Főmenü megnyitása
xenon-trioxid
Xenon-trioxide-2D.png
Szerkezeti képlet, a magányos párt mutatva
Xenon-trioxide-3D-vdW.png
Kalottamodell
IUPAC-név xenon-trioxid
xenon(VI)-oxid
Más nevek xenonsavanhidrid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13776-58-4
ChemSpider 21106493
SMILES
O=[Xe](=O)=O
InChI
1/O3Xe/c1-4(2)3
StdInChIKey ZWAWYSBJNBVQHP-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet XeO3
Moláris tömeg 179,288 g/mol
Megjelenés színtelen, kristályos szilárd anyag
Sűrűség 4,55 g/cm³, szilárd
Olvadáspont 25 °C hevesen bomlik
Oldhatóság (vízben) Oldódik (reagál vele)
Kristályszerkezet
Molekulaforma trigonális piramis(C3v)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
402 kJ·mol−1[1]
Veszélyek
EU osztályozás nincs
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
4
4
OX
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Xenon-tetroxid
Xenonsav
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A xenon-trioxid instabil vegyület, képlete XeO3, benne a xenon oxidációs száma +6. Nagyon erős oxidálószer, vízzel reagálva xenon és oxigén keletkezik belőle, ezt a folyamatot a napfény felgyorsítja. Szerves anyagokkal történő érintkezése fokozottan robbanásveszélyes. Robbanása során oxigén- és xenongáz keletkezik belőle.

Kémiai tulajdonságaiSzerkesztés

A xenon-trioxid erős oxidálószer, oxidálja a legtöbb anyagot, melyet oxidálni lehet. Az oxidáció sebessége azonban kicsi, ami miatt kevésbé hasznos.[2]

25 °C felett nagyon robbanékony:

2 XeO3 → 2 Xe + 3 O2

Vízben történő oldódása során xenonsav képződik belőle, mely a vizet savassá teszi:

XeO3 (aq) + H2O → H2XeO4 H+ + HXeO4

Ez az oldat szobahőmérsékleten stabil, a xenon-trioxiddal ellentétben nem robbanásveszélyes. A karbonsavakat kvantitatíven szén-dioxiddá és vízzé oxidálja.[3]

Lúgos oldatokban oldódva xenát HXeO-4 anion keletkezik belőle.[4] A xenát sók instabilak, belőlük diszproporcionálódás révén perxenátok (melyekben a xenon oxidációs száma +8), xenon- és oxigéngáz keletkeznek.[5]XeO4−6 és XeO2−4 anionokat tartalmazó szilárd perxenátokat még nem izolálták, de az XeO3 a szervetlen fluoridokkal – pl. KF, RbF, és CsF – reagál, ezekkel MXeO3F összegképletű szilárd sókat képez.[6]

Fizikai tulajdonságaiSzerkesztés

A xenon-tetrafluorid hidrolízisével kapott oldat bepárolásával állítható elő.[7] Az így kapott színtelen kristályok száraz levegőn stabilak, de párás levegővel könnyen vizet vesz fel és tömény oldat keletkezik. Kristályszerkezete rombos, a = 6,163; b = 8,115; c = 5,234 Å és elemi celláját 4 molekula alkotja. Sűrűsége 4,55 g/cm³.[8]

 
 
 
Az XeO3 kristályszerkezetének
pálcikamodellje
Kalottamodell
A Xe koordinációs geometriája

VeszélyekSzerkesztés

A xenon-trioxidot nagyon óvatosan kell kezelni. Szobahőmérsékleten külső hatás nélkül is felrobbanhat. Száraz kristályai cellulózzal érintkezve robbanásszerű hevességgel reagálnak.[8][9]

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Xenon trioxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  1. Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company, A23. o. (2009). ISBN 0-618-94690-X 
  2. Chemistry of the Elements. Oxford: Butterworth-Heinemann (1997) 
  3. (1966. July) „Titrimetric determination of some organic acids by xenon trioxide oxidation”. Talanta 13 (7), 945–949. o. DOI:10.1016/0039-9140(66)80192-3. PMID 18959958.  
  4. (1970. March) „Vibrational spectra and structures of xenate(VI) and perxenate(VIII) ions in aqueous solution”. Inorganic Chemistry 9 (3), 619–621. o. DOI:10.1021/ic50085a037.  
  5. W. Henderson. Main group chemistry. Great Britain: Royal Society of Chemistry, 152–153. o. (2000). ISBN 0-85404-617-8 
  6. Inorganic chemistry. Academic Press, 399. o. (2001). ISBN 0-12-352651-5 
  7. szerk.: A. G. Sykes: Recent Advances in Noble-gas Chemistry, Advances in Inorganic Chemistry, Volume 46. Academic Press, 65. o. (1998). ISBN 0-12-023646-X 
  8. a b (1963) „{{{title}}}”. Journal of the American Chemical Society 85 (6), 817. o. DOI:10.1021/ja00889a037.  
  9. (1963) „Xenon Hydroxide: an Experimental Hazard”. Science 139 (3554), 506. o. DOI:10.1126/science.139.3554.506. PMID 17843880.