973: a csak nevekkel azonosított vonalakon bevezetik a viszonylatszámozást[16][17]
  • 1974: megjelennek az első esőbeállók
  • 1975: Portland belvárosában kijelölik a Fareless Square-t, ahol ingyen lehetett utazni, így kívánták az autóforgalmat visszaszorítani; a zónán kívüli utazás 35 centbe került; a zónát négy évig szüneteltették,[18] majd a négy évvel későbbi visszaállítástól} egészen 2012-ig működött
  • 1977 – 1978: a 22 sarok méretű Portland Transit Mall megnyitása az ötödik és hatodik sugárutak között;[19][20] ennek területére csak buszok hajthattak be, illetve egyszerűbbé tették az átszállásokat
  • 1978: 3,5 év után a fixáras helyett megjelennek a zóna alapú jegyek; a környéket három övezetre osztották[21]
  • 1981: telefonon keresztül egy napra előre lekérdezhető a menetrend
  • 1982: az első csuklós buszok (Crown-Ikarus 286) megjelenése;[22] később a buszok alacsony rendelkezésre állása miatt a Tri-Met beperelte a gyártót,[23][24] 1987-ben egyeztek meg; az utolsó példányt 1999-ben vonták ki a forgalomból, és a vállalat azóta nem vásárolt újabb csuklós járműveket
  • 1982 szeptember: ekkor vezetik be az előre érvényesített jegyeket,[25] de a nagyarányú bliccelés és az érvényesítő készülékek sorozatos meghibásodásai miatt 1984 júniusában visszaállítják a korábbi rendszert[26]
  • 1986: forráshiány miatt megszüntetnek hét nappali járatot,[27] valamint felszámolják az éjszakai hálózatot, így Portland a második legnagyobb USA-beli város éjszakai közlekedés nélkül[28]
  • 1986: elindul a Metropolitan Area Express, a térség első személyszállító vasútvonala az 1950-es évek óta
  • 1989: az American Public Transit Association a Tri-Met-et az Egyesült Államok legjobb nagy tömegközlekedési cégévé választja[29]
  • 1992: egy év próbaidőre néhány busz elejére kerékpártartókat szerelnek[30]
  • 1995: elindul a Tri-Met honlapja, ahonnan az üzemeltető Teleport szolgáltatón keresztül a Lynx böngészővel lekérdezhető volt a menetrend
  • 1996: a buszokat GPS-nyomkövetővel látják el[31]
  • 1997: megjelennek az első alacsony padlós járművek[32][33]
  • 1998: a Westside MAX (a mai kék vonal Portland és Hillboro közti szakasza) felavatása; egyben 15 perces vagy gyakoribb egységes követés bevezetése néhány autóbuszvonalon
  • 1999: a később Transit Trackernek keresztelt, műholdas járatkövetést lehetővé tevő monitorok telepítése Portland belvárosában és északi részén
  • 2001: a Fareless Square-t kiterjesztik északkeleti irányba, a Lloyd Center és az Acélhíd közti részre; szeptember 10-én indul a PPP-konstrukcióban, a Bechtel Corporation támogatásával megvalósult Airport MAX (a mai piros vonal), a kék vonal ekkortól viseli a kék színt; a Bechtel a támogatásért cserébe 486 ezer négyzetméternyi építési területhez jutott hozzá a repülőtér bejáratától nem messze
  • 2002: arculatváltást követően a vállalat nevéből eltűnik a kötőjel, a járművek színterve pedig kék-sárga-fehér kombinációra módosul; a cég a telefonos ügyfélszolgálat menürendszerét is fejleszti[8]
  • 2004: az Interstate Avenue mentén elindul az Interstate MAX (a mai sárga vonal); a szolgáltató flottája ekkor 638 autóbuszból, 208 mozgáskorlátozottakat is szállítani képes kisbuszból és 105 tram-trainből áll; a napi utasszám 300 000 fő
  • 2005: biodízel-üzem a kisbuszokon, 95% gázolaj és 5% biodízel keverékéből készült üzemanyaggal; 2006 végétől minden busznál használják[34]
  • 2007: a MAX zöld vonalának építésével két évre lezárják az ekkor 29 éves Portland Transit Mallt;[35] a felújítás alatt a buszok a környező utcákban álltak meg
  • 2009: elindul a Westside Express Service Beaverton és Wilsonville között[2]
  • 2009 május: a Portland Transit Mall újraindítása, valamint a zöld vonal tesztüzeme augusztus 30-ig[36]
  • 2009 augusztus–szeptember: augusztus 12-én bejelentették,[37] hogy a világválság miatt 2010 elejétől a buszokat kivonják a díjmentes zóna hatálya alól[38]
  • 2009. augusztus 30.: a sárga vonal elérte a Portland Transit Mallt;[39] szeptember 12-ével indul a zöld vonal a Clackamas Town Center felé,[40] ezzel ez a TriMet első, Clackamas megyét is kiszolgáló tram-train vonala[41]
  • 2012: 55 új Gillig busz megvásárlása az 1990 óta üzemben lévő járművek kiváltására; az utolsó négy hibridbusz fogyasztása a várakozások szerint 20–50%-kal hatékonyabb,[42] és 95%-kal kevesebb káros anyagot bocsát ki, mint a 2002 óta üzemben lévő járművek[43]
  • 2012: az időközben Free Rail Zone-ra átnevezett Fareless Square megszüntetése, egyben a díjzónák felszámolása[44]
  • 2013: 70 új Gillig busz érkezik
  • 2014: újabb 90 Gillig dízeljármű érkezik
  • 2015: a MAX narancssárga vonalának és a csak a tömegközlekedés által használható Tilikum Crossing átadása[45]
  • 2016: 77 új Gillig busz vásárlása

A jövő

szerkesztés
Ez a szócikk vagy szakasz tervezett vagy jövőbeni eseménnyel kapcsolatos információkat tartalmaz. Az adatok lehetnek spekulatív természetűek, a tartalom pedig – az esemény közeledtével, illetve további információk beérkeztével – jelentősen változhat. Legutóbbi módosítás: 2024. október 5.

A Division Transit Project (korábban Powell–Division Transit and Development Project) keretében bus rapid transit vonalat terveznek a délnyugati Division utca mentén Portland belvárosa és Gresham között. A 23 km hosszú[46] járat a MAX kék vonala mentén futna, és kiváltaná a 4-es (Division/Fessenden) buszt. Ez lenne a TriMet első BRT-je; ha megvalósítják, legkorábban 2021-re készülhet el.

Az első tervek szerint a buszok a Tilikum Crossingon, a Powell sugárúton és a Division utcán át érnék el a Gresham Transit Centert, onnan pedig a Mt. Hood Közösségi Főiskolához hajtanának.[47] A Powell sugárút és a Division utca közötti szakaszt az 50., 52. vagy 82. sugárúton tennék meg. Kis idő múlva ezt a vonalvezetési tervet elvetették, mivel a Portland és Gresham közötti utazási időt jelentősen növelné,[48] így kihagynák a Powell sugárutat. Ehelyett a járatok végig a Division utcán haladnának, a 82. és 8. sugárutak között pedig jelzőlámpákkal létesítenék őket előnyben.[49] A vonalon 18 méteres csuklós járművek fognak közlekednének.[50]

A Gresham–Mt. Hood Közösségi Főiskola közötti útvonalon eredetileg a 4-es buszt akarták meghosszabbítani, de ezzel a módszerrel nem biztos a szövetségi források elnyerése.[51]

Működés

szerkesztés

Vasútvonalak

szerkesztés

A TriMet üzemelteti a Metropolitan Area Express könnyűvasutat és a Portland and Western Railroad pályáján közlekedő Westside Express Service HÉV-et. A jegyárak a vállalat összes járatán megegyeznek; az utazás az automatákból előre megváltható és érvényesített jegyekkel, bérletekkel, vagy ingyenes utazási jogosultságot igazoló dokumentummal lehetséges. Az ellenőrök szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartanak; a járatokon történt incidensek miatt többen is megnövelt biztonságot[52] és gyakoribb jegyellenőrzést szeretnének.

A buszok járatkövetését műholdas követéssel, a tram-trainekét pedig a pályába épített érzékelőkkel oldják meg.[53] A Google Mapsszel való együttműködés során a megállókba Bluetooth-adókat helyeznek, amik a közelben tartózkodók eszközeire utazási információkat küldhetnek.[54]

A MAX járműveinek azonosítójele TMTC.

A TriMet vasúti kontingensébe az alábbi járatok tartoznak:

Vasút-villamos
 Bővebben: Metropolitan Area Express
Helyiérdekű vasút

1991 és 2014 között[60] járt a Portland Vintage Trolley, ami a MAX hálózatát használta.[61] 2011-től évente csak hét nap futott, 2014-ben pedig végleg leállították.[62]

Ugyan a Portland Streetcar tulajdonosa az önkormányzat, de az üzemeltetést és karbantartást a TriMet végzi, valamint a források egy részét is biztosítja.[63]

Buszvonalak

szerkesztés

2017 februárjában a vállalat 81 buszvonalat üzemeltet, ezeket viszonylatszámmal és névvel azonosítják. A számokat 1 és 99 között osztják ki, de három járat is 3 számjegyet kapott.[1] 1969 és 1973 augusztusa között a vonalaknak csak nevük volt, ezt a gyakorlatot az akkori Tri-Met a Rose City Transittól és a Blue Bus linestól örökölte.[16][17]

Tizenkét járat a „Frequent Service” kategóriába esik, ezek egységesen negyedóránként vagy gyakrabban közlekednek. Az utazások 58%-a ezeken a vonalakon történik.[13] Az olyan megállókban, ahol ezek megállnak, zöld, félkör alakú táblát szereltek fel.

A vállalat 17 buszpályaudvart üzemeltet.

1992-ben nyolc vonalon egyéves próbaidővel bevezették a kerékpárszállítást, ehhez a buszok elejére egyenként két bicikli rögzítésére képes tartót szereltek.[30] A teszt sikeresnek bizonyult, így három éven belül minden járművet ellátták ilyen eszközzel.[64]

Kiszolgált helységek

szerkesztés

Az átszállási kapcsolatok biztosítása érdekében a WES és néhány buszjárat érinti a működési területen kívül eső Wilsonville-t.

Boring településen a TriMet 2013. január 1-je óta nem szolgáltat.[65]

Városok

szerkesztés

Önkormányzat nélküli települések

szerkesztés

Díjszabás

szerkesztés

A hálózaton időalapú jegyeket használnak, amelyekből elérhető teljes árú, fiatal, nyugdíjas vagy fogyatékkal élő személyek által vásárolható is; a vonaljegyek 2,5 órán át érvényesek, ez alatt bármennyiszer át lehet velük szállni. A bérletek az érvényesség napjának végéig érvényesek.

A jegyeket elfogadják a Portland Streetcar villamosain is, mivel a járatokat nagyobbrészt a TriMet üzemelteti.[63]

Jegyvásárlás mobilon is lehetséges a GlobeSherpa TriMet Tickets nevű applikációjának segítségével;[66] a vállalkozás minden megvásárolt termék után jutalékot számol fel.[67]

2017 júliusában mutatták be a Hop Fastpass e-ticket rendszert,[68] amelyet Portland városa, a TriMet és a C-Tran közösen fejlesztettek. A beruházás költségeit 2015-ben 30 millió dollárra becsülték.[69] Az új rendszer érintésmentes kártyát használ, amelyet a peronokon lehet érvényesíteni. Később a saját digitális pénztárcával való összekapcsolás után az NFC-képes eszközökkel is lehetségessé válik a fizetés.[70] A név utal a nyúlra, mint a gyorsaság jelképére, valamint a komlóra, a helyi sör egyik alapanyagára.

Járművek

szerkesztés

Autóbusz

szerkesztés
 
A 2002 előtti (jobbra) és utáni (balra) színterv
 
2009-ben gyártott New Flyer D40LFR
 
2012-ben gyártott Gillig Low Floor BRT

2017 júliusában a vállalat 713 darab 9 vagy 12 méteres busszal rendelkezik, ezeken kívül pedig tulajdonukban van még 253 kisbusz és 15 furgon is, amelyeket mozgáskorlátozottak szállítására használnak.[2]

2017 márciusára már csak alacsony padlós, légkondicionált járművek közlekednek;[43] az erre vonatkozó stratégiát 1997-ben dolgozták ki. A végső dátumot 2013-ban tűzték ki,[71][72] amikor a magas padlós buszok többsége már 18-20 év körüli volt. Az utolsó, légkondicionáló nélküli buszt 2015 decemberében,[73] a magas padlós járművek utolsó darabjait (12 méteres, 1997-ben épült Gillig 2100 buszok) pedig 2016 júniusában vonták ki a forgalomból, de a nyári időszakban, illetve a MAX vonalán történő, augusztus 21. és szeptember 3. közötti felújításnál még használták őket.[74]

A cég jelenleg nem üzemeltet csuklós járműveket, de a BRT-projekt megvalósulásával a vonalon ilyenek járnának.[75]

Ugyan az autóbuszok döntő többsége tisztán dízelüzemű, a társaság hibridbuszokkal is kísérletezik. Az első két hibridet 2002-ben vásárolták,[76][77] de 2008-ban elmondták, hogy ezek üzemeltetése másfélszeres költséggel jár, ami nem térült meg, így ezt a két járművet 2012-ben leállították, és nem is tervezték újabbak beszerzését.[78] Amikor a technológia fejlődött, mégis úgy döntöttek, hogy újabb próbát tesznek, így még ugyanabban az évben négy hibridet vettek, amiket 2013 januárjában vetettek be először a 72-es vonalon,[43][42] amely az egyik leghosszabb, észak–déli irányban közlekedő járat. 2015-ben újabb négy hasonló jármű érkezett, amelyeket elektronikusan is fejlesztettek.[79]

2006. október 30-a óta minden autóbusz és kisbusz B5 biodízellel (95% gázolaj, 5% bioüzemanyag) működik.[34] A járműpark negyedénél B10 keveréket is tesztelnek, amely bevezetését annak magas költségei miatt elhalasztották.[80]

2008-ban a világválság miatti adóbevétel-csökkenések következtében új járművek beszerzését négy évvel elhalasztották.[81] 2012-ben nagy erőkkel álltak neki a buszcseréknek,[82] mivel ekkora a járműpark egy részének életkora elérte a 20 évet, ez pedig kihatott a rendelkezésre állásra és az üzemeltetési költségekre is. Ez év őszén állt üzembe 55 darab ,12 méteres Gillig busz,[83] amelyeket 2013-ban újabb 70,[84] 2014 nyarán 60,[85] októberben pedig további 30 követett.[86] 2015-ben húsz év után újra 9 méteres járműveket vásároltak, az egyébként hosszabb társaikkal megegyező Gillig járműveket a szűkebb kanyarokkal és meredekebb emelkedőkkel rendelkező járatokon fogják használni.[87]

2016 közepére 326 darab négy évnél fiatalabb autóbusszal számoltak, ami megfelel az általánosan elfogadott nyolc éves életciklusnak.

A TriMet három garázzsal rendelkezik: a keleti Powell, a nyugati Merlo és a Délkelet-Portland belső részén fekvő Center Street.

Számcsoport Típus Gyártás éve Eredeti darabszám Hossz (m)
2201–2318 New Flyer D40LF 1998–1999 118 12
2501–2560 2000–2001 60
2601–2655 2002 55
2701–2725 2003 25
2801–2839 2005 39
2901–2940 New Flyer D40LFR 2008–2009 40
3001–3050 Gillig Low Floor BRT 2012 50
3052–3055 Gillig Low Floor BRT Hybrid 4
3101–3170 Gillig Low Floor BRT 2013 70
3201–3260 2014 60
3301–3330 30 9
3401–3422 2015 22 12
3056–3059 Gillig Low Floor BRT Hybrid 4
3261–3268 Gillig Low Floor BRT 8
3501–3577[88] 77
3601–3650 2016 50

Tram-train

szerkesztés

A könnyűvasúti flotta öt típusból és 145 járműből áll.[89] A Type 2 és Type 3 kocsik lényegében megegyeznek egymással. A Type 5 kocsik 2015 áprilisában álltak forgalomba.[90] A vállalat 2019 júliusában 26 darab Siemens S700 típusú járművet rendelt,[91] amelyek a tervek szerint 2021 közepe és 2022 ősze között állnak forgalomba.[92]

Jelölés Pályaszám-csoport Típus Üzembe helyezés éve Ülőhelyek száma/
teljes kapacitás 		Darabszám Kép
Type 1 101–126 Bombardier 1986 76/166 26  
Type 2 201–252 Siemens SD660 1997 64/166 52  
Type 3 301–327 Siemens SD660 2003 64/166 27  
Type 4[93] 401–422 Siemens S70 2009 68/172 22  
Type 5 521–538 Siemens S70 2015 72/186 18  

Helyiérdekű vasút

szerkesztés
 
WES-vezérlőkocsi

A HÉV-en a Colorado Railcar Aero típusú kocsikból kiállított szerelvények közlekednek, ezek meghibásodása esetére pedig két tartalékjármű (Budd Rail Diesel Car) áll rendelkezésre.

Kritikák

szerkesztés

Járművezetők túlóráztatása

szerkesztés

A The Oregonian újság 2013-as oknyomozása során fény derült arra, hogy néhány vezető egyhuzamban 22 órát dolgozott, valamint 22-szer jelentettek olyan esetet, amikor a sofőrök elaludtak a volán mögött.[94][95][96] A TriMet válaszul a napi munkaórák maximális számát illetően belső szabályzatot dolgozott ki.[97]

Jegyautomaták gyakori meghibásodása

szerkesztés
 
Üzemen kívüli jegyautomata Beaverton pályaudvar HÉV-állomáson

Portlandi hírforrások megfigyelése alapján a MAX vonalán elhelyezett automaták rendelkezésre állása kiemelkedően alacsony. Miután többen is arra panaszkodtak, hogy megbüntették őket, miután jegyvásárlási lehetőség hiányában blicceltek, a TriMet azt tanácsolta, hogy ebben az esetben az utasok a következő megállóban szálljanak le, és váltsanak ott jegyet. Mivel ez a válasz mind az utasok, mind a személyzet számára elfogadhatatlan volt, így a vállalat a gépek cseréjébe kezdett, melynek köszönhetően állításuk szerint felére csökkentek az ezekkel kapcsolatos panaszok.

Bérek befagyasztása

szerkesztés

Az állami munkaügyi hivatal 2013. január 3-i döntése alapján a TriMet megsértette a munkavállalók jogát azáltal, hogy nem tárgyalt a szakszervezettel (Amalgamated Transit Union 757). 2010-ben a csoport panaszt tett a rossz munkakörülményekkel kapcsolatban, mire válaszul a szakszervezettel való szerződés lejártakor a TriMet befagyasztotta a béreket, valamint megváltoztatta a dolgozók biztosítását, és arra kötelezte őket, hogy ennek költségét prémiumukból fizessék.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a TriMet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  1. ↑ a b Bus Service (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  2. ↑ a b c d At-A-Glance (angol nyelven). TriMet, 2017. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  3. ↑ The TriMet Story (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  4. ↑ Public Transportation Ridership Report (angol nyelven). American Public Transportation Association, 2017. március 3. [2017. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  5. ↑ At-A-Glance (angol nyelven). TriMet, 2014. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  6. ↑ Amelia Templeton: New TriMet Budget Promises Improved Service, Cuts To Employee Health Benefits (angol nyelven). Oregon Public Broadcasting, 2014. március 12. [2017. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  7. ↑ Board of Directors (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  8. ↑ a b A Brand in Motion (angol nyelven). Portland Afoot, 2008. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  9. ↑ Tri-Met Takes Bus Control; Strike Averted. (angolul) The Oregonian, (1969. december 1.) 1. o.
  10. ↑ Tri-Met To Get Blue Buses Sunday; New Suburban Runs To Start Tuesday. (angolul) The Oregonian, (1970. szeptember 5.) 15. o.
  11. ↑ Stan Federman: Tri-Met Action Averts Strike Of Bus Drivers; Agency To Assume Operation Of Four Suburban Blue Lines. (angolul) The Oregonian, (1970. szeptember 2.) 1. o.
  12. ↑ a b Tri-Met Takes Over Operation Of Blue Buses, Finds Rolling Stock In Bad Condition. (angolul) The Oregonian, (1970. szeptember 19.) 9. o.
  13. ↑ a b Frequent Service Lines (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  14. ↑ Other Local Transit Services (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  15. ↑ Stan Federman: Pathway to altar for Tri-Met, Metro filled with financial, legal potholes. (angolul) The Oregonian, (1988. január 18.)
  16. ↑ a b Tri-Met directors discontinue little-used experimental route. (angolul) The Oregonian, (1973. augusztus 7.) 15. o.
  17. ↑ a b Take a number .... It's a winner. (angolul) TheOregonian, (1973. augusztus 28.) 6. o.
  18. ↑ Richard Colby: Tri-Met eliminates fare zones, offers free rides downtown. (angolul) The Sunday Oregonian, (1975. január 12.) A38. o.
  19. ↑ Mall makes it. (angolul) The Oregonian, (1977. december 12.) A7. o.
  20. ↑ Mall enters future - and it works! (angolul) The Sunday Oregonian, (1978. március 19.) M11. o.
  21. ↑ Dan Hortsch: Tri-Met riders will start paying higher fares on Sept. 3. (angolul) The Sunday Oregonian, (1978. augusztus 27.) B7. o.
  22. ↑ Stan Federman: Introduction of articulated buses kicks off Tri-Met expansion. (angolul) The Oregonian, (1982. január 24.) B1. o.
  23. ↑ Stan Federman: No wonder the sour look: Tri-Met bendable buses 'lemons'. (angolul) The Sunday Oregonian, (1984. március 4.) 1. o.
  24. ↑ Stan Federman: Tri-Met sues over articulated bus defects. (angolul) The Oregonian, (1985. november 5.)
  25. ↑ Stan Federman: All eyes will be on Tri-Met's new self-service plan. (angolul) The Sunday Oregonian, (1982. augusztus 29.) C1. o.
  26. ↑ Stan Federman: Inspectors bid goodbye to Tri-Met test. (angolul) The Oregonian, (1984. június 16.) C5. o.
  27. ↑ Stan Federman: Tri-Met plans to lay off 81, cut bus lines. (angolul) The Oregonian, (1986. május 23.) A1. o.
  28. ↑ Alan R. Hayakawa: Tri-Met approves $71.9 million budget. (angolul) The Oregonian, (1986. július 1.) B1. o.
  29. ↑ Transit professionals single out Tri-Met. (angolul) The Oregonian, (1989. szeptember 27.)
  30. ↑ a b D. Jee Walker: Tri-Met to kick off one-year trial of bike project. (angolul) The Oregonian, (1992. június 18.) C6. o.
  31. ↑ Gordon Oliver: Tri-Met adopts global technology to track bus fleet. (angolul) The Oregonian, (1996. augusztus 18.) D1. o.
  32. ↑ Mark O'Keefe: New MAX cars smooth the way for wheelchairs. (angolul) The Oregonian, (1997. szeptember 1.) B12. o.
  33. ↑ Easy-access buses hit the streets in Portland. (angolul) The Oregonian, (1997. december 15.)
  34. ↑ a b TriMet becomes state's #1 biodiesel fuel user (angol nyelven). TriMet, 2006. október 30. [2011. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  35. ↑ Jim Redden: Bye-bye, bus mall as we know it (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2007. január 11. [2015. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  36. ↑ Jim Redden: [portlandtribune.com/component/content/article?id=49851 TriMet: Mall can be safe, orderly] (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. május 20. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  37. ↑ Dylan Rivera: TriMet adopts cuts, warns of more later. (angolul) The Oregonian, (2009. május 28.) B1. o.
  38. ↑ Dylan Rivera: The days of a free bus ride are over (angol nyelven). The Oregonian, 2009. augusztus 12. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  39. ↑ New MAX line opens downtown (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. augusztus 27. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  40. ↑ Dylan Rivera: Riders pack MAX Green Line on first day of service (angol nyelven). The Oregonian, 2009. szeptember 12. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  41. ↑ Jim Redden: Leaders heap praise on new MAX Green Line (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. szeptember 13. [2011. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  42. ↑ a b Lily Overman: TriMet unveils new hybrid buses; transit union responds with safety concerns (angol nyelven). The Oregonian, 2013. január 31. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  43. ↑ a b c Better Buses (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  44. ↑ TriMet Fares (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  45. ↑ Elliot Njus: The wait's over: TriMet's Orange Line, Tilikum Crossing up and running (angol nyelven). The Oregonian, 2015. szeptember 12. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  46. ↑ Division Transit Project (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  47. ↑ Powell-Division Transit and Development Project (angol nyelven). Oregon Metro, 2015. június. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  48. ↑ Elliot Njus: Powell-Division rapid bus proposal would be slower than existing bus (angol nyelven). The Oregonian, 2016. március 23. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  49. ↑ Elliot Njus: Powell likely to be dropped from Powell-Division rapid bus project (angol nyelven). The Oregonian, 2016. május 26. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  50. ↑ Cristopher Keizur: Vision for Division rapid bus line OK'd (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2016. november 10. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  51. ↑ Elliot Njus: Proposal would cut Mt. Hood Community College from planned rapid-bus route (angol nyelven). The Oregonian, 2016. szeptember 8. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  52. ↑ S. Renee Mitchell: Tri-Met safety (angol nyelven). The Oregonian, 2007. december 13. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  53. ↑ TransitTracker (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  54. ↑ Mary Fetsch: TriMet to provide riders with another way to access real-time transit information (angol nyelven). TriMet, 2015. március 9. [2017. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  55. ↑ MAX Blue Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 17.)
  56. ↑ MAX Green Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 17.)
  57. ↑ MAX Orange Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 17.)
  58. ↑ MAX Red Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 17.)
  59. ↑ MAX Yellow Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. július 17.)
  60. ↑ Vintage Trolley Has Ceased Operation (angol nyelven). ETConsulting, 2014. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  61. ↑ Tramways & Urban Transit, 2014 február, 94. oldal
  62. ↑ Portland double-track is brought into use. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2014. november) 454. o.
  63. ↑ a b David Austin: Streetcar safety. (angolul) The Oregonian, (2001. július 20.) 20. o.
  64. ↑ People will bike, walk. (angolul) The Oregonian, (1995. február 21.) B6. o.
  65. ↑ Emily Fuggetta: TriMet board votes to approve Boring withdrawal (angol nyelven). The Oregonian, 2011. december 14. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  66. ↑ Keith Barry: Portlandia, Rejoice! Smartphone Fare System Coming to Mass Transit (angol nyelven). Wired, 2013. szeptember 16. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  67. ↑ Joseph Rose: TriMet unveils e-ticket app from Portland's GlobeSherpa, says technology is future of fares (video) (angol nyelven). The Oregonian, 2013. május 13. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  68. ↑ Elliot Njus: Slow rollout begins for Hop Fastpass, the new transit fare system (angol nyelven). The Oregonian, 2017. július 3. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  69. ↑ Elliot Njus: TriMet's new electronic fare system dubbed 'Hop Fastpass' (angol nyelven). The Oregonian, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  70. ↑ Hop Fastpass Transit Fare Card (angol nyelven). TriMet. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  71. ↑ Gordon Oliver: Tri-Met steers toward easy-access, air-conditioned fleet. (angolul) The Oregonian, (1997. június 26.) D1. o.
  72. ↑ Angela Murphy: The first batch of 70 new buses rolls into service Tuesday, July 23 (angol nyelven). TriMet, 2013. július 22. [2017. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  73. ↑ Brian Lum: The Year in Review: 2015 (angol nyelven). TriMet, 2012. december 31. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  74. ↑ Andrew Longeteig: Renewing our bus fleet (angol nyelven). TriMet, 2016. július 12. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  75. ↑ Powell-Division Transit and Development Project (angol nyelven). Oregon Metro. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  76. ↑ Jerry F. Boone: Tri-Met rolls out diesel-electric bus. (angolul) The Oregonian, (2002. május 6.)
  77. ↑ PDX Update (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2002. május 10. [2011. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  78. ↑ Fred Hansen: TriMet stays innovative (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2008. március 31. [2016. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  79. ↑ Elliot Njus: TriMet shows off new generation of hybrid buses (angol nyelven). The Oregonian, 2015. október 15. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  80. ↑ Nick Budnick: TriMet’s biodiesel ambitions hit wall (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2008. május 15. [2011. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  81. ↑ Angela Murphy: New TriMet buses to begin service in less than a month (angol nyelven). TriMet, 2013. június 20. [2018. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  82. ↑ Angela Murphy: New TriMet buses will continue to roll into service every year through 2019 (angol nyelven). TriMet, 2013. szeptember 26. [2018. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  83. ↑ Joseph Rose: TriMet rolls out new state-of-the-art buses in Portland on Thursday (angol nyelven). The Oregonian, 2012. október 3. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  84. ↑ Joseph Rose: New TriMet buses ditch familiar stop-request bell for cheery electric 'ping' (video) (angol nyelven). The Oregonian, 2013. július 22. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  85. ↑ Angela Murphy: Our new buses are hitting the road! (angol nyelven). TriMet, 2014. június 5. [2018. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  86. ↑ Shawn Floss: TriMet’s newest fleet of buses begins to roll into service (angol nyelven). TriMet, 2014. október 10. [2018. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  87. ↑ Angela Murphy: New 30-foot TriMet buses are now in service in areas with tighter turns and terrain (angol nyelven). TriMet, 2015. március 24. [2018. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  88. ↑ Andrew Longeteig: First batch of new buses take to the streets (angol nyelven). TriMet, 2016. február 17. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  89. ↑ John M. Vincent: Orange Line brings new railcars, updated originals. (angolul) Portland Tribune, (2015. szeptember 10.) 44–45. o.
  90. ↑ Tramways & Urban Transit, 2015 július, 289. oldal
  91. ↑ Andrew Corselli: Siemens Receives Two LRV Orders (angol nyelven). Railway Age, 2019. július 29. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  92. ↑ Worldwide Review. Tramways & Urban Transit, 982. sz. (2019. október) 394. o. ISSN 1460-8324
  93. ↑ MAX: The Next Generation (angol nyelven). TriMet. [2009. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 19.)
  94. ↑ Joseph Rose: TriMet overtime: 'Exhaustion has become part of the culture' at transit agency (angol nyelven). The Oregonian, 2013. január 5. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  95. ↑ Joseph Rose: TriMet driver fatigue: Reaction to The Oregonian's 'culture of exhaustion' investigation (angol nyelven). The Oregonian, 2013. január 7. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  96. ↑ Joseph Rose: TriMet board member demands action in light of investigation by The Oregonian (angol nyelven). The Oregonian, 2013. január 9. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  97. ↑ Joseph Rose: TriMet driver fatigue: New work rules spurred by Oregonian investigation end marathon shifts behind the wheel (angol nyelven). The Oregonian, 2013. december 23. (Hozzáférés: 2017. július 18.)

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=TriMet&oldid=27498374”