Zárt dolomitsziklagyep

A zárt dolomitsziklagyep (Festuco pallenti-Brometum pannonici Zólyomi, 1958) a sziklagyepek egyik, edafikus növénytársulása a szubmediterrán mészkő-dolomitsziklagyepek (Bromo-Festucion pallentis Zólyomi, 1966) társulástani csoportjában.

Elterjedése, élőhelyeSzerkesztés

A Dunántúli-középhegység szubmontán övezetében:

jellegzetesen az északnak néző, hűvös, párás mikroklímájú lejtők felső harmadában és sziklaletörésein fejlődött ki, a nyúlfarkfűgyepekkel vikariáns helyzetben. Csak dolomit alapkőzeten, törmelékes váztalajon vagy rendzinán nő, de ebben a talajban több humusz halmozódik fel, mint a nyílt dolomitsziklagyepekében.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

A gyep jól zár, a szabad sziklafelszín csak elvétve bukkan felszínre. A gyepben keverednek a széles levelű mezofil és a keskeny levelű szárazságtűrő fűfajok. A kétszikűek sziklai fajok és széles levelű, mezofil vagy réti fajok. A gyep alján gazdag mohaszint alakult ki.

KarakterfajaiSzerkesztés

A társulás három domináns faja:

A gyepbe elegyedő réti fajok:

Ritka glaciális reliktum fajai az egykor a magashegységekből leereszkedett, dealpin növények:

További, az alpesi sziklagyepekkel közös fajok:

Pilisborosjenőn, a solymári falon ritkaságként nő a hegyi tarsóka (Thlaspi montanum).

Gyakran tömegesen jelenik meg az ágas homokliliom (Anthericum ramosum).

Sok a sztyeppréti elem:

Két, pionír cserjefaja a fanyarka (Amelanchier ovalis) és a nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosa).

ForrásokSzerkesztés