Karmosbéka

(Xenopus szócikkből átirányítva)

A karmosbéka (Xenopus) a békák (Anura) rendjébe sorolt pipabékafélék (Pipidae) családjának egyik neme. Tudományos nevét a görög ξενος, (xenos=furcsa) és a πους, (pous=láb) szavakból alkották.

Infobox info icon.svg
Karmosbéka
Dél-afrikai karmosbéka (Xenopus laevis)
Dél-afrikai karmosbéka (Xenopus laevis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Archaeobatrachia
Család: Pipabékafélék (Pipidae)
Nem: Xenopus
Wagler, 1827
Szinonimák
  • Xenopus – Wagler, 1827
  • Dactylethra – Cuvier, 1829
  • Tremeropugus – Smith, 1831
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Karmosbéka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Karmosbéka témájú kategóriát.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Fajai az afrotropikus faunaterületen, tehát Afrika trópusi és szubtrópusi területein, a Szaharától délre honosak. Legismertebb faja a dél-afrikai karmosbéka (Xenopus laevis), amelyet a fejlődésbiológia, molekuláris biológia, toxikológia és az idegtudomány modellszervezetként tanulmányoz[1][2] — egyúttal a terraristák is igen kedvelik.[3]

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

Teste lapult, enyhén tojásdad, áramvonalas. Az áramlás érzékelésére szolgáló, öltésszerű oldalvonal kivételével sima bőrét rendkívül csúszós nyálkaréteg borítja.[4] Háromujjú lábain az ujjak végén feltűnő karom látható. Erőteljes hátsó lábának ujjai között teljes úszóhártya feszül. Szeme a fejtetőn ül. Pupillája kerek, szemhéja nem mozgatható. Nyelve[4] nincs, dobhártyája belső.[5][6]

Különlegessége, hogy a legtöbb kétéltűtől eltérően vérében nincs haptoglobin.[6]

Életmódja, élőhelyeSzerkesztés

Iszapos tavakban él.[7] Kitűnően úszik.

FajaiSzerkesztés

A 21. század elejére húsz faját írták le:

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wallingford, J., Liu, K., and Zheng, Y. 2010. Current Biology v. 20, p. R263-4
  2. Harland, R.M. and Grainger, R.M. 2011. Trends in Genetics v. 27, p 507-15
  3. pccd.hu: Kétéltűek rendszere
  4. a b IACUC Learning Module — Xenopus laevis'. University of Arizona. [2010. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  5. Roots, Clive. Nocturnal animals. Greenwood Press, 19. o.. ISBN 0-313-33546-X 
  6. a b Passmore, N. I. & Carruthers, V. C. (1979). South African Frogs, p.42-43. Witwatersrand University Press, Johannesburg. ISBN 0-85494-525-3.
  7. Seth S. Horowitz: Az univerzális érzék. Hogyan formálja a hallás az elmét? HVG Könyvek, 2016.

ForrásokSzerkesztés