Afrikai gőtehal
Az afrikai gőtehal (Protopterus annectens vagy Protopterus annectans) a tüdőshalak csoportjának egyik nyugat-afrikai képviselője.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Protopterus annectens Owen, 1839 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Afrikai gőtehal témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Afrikai gőtehal témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésA faj Szenegál, Niger, Gambia, Burkina Faso és Csád medencéiben, a Chari időszakos mellékfolyóiban Szudánban, a Bandama és a Comoé medencéjében Elefántcsontparton, illetve Sierra Leone és Guinea egynémely lassú folyású, dús növényzettel benőtt vizében és mocsaraiban él.
Megjelenése
szerkesztésA gőtehal teste hosszúkás, függőlegesen lapított, angolnaszerű. Feje meglehetősen nagy, szemei kicsik. Testén két pár hosszú, fonalszerűen vékony úszó látható. A mellúszók kb. háromszor, a hasúszók kb. kétszer hosszabbak a fejnél. A kopoltyúfedők mögött, a mellúszók felett rendszerint három külső kopoltyú helyezkedik el. A kopoltyúfedő és a végbélnyílás között 40-50, a test körül 36-40 pikkely helyezkedik el, amelyek a bőrbe ágyazódnak. A halnak 34-35 pár bordája van.
A maximum méteres hosszt és 1 kilogrammos testtömeget elérő gőtehal olajbarna színezetű, a hasa világosabb, rendszerint barna vagy fekete foltokkal a háton és az úszókon.
 |
Életmódja
szerkesztésAz afrikai gőtehal meleg (25-30 °C-os hőmérsékletű), növényzettel dúsan benőtt, lassú folyású vizekben él. Mivel gyakorta előfordul, hogy a száraz évszakban élőhelye kiszárad, különleges túlélési technikát választott: berágja magát a talajba, mintegy 3-25 centiméter mélyre, ahol fészkelődéssel körtealakba görbül, hogy feje a külvilágra nyíló járat felé nézzen. Testét ebben az állapotban vékony, tokká keményedő nyálkaréteg fedi, levegőzni pedig két tüdejével tud. Ilyen állapotban akár 1 évig is kibírja, bár rendszerint csak fél évet kell várnia a következő esős időszakig.
A gőtehalak a koplalást is nagyon jól, akár 3 és fél évig is bírják, ilyenkor a víz alatt kerülnek hasonló állapotba, mint a talajban. Amúgy elsősorban húsevők, puhatestűekkel, ízeltlábúakkal, illetve olykor halakkal és kétéltűekkel táplálkoznak. Helyenként növényi eredetű táplálékot is fogyaszthatnak.
Szaporodása
szerkesztésSzaporodási szokásairól nem sokat tudunk. Az esős évszakban rakja le petéit a vízinövények közé, egyfajta fészekbe. A petéket és lárvákat a hím védelmezi és legyezi oxigéndús vízzel. A kikelő kis tüdőshalak gőtékre emlékeztetnek, külső kopoltyúik vannak.
További információk
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.)
- FishBase (angol)
