Zöld Mihály

költő, református lelkész

Zöld Mihály (Végvár, 1880. március 16. – Végvár, 1931. július 21.) bánsági magyar költő, református lelkész, egyházi író.

Zöld Mihály
Született 1880. március 16.
Végvár
Elhunyt 1931. július 21. (51 évesen)
Végvár
Foglalkozása költő
Iskolái Temesvári Piarista Gimnázium

Apja Zöld Mihály Végvári református lelkész, anyja Fábián Gizella (Fábián Gábor tudós professzor és Szakál Rozália lánya), unokatestvére Szakál Lajosnak, a „Cimbalom” című népdalkötet szerzőjének.

Iskoláit szülőfaluja református iskolájában kezdte, mely ma is fennáll, s a Bánát Romániához csatolt részének legnagyobb magyar falusi népiskolája. A középiskola első osztályától a Hódmezővásárhelyi református gimnáziumban vizsgázott mint magántanuló színjeles eredménnyel. Azután három osztályt a Temesvári Piarista Gimnáziumban végzett. Innen az evangélikusok Szarvasi iskolájába került s az érettségi után Debrecenben a református teológiára iratkozott 1898 szeptemberében. Itt mint IV. éves teológus kivételesen köztanítói és esküdtfelügyelői tisztséget is viselt (rendesen csak végzett teológusok jutalmazása ez). 1902 nyarán Hódmezővásárhelyre ment káplánnak a nagytudományú Szeremlei Sámuel mellé. Majd 1903 őszén Makón káplánkodott.

1904 tavaszán a Szilágysámsoni református gyülekezet választotta lelkészéül, hol négy évig maradt (1904-1908). Ekkor édesapja halála után szülőfaluja hívta meg papjául 1908-ban s attól kezdve ott működött.

Apai és anyai ágon irodalommal foglalkozó elődökre tekinthetett vissza, mégis keveset írt az 1918-as nagy tragédiáig, melynek szomorú valósága és leverő tényei elől menekült az irodalom gyógyító forrásaihoz. Már előbb lelkészi aljegyzője volt a Békésbánáti Református Egyházmegyének, mikor pedig bekövetkezett a Bánáti rész leszakítása, a Bánáti református Egyházmegye bizalma ültette Szabolcska Mihály esperessége mellett a főjegyzői székbe. A „Vöröskereszt” hadielismervénnyel és ezüstéremmel, szülőfalujának társadalmi és gazdasági egyesületei pedig elnökséggel, díszelnökséggel tüntette ki. 1926-tól, Szabolcska Mihály utódjaként esperes. Végül folyó év tavaszán a Temesvári Arany János Társaság tiszteletbeli tagjául választotta. Ugyanakkor Jókai című ódáját dicséretre érdemesítette.

MűveiSzerkesztés

Első írásai a „Debreceni Főiskolai Lapok”-ban jelentek meg. Vers és próza vegyesen. Dolgozott a „Debreceni Lelkészi Tár” című tízkötetes vállalkozásba (1917).

1919-től kezdve mintegy 30 verse jelent meg a következő irodalmi termékekben:

  • Temesvári Hírlap (1919)
  • Újélet/ Temesvár 1919
  • Szegedi Új Nemzedék/ 1920
  • Magyar Nép / Kolozsvár 1922, 1923, 1924
  • Magyarok Naptára/ Kolozsvár 1922
  • Erdélyi Magyar Naptár/ Kolozsvár 1923, 1924
  • Jópásztor / Máramarossziget 1924, 1925
  • Harangszó / Székelyudvarhely 1923, 1924
  • Hangya Naptár / Nagyvárad 1925
  • Református Naptár / Máramarossziget 1925

Könyvalakban megjelent műve „ A református gyermek első valláskönyve”. Pályázaton nyertes vallástani kézikönyv. A királyhágómelléki Református Egyházkerület kiadványa. Nagyvárad 1923.

Soli Deo Gloria! E könyv (ismeretlen) idősebb Zöld Mihály végvári ref. Lelkész hagyatéka. 1908 április 20-án bekövetkezett halála után örökölte fia: ifjabb Zöld Miháy akkor szilágysámsoni, később végvári lelkész s bánáti ref esperes (1926 december 8-tól). Jegyzette 1918 augusztus 2-án Zöld Mihály ref lelkész.

Bódis Ferenc ref. lpr.

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, a teológiát 1898–1902 között Debrecenben végezte. Hódmezővásárhelyen és Makón volt segédlelkész. Ezt követően előbb Szilágysámsonban, 1908-tól Végváron lelkész, 1926-tól, Szabolcska Mihály utódjaként esperes.

MunkásságaSzerkesztés

Verseit, cikkeit a Magyar Nép, Protestáns Szemle, Egyházi Újság, Temesvári Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, Déli Hírlap közölte. Református valláskönyvet szerkesztett az elemi iskolák I. és II. osztálya számára (Nagyvárad, 1923; újrakiadása Nagyvárad, 1937). Versei, amelyek közül többet megzenésítettek, halála után jelentek meg Orth Imre szerkesztésében Az én világom címmel (Végvár, 1934).

ForrásokSzerkesztés