Wikipédia

Zágon István

Humorista, dalszerző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 10.

Zágon István, született Fleischl[3] (Tiszaszőlős, 1893. október 30.[4] – Budapest, 1975. január 10.)[5][6][7] magyar színműíró, újságíró, dramaturg, műfordító, humorista.

Zágon István
Született1893. október 30.
Tiszaszőlős
Elhunyt1975. január 10. (81 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaVerő Márta[2]
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (50/1-1-21)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zágon István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Zágon (Fleischl) Sándor Dezső (1867–?) gazdálkodó és Baruch Irma (1870–?) gyermekeként született izraelita családban, de később áttért a római katolikus hitre.[8] Középiskoláit Zentán végezte, majd a Budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. 1920–21-ben mérnöki gyakorlatot folytatott. 1921 és 1923 között az Andrássy úti Színház művészeti vezetője és dramaturgja volt. Ekkor több egyfelvonásos darabját és kupléját is színre vitte. Ezután a Belvárosi Színház és a Vígszínház dramaturgja lett. Emellett 1928 és 1933 között először a Nemzeti Újság, később a Pesti Hírlap belső munkatársa volt. Első nagy sikerű színművét, a Marikát 1925-ben mutatták be a Renaissance Színházban. A darab sikerét mutatja, hogy később a bécsi Burgtheaterben és több európai országban is játszották.

Nagy népszerűségnek örvendtek humoreszkjei, tárcái, kabarétréfái, zenei és prózai vígjátékai, valamint rádiófelolvasásai és dalszövegei. A Hippolyt, a lakáj című színdarabjából Nóti Károly 1931-ben filmszöveget írt, s még abban az évben bemutatták azonos címmel Székely István rendezésében, mint a második magyar hangosfilmet. A Budai cukrászda című regényéből Gaál Béla készített filmet 1935-ben. Népszerűek voltak tárcái is. Utolsó írásai Egy kis öreg naplójából címmel a Ludas Matyi című szatirikus hetilapban jelentek meg. Kedves humorral mutatta be és figurázta ki műveiben a mindennapi élet kisebb-nagyobb visszásságait.

A Farkasréti temetőben búcsúztatták,[9] első sírhelye itt, a „CC fülkecsoportban” volt, majd apósa, Verő György sírjába temették át a Fiumei Úti Sírkertbe,[10] a síron neve nincs jelezve, csupán a Buda ostromakor 18 évesen elhunyt fia, Zágon György emléke van megörökítve.

 
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Családja

szerkesztés

Házastársa Hauer Márta Irma, Bp., 1898. január 19. – Bp., 1983. február 4.) volt.[11] Felesége szülei Hauer Hugó (Verő György néven zeneszerző és színműíró) és Morgenstern Célia Ludovika (Margó Célia néven operett-énekesnő) voltak. 1921. szeptember 24-én a Józsefvárosban kötöttek házasságot.[12] Felesége Verő Márta néven színésznő és festőművésznő volt, de házasságkötésüket követően visszavonult a színpadtól.[13] Fiaik: Zágon György (meghalt 1945) és Zágon Iván. Menyük: Olajos Mária. Unokáik: Zágon András (1955) agrármérnök és Zágon Eszter.

Művei

szerkesztés

Humoreszkjei

szerkesztés
  • Tavasz meg egyéb emberi dolgok (kabaréjelenetek, Budapest, 1923)
  • Mindenkivel megtörténhetik (Budapest, 1932)
  • Paprika Jancsi mulatságos kalandjai itthon és idegenben (Budapest, 1936)
  • Napos oldal (Budapest, 1945)
  • Minden másképp van (Budapest, 1966)

Regényei

szerkesztés
  • Rózsakirálynő (Budapest, 1930)
  • Tímár Böske hozománya
  • Budai cukrászda

Vígjátékai

szerkesztés
  • Szegény lányt nem lehet elvenni (Belvárosi Színház, 1928)
  • Dzsimbi (Magyar Színház, 1933)
  • Az ígéret földje (Nemzeti Színház, 1933)
  • Feltételes megállóhely (Nemzeti Színház, 1936)
  • Tavaszi szél (Vígszínház, 1938)
  • Sakk-matt (Budapest, 1941)
  • Az asszony és a szellem (Pesti Színház, 1946)

Zenés vígjátékai

szerkesztés

Fordításai, illetve átdolgozásai

szerkesztés
  • Maugham: Színház (Vígszínház, 1941)
  • Hervé: Nebántsvirág (Vígszínház, 1946)
  • Conners: Fruska (1930)
  • Coward: A márkiné (1939)
  • Molnár Ferenc: A császár (1946)

Ismert dalszövegei

szerkesztés
  • Fekete Péter, öcsém
  • Holdvilágos éjszakán
  • Domboldalon áll egy öreg nyárfa

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 5.)
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár
  3. ↑ Névváltoztatása. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 178994/1922 Forrás: MNL-OL 30809. mikrofilm 770. kép 2. karton
  4. ↑ Születési bejegyzése a tiszafüredi izraelita hitközség születési akv. 64/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  5. ↑ Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 115/1975. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  6. ↑ Elhunyt Zágon István (1975. január 11.) Magyar Hírlap, 8. évfolyam, 11. szám, 8. o.
  7. ↑ Zágon István gyászjelentése (1975). (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  8. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a nyíregyházi izraelita hitközség házassági akv. 99/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  9. ↑ Végső búcsú Zágon Istvántól (1975. február 9.) Magyar Nemzet, 31. évfolyam, 34. szám, 3. o.
  10. ↑ Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 331. o.
  11. ↑ özv. Zágon Istvánné Verő Márta halálhíre (1983. február 20.) Magyar Nemzet, 46. évfolyam, 43. szám, 4. o. Online
  12. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1318/1921. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  13. ↑ Verő Márta Magyar színművészeti lexikon

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zágon_István&oldid=27437323”