Főmenü megnyitása

A zöld rabló (Chalcolestes viridis) a rabló szitakötők családjába tartozó, Dél- és Közép-Európában elterjedt szitakötőfaj.

Infobox info icon.svg
Zöld rabló
Hím zöld rabló
Hím zöld rabló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Család: Rabló szitakötők (Lestidae)
Nem: Chalcolestes
Tudományos név
Chalcolestes viridis
Vander Linden, 1825
Szinonimák

Lestes viridis

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zöld rabló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld rabló témájú médiaállományokat és Zöld rabló témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

A zöld rabló hímjének testhossza 42–47 mm, a nőstény valamivel kisebb, 39–44 mm. Tora és potroha fémes zöld, az egyes rokonoknál meglévő hamvaskék foltok hiányoznak. Az idősebb példányok bronzoszöldre színeződnek. A tor oldala világoszöld, a sötétzöld felső résszel közös határon sarkantyúszerű mintázat figyelhető meg. Szárnyjegye feketével keretezett halványbarna. Pihenő állapotban szárnyait félig összezárva, 45°-os szögben tartja. A szárnyakhoz képest potroha hosszú. A hím potrohfüggelékei fehéresek, végük fekete.

A zöld rablótól szabad szemmel gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a Chalcolestes parvidens, amelyet sokáig alfajának tekintettek, azonban csak Dél- és Délkelet-Európában él, Magyarországon nem honos.

ElterjedéseSzerkesztés

Dél- és Közép-Európában, valamint Észak-Afrikában honos. Skandináviában és a Brit-szigeteken inkább csak délről vándorol be nyaranta. Kelet felé ritkul, Oroszországban már nem található meg. Az utóbbi években némileg terjeszkedett észak felé. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken, kisebb mértékben az Alföld erdős területein él.

ÉletmódjaSzerkesztés

Hazai rokonaitól eltérően lárvája beárnyékolt, fákkal szegélyezett erdei tavacskákban, vizesgödrökben, álló vizű csatornákban él. Lárvája viszonylag sokáig fejlődik, nyár közepén alakul át imágóvá. Július-október között repül. Az imágók többnyire a fák lombkoronaszintjében vadásznak, nagyobb távolságokra nem kóborol el. Párzás után a nőstény a vízparti füzek vagy égerfák puha kérgű hajtásaiba helyezi le 200 petéjét. A peték áttelelnek, majd tavasszal kikelnek és a lárvák belehullanak a vízbe. Ha a földre esnek, képesek megkeresni a közeli vízfelületeket.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés