Zoltay István (Szendrő, ? – ?, 1572. április 12.) hadnagy, várkapitány.

Őse, Zoltay János, Magyarország konstantinápolyi követeként 1513-ban kapott II. Ulászló királytól nemességet.[1]

Zoltay István neve Eger várának 1552-es ostromához köthetően szerepel először az írásos emlékekben. Főhadnagyként negyven lovasával sietett a megtámadott egri vár védelmére.[2] Személye Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében is feltűnik. Gárdonyi leírása szerint Zoltay vidám tekintetű, naptól barnult, szőke hajú ifjú volt. A regényből azt is megtudjuk, hogy ifjú korában Batthyány szolgálatában állt.

1553. október 17-én Veli bég Poroszló környéki garázdálkodásainak megfékezésre indított portyázás alkalmával Bornemissza Gergellyel együtt török fogságba került. Hatvan várában raboskodott. Veli bég ideiglenesen szabadon bocsátotta, hogy eszközölje ki a Dobó István fegyveresei által foglyul ejtett és Szerednye várában őrzött Cselebi török úrral kicserélését. Ez azonban nem sikerült, és a Zoltayért megszabott váltságdíjat 1556-ban a kamara fizette ki, ekkor szabadult véglegesen.[3]

1557-ben Zay Ferenc naszádos kapitány helyettese Komáromban. 1558. április 1-jén Verancsics Antal püspök, főispán Eger vára kapitányának nevezte ki,[4] amely tisztséget 1562. június 10-ig látta el.[5] 1562-ben a mezei hadban volt, majd 1563-tól haláláig szendrői kapitány.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kovács András (1980. december 12.). „Kutyabőr a fadobozban”. Amerikai Magyar Népszava 81 (50), 18. o.  
  2. (2004. szeptember) „Az egri vár”. Honvédségi Szemle 58 (9), 93–94. o.  
  3. Szederkényi Nándor. Harmadik rész. Dobó Istvántól Mágóchy Gáspár egri főkapitányig 1548-1564, Heves vármegye története 2. A mohácsi vésztől Egervára elestéig 1526-1596, 170–171. o. (1890) 
  4. szerk.: Budai Ferenc: Polgári Lexicon 3., 433. o. (1866) 
  5. szerk.: dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, 508. o. (1910) 
  6. Nagy Iván. Magyarország családai: czimerekkel és nemzékrendi táblákkal 12. (1865) 

ForrásokSzerkesztés