Főmenü megnyitása

A Young Adam (Ifjú Ádám) David Mackenzie 2003-as filmje, ami Alexander Trocchi 1957-es, azonos című regényén alapul. Zenéjét David Byrne szerezte. 93 perc a játékidő.

Young Adam
(Young Adam)
2003-as brit–francia film
Rendező David Mackenzie
Producer Jeremy Thomas
AlapműYoung Adam
Műfaj
  • neo-noir
  • filmdráma
  • könyvadaptáció
Forgatókönyvíró David Mackenzie
Főszerepben
Zene David Byrne
Operatőr Giles Nuttgens
Jelmeztervező Jacqueline Durran
Gyártás
Gyártó
  • Recorded Picture Company
  • UK Film Council
  • StudioCanal
Ország Egyesült Királyság
Franciaország
Nyelv angol
Forgatási helyszín Edinburgh
Játékidő 93 perc
Költségvetés 4 000 000 font sterling
Forgalmazás
Forgalmazó Warner Bros.
Bemutató
  • 2003
  • 2004. december 9. (Németország)[1]
További információk

A rövid történeteSzerkesztés

A történet a skóciai Glasgowban játszódik az 1950-es években. A film egy céltalan lézengő fiú, Joe kicsapongásait követi nyomon, aki végül egy csatornákon szénszállító uszályon talál munkát.

A film egy női holttest kihalászásának képével kezdődik, a főszereplő Joe és munkáltatója Les lelnek rá. A rendőrség nyomozásba kezd, mindenki találgat, az eset felbolygatja a város lakóit. Joe viszonyt kezdeményez Les feleségével, Ellával, aminek következményeképp rájuk Les hagyja a hajót és ő megy el onnan. A nő hamar beleéli magát közös boldog életükbe, Joe viszont inkább tovább lép. Erre első alkalma akkor kínálkozik, mikor szomorú hírt kapnak, miszerint Ella testvérének férje meghalt, ezért elutaznak hozzá. Gwen, a nővér és Joe között a vonzalom az első pillanattól kezdve érezhető, ennek az érzésnek hamar testet is adnak. Miután teljesen megromlott Ella és Joe viszonya, a fiú elköltözik a hajóról és a városban keres albérletet. Hamar talál is, és a főbérlő feleségének személyében egy újabb szexpartnert is.

Mindeközben megkezdődött a női holttesttel kapcsolatos tárgyalás, ahol végül egy ártatlan embert ítélnek el. Ezt onnan tudjuk, hogy a fenti történet egyenletes folyását néhol látszólag oda nem illő jelenetek szakítják meg, amiről végül kiderül, hogy a fő szál előzményei. Eszerint pedig Joe a "gyilkos", a holtan talált lány pedig az ő volt barátnője.

A film készítésérőlSzerkesztés

Alexander Trocchi Young Adam című könyvének két változata van. Az első, az eredeti egy visszafogott szöveg, amit a kiadó javaslatára a szerző átdolgozott, mert a kiadáshoz nem tartotta elég pikánsnak. Trocchi átírta, a könyvet kiadták, és ezt a szexualitásban gazdag művet használta fel David Mackenzie rendező a film forgatókönyvének alapjául. Később, a könyv sikere után megjelent az eredeti írás is. Magyarul egyik változat sem olvasható.

Mackenzie három éven keresztül dolgozott a forgatókönyvön, amikor pedig elkészült vele csak hosszas keresgélés után talált producert aki vállalta volna a film elkészítését. Többször le kellett állni a munkával pénzhiány miatt, mert idő közben visszaléptek a támogatók. Ewan McGregor ebben a filmben vállalt újra szerepet 7 év után Skóciában, ez egyfelől biztosíték volt a sikerre, így végül 2003-ra valósult meg a film. A színészek és a rendező között nagy volt a bizalom és az egyetértés, hűek akartak maradni a regényhez, ami pedig kendőzetlenül mutatja a szexuális aktusokat. Mackenzie egyik interjújában nyilatkozik így: "Nem az volt a célom, hogy a szexualitás egyébként is vitatható határait próbáljam kijjebb tolni, sokkal inkább, hogy olyan őszintén ábrázoljam, amilyen őszintén csak lehet." Ezzel szemben csak egyetlen jelenetben láthatjuk McGregor nemiszervét, igaz Tilda Swintont viszont annál többet meztelenül. Bizonyos jelenetekhez Ewan McGregor feleségének jóváhagyását kérte, igaz nem most jelent meg a vásznon először ruha nélkül (Transpotting, Velvet Goldmine).

FogadtatásaSzerkesztés

Fogadtatása olyan viharos volt, mint a könyvé. Még ma is sokan felháborodnak a filmen, pedig mára a szex és a szexualitás közmegítélése lazább '57-hez képest. Ezzel szemben Amerikában a legtöbb helyen a szigorú cenzúra kivágatta azt a részt, amikor teljes férfi vajában látható Ewan McGregor. Tilda Swinton alakítását nagy elismeréssel fogadta a szakma. Különleges szépsége itt igen nagy szerepet kapott. A film ábrázolásmódját sokan naturalisztikusnak mondják, mások inkább csak realisztikusnak. Társadalomkritikát fogalmaz meg a mű Mackenzie szerint: "Trocchi tulajdonképpen az egész társadalmat kritizálja azzal, hogy keserű, pletykára éhes, elfojtott indulatú, lincshangulatú tömegként ábrázolja, amely az újságok hazug erkölcsei szerint él és készséggel párosítja a szexualitást a bűnténnyel. Ha kicsit is cinikusabbak vagyunk, hamar párhuzamot vonhatunk a jelen korral." Egy másik alkalommal velősebben úgy fogalmazott, hogy a film amorális történet a morálról.

Filmes megoldásokSzerkesztés

JelenetekSzerkesztés

A filmet végigkísérik az úgynevezett flashback-ek. Ezek a fő tartalmi szálba beugró kisebb jelenetek, amiknek jelentőségét csak később értjük meg, később látjuk át összefüggésében az egész történetet. A film látszólag a történet elején kezdődik, azonban mégsem. Erre csak a 80. percben jövünk rá, ugyanis ekkor találkozik Joe és Les, ekkor fogadja fel hajójára munkásnak. Itt ér össze két szál, aminek helyzete a történetben nagyjából középen van, a filmnek azonban a végén. A flashback-eken keresztül a csomópont előtti, a folyamatosan haladó szálon keresztül pedig a két szál találkozása után történt eseményeket ismerjük meg. Ez a fajta cselekmény-kibontás általában a művészfilmekre jellemző, ezt azonban mégsem sorolhatjuk közéjük.

Néhány jelenet úgy tűnik, mintha semmilyen szereppel nem bírna (ezek általában a szállítás folyamatát mutatják), pedig ezek az idő múlását hivatottak ábrázolni, a megszokott monoton élet egy-egy részét mutatják be.

NézetekSzerkesztés

Feltűnő, hogy legtöbbször nem látunk egy alakot teljes egészében. Gyakran alkalmazzák a szekond plánt, azon belül is a félközelit. Általában mellkastól felfele látjuk a szereplőket. Ebben a nézetben fejezhető ki legjobban az emberek egymáshoz való viszonya, ami ebben a filmben kifejezetten hangsúlyozott szerepet kap. Premier vagy szuper plánt akkor alkalmaztat a rendező, ha valakinek a tekintetét szeretné láttatni a filmnézővel. Ezt legtöbbször Joe figuráján alkalmazza. Kistotálos képeket ritkán látunk, legfeljebb az átkötő jeleneteknél, amik általában a hajózáshoz, konkrétan a szállításhoz köthetőek. A fontos részeket mindig részleteiben, vagyis közeli kamraállásban láttatja velünk a film.

SzínvilágSzerkesztés

Nagyon erős a film képisége. Komorság, sötétség jellemző a színvilágára. Élénk színeket egyáltalán nem találunk benne. Gwen színes ruhái sem emelkednek ki jelentősen a barna környezetből. A nappali képeken csak a természet zöldje hoz változást, a szereplők azonban ekkor is szürke, vagy egyéb hasonló színű ruhákat viselnek, amik továbbra is nyomasztó érzést keltenek bennünk. Túlsúlyban a barna és kék színek és ezeknek árnyalatai vannak.

Az uszály belsejében játszódó jeleneteket tökéletesen érzékelteti velünk a film. A szűk hely, a fülledt melegség érzése a meleg tónusok bőséges alkalmazásával valósághűen megjelenik.

A kék értelem szerűen az éjszakai események színe. Természetszerűen hidegséget érezhetünk, amit az általában ekkor (is) játszódó érzelem nélküli szexjelenetek tovább fokoznak bennünk.

Díjak és jelölésekSzerkesztés

Edinburgh-i Filmfesztivál (2003) - Legjobb film: David Mackenzie

Brit Független Filmdíj (2003) - Legjobb rendező jelölés: David Mackenzie

Brit Független Filmdíj (2003) - Legjobb női alakítás jelölés: Tilda Swinton

Brit Független Filmdíj (2003) - Legjobb férfi alakítás jelölés: Ewan McGregor

Európai Filmakadémia (2003) - Az év európai felfedezettje jelölés: David Mackenzie

BAFTA-díj (2004) - Legjobb film

BAFTA-díj (2004) - Legjobb rendező: David Mackenzie

BAFTA-díj (2004) - Legjobb női alakítás: Tilda Swinton

BAFTA-díj (2004) - Legjobb férfi alakítás: Ewan McGregor

Főbb szereplőkSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés