Főmenü megnyitása

A zöld légivadász (Erythromma viridulum) a légivadászok családjába tartozó, Európa déli és középső részén elterjedt szitakötőfaj.

Infobox info icon.svg
Zöld légivadász
Hím zöld légivadász
Hím zöld légivadász
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Ízeltlábúak
Osztály: Rovarok
Rend: Szitakötők
Alrend: Egyenlő szárnyú szitakötők
Család: Légivadászok
Nemzetség: Erythromma
Tudományos név
Erythromma viridulum
Charpentier, 1840
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zöld légivadász témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld légivadász témájú médiaállományokat és Zöld légivadász témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

A zöld légivadász testhossza 26–32 mm. A hím alapszíne fekete; de torának oldala, potrohának első, valamint utolsó két (a 9. és 10.) szelvénye élénk égszínkék. Ezenkívül potrohán oldalnézetből a második és nyolcadik szelvényen és nagy kék foltok láthatóak. Az utolsó potrohszelvény felső részén lapított fekete X-alakzat figyelhető meg. A tor felső oldala sötét vörösbarnán-feketén hosszában sávozott. Szemei élénk barnásvörösek. Szárnyjegye kicsi és szürke színű.

A nőstény szemei felül barnák, alul sárgászöldek. Tora felső részén a sávok feketék és zöldek (vagy sárgák). A tor oldala és a potroh eleje többnyire kék, néha zöld. A potroh közepe (4-8. szelvény) felül fekete, oldalt sárgás vagy zöldes; a potrohvég kék.

Nagyon hasonlít hozzá a fürge légivadász (Erythromma najas), de az kb. 5 mm-rel nagyobb, hímjén a potroh 2. és 8. szelvényének oldala fekete (nem kék) és a potroh végén nincs X-jel. Ezenkívül a fürge légivadász inkább május-júniusban, míg a zöld légivadász június után repül.

ElterjedéseSzerkesztés

Elsősorban Európa nyugati, középső, déli és délkeleti részein elterjedt, de kisebb populációi előfordulnak Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában és Közép-Ázsiában is. A 80-as évek óta 100–500 km-rel terjeszkedett észak felé. A 90-es években felbukkant Belorussziában és Angliában, a 2000-es évek elején pedig Dániában és Svédországban is. Magyarországon országszerte gyakori szitakötő.

ÉletmódjaSzerkesztés

Lárvája nagyobb, vízinövényekben, hínárokban gazdag tavakban, holtágakban, esetleg lassan mozgó csatornákban él. Tolerálja a kissé sós brakkvizeket is. Az imágók júniustól szeptember közepéig repülnek. A párosodás tandem formációban történik, ami megmarad a peterakás során is. A nőstény a lebegő vízinövények száraira, leveleire rakja le megtermékenyített petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés