Zrínyi János

(1651-1703) horvát gróf

Zrínyi IV. János Antal, gróf (? , 1650 – Graz, 1703. november 10.): Zrínyi Péter és Frangepán Katalin fia, a Zrínyi család utolsó sarja, Zrínyi Ilona testvére.

Zrínyi János
Zrínyi János Antal[1]
Zrínyi János Antal[1]
Született 1651
Ozaly
Elhunyt 1703. november 11. (51-52 évesen)
Graz
Állampolgársága magyar
SzüleiFrangepán Katalin
Zrínyi Péter
Foglalkozása katona
Sírhely zágrábi katedrális
A Wikimédia Commons tartalmaz Zrínyi János témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Eleinte Ivan Smoljanić zenggi püspök és Marko Forstal ágoston rendi szerzetes nevelte, majd 1669-ben Leuvenben filozófiát, bölcsészettudományt és katonai stratégiát tanult.[2]I. Lipót császár Prágában neveltette. Apja részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, felségárulás vádjával perbe fogták és 1671-ben Frangepán Ferenccel együtt kivégezték, özvegy anyja 1673-ban elborult elmével halt meg.

Apjának kivégzése után a császári udvar a fiatalembert apai családnevétől megfosztva, Gnade János néven besoroztatta katonának. Hosszú évek szolgálata után ezredparancsnokká léptették elő, de a Habsburg hatóságok állandó felügyelete alatt állt.[2] A kurucok ellen harcolt Észak-Magyarországon, ahol 1678-ban a bujdosók fogságába esett, majd Erdélyben raboskodott, de a császár hűségéről nem tágított. Miután visszatért Prágába, titokban közvetíteni próbált a Habsburg-ellenes nővére, Ilona, Thököly Imre, valamint Leslie császári tábornok között, de 1680-ban ebbeli igyekezetében gyanúsnak ítélték és rövid időre bebörtönözték.[2] 1682-ben sikertelenül igyekezett visszakapni családi örökségét, és a király kérésére ismét közvetített a Thökölyvel folytatott tárgyalásokon. Az 1683-as török hadjárat előestéjén az oszmánokkal való állítólagos együttműködéssel és hazaárulással vádolták meg, majd letartóztatták és bebörtönözték. Először Oberhausba, majd a tiroli Rattenburg erődjébe szállították.[2] Két évtizeden át Ausztria különböző várbörtöneiben raboskodott. 1703 júliusában átszállították a grazi börtönbe, majd Schloßberg erődjébe, ahol megbetegedett és meghalt. Attól tartva, hogy nagyszámú Grazban tanuló horvát diák érkezik a temetésére, az osztrák hatóságok titokban a grazi domonkos kolostor temploma alatti sírba temették.[2]

ÚjratemetéseSzerkesztés

A neves horvát történész Emilij Laszowski 1920-tól kutatta temetési helyét, végül majdnem kilenc évnyi kutatás után talált bizonyosságot a grazi domonkos templomban történt temetésről.[3]Ekkor azonban a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt maradványait nem lehetett szülőföldjére szállítani. 1943-ban a Horvát Sárkány Testvériség bizottságot hozott létre maradványainak hazaszállításáról. Végül a maradványokat 1944. február 26-án szállították a zágrábi Boldogságos Szűz Mária-székesegyházba. 1944. március 3-án a koporsót a maradványokkal az ez alkalomra különlegesen, számos virággal és koszorúval feldíszített zágrábi székesegyházban ravatalozták fel. 1944. március 4-én az állami, katonai és közigazgatási hatóságok, különböző egyesületek küldöttségei és nagyszámú gyászoló jelenlétében az Alojzije Stepinac zágrábi érsek által celebrált gyászmise után, a koporsót a katedrális kriptájában, apja Zrínyi Péter és nagybátyja Frangepán Ferenc Kristóf koporsójának közelében helyezték el.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tolnai világtörténelme. Ujkor
  2. a b c d e Hrvatska enciklopedija: Zrinski, Ivan Antun. Leksikografski zavod Miroslav Krleža. (Hozzáférés: 2021. november 4.)
  3. a b Mijatović, Anđelko. Zrinsko-frankopanska urota. Zagreb: Alfa, 145. o. (1992). ISBN 86-409-0065-5 

ForrásokSzerkesztés