Főmenü megnyitása

A papucscsőrű madár vagy papucscsőrű gólya (Balaeniceps rex) a madarak (Aves) osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a papucscsőrűmadár-félék (Balaenicipitidae) családjába tartozó Balaeniceps madárnem egyetlen faja.

Infobox info icon.svg
Papucscsőrű madár
450px-Shoebill-cropped.JPG
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Papucscsőrűmadár-félék (Balaenicipitidae)
Nem: Balaeniceps
Gould, 1850
Faj: B. rex
Tudományos név
Balaeniceps rex
Gould, 1850
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Papucscsőrű madár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Papucscsőrű madár témájú médiaállományokat és Papucscsőrű madár témájú kategóriát.

A családján belül az egyetlen ma is élő faj. Egyes ornitológusok szerint a papucscsőrűmadár-félék családja monotipikus, azaz kizárólag a névadó papucscsőrű madár tartozik ide.

Tartalomjegyzék

Rendszertani besorolásaSzerkesztés

2014-ben Jarvis és társai alaktani és DNS-vizsgálatokat végeztek a mai madarak körében; eredményeiket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban közölték.[1] Ennek a nagyléptékű kutatásnak a hatására az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusának (International Ornithological Congress) jóváhagyásával[2][3] ezt a madárfajt a családjával együtt kivették a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjéből,[4][5] és áthelyezték a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe.[6][7][8][9][10][11]

ElőfordulásaSzerkesztés

Füves mocsarak, papirusz mocsarak lakója. A Felső-Nílus, a Kongó és Zimbabwe az elterjedési területe. Egyiptomban is élt, de a mocsarak megritkulásával kiszorult az országból. Újabban Botswanában is előfordul. A faj állománya egész Afrikában mindössze 1500 egyedből áll.

MegjelenéseSzerkesztés

A papucscsőrű madár testhossza 120 centiméter, szárnyfesztávolsága legfeljebb 2 méter, magassága körülbelül 115 centiméter. Mindkét nemnek galambszürke a tollazata. Fején vastag tollbóbita látható, ha a madár izgatott, ezt felborzolja. Kampós végű, hatalmas csőre sajátos külsőt kölcsönöz neki. Hosszú lábával jól gázol a vízben; gyakran egy lábon állva türelmesen vár a zsákmányára.

ÉletmódjaSzerkesztés

Magányosan, esetleg párban él. Meglehetősen ritka madár. Rejtett életmódot él. Alkonyatkor vagy éjjel vadászik. Erőteljes csőrével ragadja meg zsákmányát, amely főleg kisebb állatokból áll. Megeszi a halakat, kisebb madarakat, kígyókat, békákat. Kelepelése a gólyákra emlékeztet, noha a pelikánokkal áll közelebbi rokonságban.

SzaporodásaSzerkesztés

A költési időszak az élőhelytől függően különböző. Magas, fűvel bélelt fészket rak. Fészekalja négy kékesfehér tojásból áll. A kotlás körülbelül 30 napig tart. Éjszaka csak a tojó, nappal a két szülő felváltva kotlik. Fiókái kezdetben pelyhesek. Négy hónapos korukban válnak önállókká.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.
  2. R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966.  
  3. Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)
  4. Hackett SJ, Kimball RT, Reddy S, Bowie RC, Braun EL, Braun MJ, Chojnowski JL, Cox WA, Han KL, Harshman J, Huddleston CJ, Marks BD, Miglia KJ, Moore WS, Sheldon FH, Steadman DW, Witt CC, Yuri T (2008). „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science (journal) 320 (5884), 1763–1768. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609.  
  5. Gill, F. and Donsker, D. (eds). (2010). Family Links Archiválva 2013. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. IOC World Bird Names (version 2.4).
  6. A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
  7. International Ornithological Committee: Ibises to Pelicans & Cormorants. IOC World Bird Names: Version 2.11. WorldBirdNames.org, 2012. január 2. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
  8. doi:10.1111.2Fj.1439-0469.2007.00433.x
  9. Cracraft, Joel; Barker, F. Keith; Braun, Michael J.; Harshman, John; Dyke, Gareth J.; Feinstein, Julie; Stanley, Scott; Cibois, Alice; Schikler, Peter; Beresford, Pamela; García-Moreno, Jaime; Sorenson, Michael D.; Yuri, Tamaki & Mindell, David P. (2004): Phylogenetic Relationships Among Modern Birds (Neornithes): Toward an Avian Tree of Life. In: Cracraft, J. & Donoghue, M.J. (eds.): Assembling the Tree of Life: 468-489. Oxford University Press, New York. ISBN 0-19-517234-5 PDF fulltext
  10. doi:10.1098/rsbl.2006.0523
  11. (2008) „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science 320 (5884), 1763–68. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609.  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés