Afrotropikus faunaterület

A Föld Dudich-féle állatföldrajzi felosztása[1] szerint az etiópiai, más néven: afrotropikus faunaterület az északi faunabirodalom (Arctogea) legdélibb, a déli féltekére átnyúló része. Több korszerű beosztásban önálló faunabirodalomnak tekintik.

Az afrotropikus és a madagaszkári faunaterület
Faunabirodalmak a Koppenhágai Egyetem (Center for Macroecology, Evolution and Climate) szerint

A WWF 8 ökozónára osztja a Földet, eszerint a terület megnevezése afrotropikus ökozóna.

Elhelyezkedése, határaiSzerkesztés

Ide tartozik Afrika nagyobbik, a Szaharától délre elterülő része, valamint az Arab-félszigetnek a Ráktérítőtől délre eső harmada. A Szaharában és az Arab-félszigeten is széles átmeneti zóna választja el a holarktikus faunaterülettől. Hozzá soroljuk egyfelől Zanzibárt és az Indiai-óceán más, Afrika szarva közelében elhelyezkedő kisebb-nagyobb szigeteit, másfelől az Atlanti-óceán déli medencéjének szigeteit. Nem tartozik viszont hozzá Madagaszkár a környező szigetekkel — ezeket madagaszkári faunaterület néven önálló állatföldrajzi egységbe különítjük el.

KialakulásaSzerkesztés

Az Afrika mai képére oly jellemző nagy testű emlősök (patások és nagyragadozók) legtöbbje nem itt fejlődött ki, hanem Eurázsiában. Ez az úgynevezett Siwalik-fauna a miocén időszak végén, illetve a pliocén elején vándorolt be több hullámban. Az új, a füves pusztákhoz alkalmazkodott fajok visszaszorították az ősi, erdei állatvilágot, aminek maradványai jobbára csak a Nyugat-Afrikában fennmaradt őserdőkben és Madagaszkár szigetén éltek tovább.

Állatföldrajzi tartományaiSzerkesztés

Területét három állatföldrajzi tartományra tagoljuk:

Éghajlata, növényzeteSzerkesztés

A faunaterület északi és északkeleti része, ill. az Arab-félsziget déli része sivatag, illetve félsivatag. Ugyancsak zonális sivatagok alakultak ki a kontinens délnyugati csücskén; ezek választják el a dél-afrikai faunatartományt a másik kettőtől. Az egyenlítő környéke a trópusi övben van, a Kongó-medencét ennek megfelelően trópusi esőerdő, a Viktória-tó környékének hegyvidékei köderdők borítják. A félsivatagok és az esőerdők közötti sávok növényzete a szavanna.

ÁllatvilágaSzerkesztés

A faunaterület állatvilága meglehetősen egységes, önálló, gazdag és telített.[2]

EmlősökSzerkesztés

Az állatföldrajzi területegységek alapja az emlős taxonok elterjedése. Ennek megfelelően ennek az állatcsoportnak a jellegzetességei a legjobban dokumentáltak. Ennek a faunaterületnek az az emlősfaunája kivételesen gazdag, különösen a patások (zebrák, antilopok, vízilovak, orrszarvúak), a ragadozók (Carnivora) és a főemlősök (Primates) fajgazdagok. Sok a rágcsáló is. A denevérek közül főleg a nagyobb testű fajok élnek itt.

A Siwalik-fauna betelepülése előtt Afrikában fejlődött ki és azóta is itt endemikus az emlősök három rendje:

Ugyancsak Afrikában fejlődtek ki és innen terjedtek át más kontinensekre:

Endemikus emlőscsalád:

PatásokSzerkesztés

Jellegzetességei a nagy testű növényevő emlősök; itt él az ormányosok (Proboscidea) három recens fajából kettő:

Főleg a szavannán számos antilopfaj él.

1. A páratlanujjú patások (Perissodactyla) közül jellegzetes:

2. A párosujjú patások (Artiodactyla) közül:

valamint rengeteg szarvasmarhaféle (Bovidae):

A nagytestű szarvasmarhafélék a legismertebbek:

RagadozókSzerkesztés

A macskafélék (Felidae) közül itt él:

A hiénafélék (Hyenidae) közül itt él:

A kutyaféléket (Canidae) képviseli:

A cibetmacskafélék (Viverridae) jellemző képviselői:

A mongúzfélék (Herpestidae) legismertebb fajai:

FőemlősökSzerkesztés

A főemlősök (Primates) közül csak itt élnek a fülesmakik (Galagidae), mint például:

Majomfajai a keskenyorrú majmok (Catarrhini) részalrendjének tagjai (miként az ázsiai majmok is). Közülük csak itt élnek:

A faunaterületen az emberszabásúak négy faja endemikus:

KisemlősökSzerkesztés

Jellemző kisemlősök:

A rágcsálók (Rodentia) endemikus családjai:

a gundifélék (Ctenodactylidae) öt fajjal és

MadarakSzerkesztés

A kontinens madárvilága gazdag, de kevés taxon endemikus — olyannyira, hogy a hat endemikus családból három monotipikus. Endemikus madarai:

Jellemzőek még:

HüllőkSzerkesztés

A hüllőfauna is igen gazdag; itt él az

Magasabb szintű endemizmusoknak

A régióból teljesen hiányoznak a csörgőkígyók (Crotalinae), noha a valódi viperák alcsaládjának (Viperinae) számos más faja megtalálható itt, például:

A mérgessiklófélék (Elapidae) közül itt élnek a mambák (Dendroaspis spp.).

KétéltűekSzerkesztés

A lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) közül jellemző endemizmus az afrikai gilisztagőtefélék családja (Scolecomorphidae).

A békák közül bennszülöttnek tekintik a pipabékafélék (Pipidae) családjába tartozó karmosbékákat (Xenopus spp.). Teljesen hiányoznak a levelibékák (Hylidae) és az ásóbékák (Pelobatidae).

HalakSzerkesztés

Afrika vizei számos bennszülött halfajnak adnak otthont. Endemikusak:

Sok endemikus taxon fejlődött ki a kontinens olyan elszigetelt, régi tavaiban, mint a Tanganyika-tó és a Viktória-tó.

A kizárólag Afrikában élő bölcsőszájú halak (Cichilidae) főleg Kelet-Afrika tavaiban gyakoriak.

ÍzeltlábúakSzerkesztés

A faunaterület rovarvilága gazdag és változatos. A trópusi erdőségekben élnek a Föld legnagyobb bogarai, a góliátbogarak (Goliathus spp.)

Kelet-afrikai faunatartománySzerkesztés

Páratlan a kelet-afrikai nagy tavak (Viktória-tó, Malawi-tó, Tanganyika-tó) biológiai sokfélesége. Számos édesvízi halfaj él itt, köztük a bölcsőszájú halak legtöbb faja.

Jellemző kisemlősök:

Nyugat-afrikai faunatartománySzerkesztés

Jellemző madarai a gólyalábú varjak (Picathartidae).

Itt, az Atlanti-óceán partvidékén él a valószínűleg legfeltűnőbb majomfaj, a mandrill (Mandrillus sphinx).

Jellemző kisemlősök:

Dél-afrikai faunatartománySzerkesztés

Jellemző madarai a szirtirigófélék (Chaetopidae).

Jellemző kisemlősök:

Partvidékén került elő 1938-ban az élő kövületnek tekintett bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae).

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Föld DUDICH-féle állatföldrajzi felosztása. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 29.)
  2. (NYME)

ForrásokSzerkesztés